A Gileád-végzősöknek „nagyobb boldogságot jelent, ha adnak”
EGY vasárnapi napon, 1994. március 6-án Jehova Tanúi világközpontjának Bétel-családja és más vendégek ünnepi alkalomra gyűltek össze — az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 96. osztályának diplomaosztására. A programelnöklő, Karl F. Klein, aki közel két évtizede szolgál Jehova Tanúi Vezető Testületében, a következő szavakat intézte bevezetőként a 46 tanulóhoz: „Jézus azt mondta, hogy nagyobb boldogságot jelent, ha adunk, mint ha kapunk. Így lesz ez a misszionáriusi megbízatásotokban is — minél többet adtok, annál boldogabbak lesztek” (Cselekedetek 20:35).
Intő búcsúszavak
Ezután a tanulóknak szánt előadássorozat következett. Leon Weaver, a Szolgálati Osztály Bizottság tagja a „Kitartás dicsőséget szerez Jehovának” témát fejtegette. Mindannyian próbákkal nézünk szembe (2Korinthus 6:3–5). „Amikor nyomás nehezedik ránk — jegyezte meg Weaver testvér —, olyan könnyű önmagunkban bízni.” De emlékeztette a tanulókat: „Bármivel nézzetek is szembe az emberi próbák során, Jehovát érdekli az. Sohasem engedi meg, hogy erőtökön felüli kísértésnek legyetek kitéve” (1Korinthus 10:13).
„Mindig tartsátok becsben a megbízatásotokat” — ez volt a címe a következő előadásnak, amelyet Lyman Swingle, a Vezető Testület tagja tartott meg. Az izraeliták nem mindig maguk választották meg, hol fognak élni, és mit fognak csinálni. Minden egyes törzs kiutalt részt kapott a földből, és a lévitáknak meghatározott feladatok elvégzésére szólt a megbízatásuk. Ehhez hasonlóan, sokan, akik ma különleges teljes idejű szolgálatban állnak — mint például a misszionáriusok és a Bétel-család tagjai —, nem maguk határozzák meg, hol fognak élni, és milyen munkát fognak végezni. Mi van akkor, ha a bizonytalanság érzésével tölt el valakit a megbízatása? „Ha teljes figyelmeteket hitünk Főközvetítőjére, Jézusra irányítjátok, és pontosan megfigyelitek példáját, akkor nem fogtok elcsüggedni” — mondta Swingle testvér (Zsidók 12:2, 3).
Ezután az Őrtorony-farmok Bizottság tagja, Leonard Pearson következett a „Továbbra is összpontosítsatok” témával. Ezt mondta: „Még ha a legjobb fényképezőgéppel rendelkeztek is, és a legelbűvölőbb dolgot látjátok is egy ideális háttérrel, akkor is gyenge kép lesz az eredmény, ha nincs gyújtópontba állítva a fényképezőgépetek.” Egy nagy látószögű lencséhez hasonlóan át kell fognunk tekintetünkkel a most végbemenő világméretű prédikálómunkát. Sohasem szabad szem elől tévesztenünk az összképet. „Akik önmagukra összpontosítanak, azok boldogtalanok lesznek megbízatásukban — mondta Pearson testvér. — Akik Jehovára és a tőle kapott munkára összpontosítanak, azok sikeresek lesznek.”
„Oly sok minden, amiért hálát adhatunk”; ez volt a következő előadás címe, amelyet a Vezető Testület egy másik tagja, John E. Barr tartott meg. „Soha ne veszítsétek el a Jehova iránti hálaérzeteteket — intette a tanulókat Barr testvér. — Ez az egyik legnagyobb forrása a megelégedettségnek, bármilyen megbízatásotok legyen is.” Hálás hozzáállás ösztönözte Dávidot arra, hogy leírja: „A mérőkötelek nekem kies helyre estek; kedves az az örökség, amely nékem jutott” (Zsoltárok 16:6, Czeglédy fordítás). „Oly becses örökségnek örvendhettek, érezve Jehova közelségét a mindennapi életetekben — mondta Barr testvér. — Jehova sohasem fog megfosztani titeket e kapcsolattól, amíg úgy tekintitek azt, mint ami nagyon kedves, és amiért hálásak vagytok.”
Jack Redford, a Gileád egyik oktatója volt a következő előadó, aki a „Hogyan használjátok majd nyelveteket?” témáról beszélt. Micsoda pusztítást okozhat a meggondolatlan beszéd! (Példabeszédek 18:21). Hogyan vonható ellenőrzés alá a nyelv? „Először az elméteket kell képeznetek — válaszolt Redford testvér —, mert a nyelv tükrözi az elmét és a szívet” (Máté 12:34–37). Jézus kitűnő példát mutatott; ő Jehova nevének magasztalására használta a nyelvét. „Az emberek ma éhezik Jehova szavainak hallását — mondta az osztálynak Redford testvér. — Ti ismeritek ezeket a szavakat. Ti »a tanultak nyelvével« rendelkeztek. Így hát egy teljes mértékben Jehovának szentelt elme és szív irányítsa mindenkor a nyelveteket” (Ésaiás 50:4, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása).
Az ima fontosságát hangsúlyozta ki az „Úgy jársz, mint aki Jehova jelenlétében jár?” című előadás. Ulysses Glass, az iskola regisztrátora, megállapította: „Ha egy apa keményen dolgozna, hogy ellássa családja tagjait, de sohasem szólna hozzájuk, és sohasem hallanák tőle a vonzalom kifejezéseit, akkor a családnak jó oka lenne arra következtetni, hogy az apa inkább egy kellemetlen kötelesség miatt, mintsem szeretetből fáradozik. Így van ez velünk is. Szorgalmasak lehetünk Isten szolgálatában. De ha nem imádkozunk, akkor inkább csak egy munkának, mintsem egy szerető égi Atyának szenteljük magunkat.”
A Vezető Testület tagja, Theodore Jaracz a következő témáról beszélt: „Amiért tömegek csatlakoznak Isten népéhez”. Évente százezerszámra özönlenek az emberek Jehova szervezetébe (Zakariás 8:23). Mi azonosítja Jehova Tanúit Isten népeként? Először is a teljes Bibliát Isten Szavának fogadják el (2Timótheus 3:16). Másodszor: politikailag semlegesek (János 17:16). Harmadszor: tanúskodnak Isten nevéről (János 17:26). Negyedszer: önfeláldozó szeretetet nyilvánítanak ki (János 13:35; 15:13). Ezekkel a megbízólevelekkel bátran hirdethetjük „Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el” minket (1Péter 2:9).
E vérpezsdítő előadások után mind a 46 tanuló diplomát kapott. 16 országba szól a megbízatásuk a föld legkülönbözőbb részein.
Változatos délutáni program
Délután rövidített Őrtorony-tanulmányozást vezetett le Donald Krebs, a Bétel-bizottság tagja. Ezután a végzősök mutattak be egy programot „A bölcsesség mindegyre hangosan kiált az utcán” címmel (Példabeszédek 1:20). Eredményes tapasztalatokat elevenítettek fel úgy az utcai, mint az üzletekben végzett tanúskodásukból. Jehova valóban megáldja azokat, akik összeszedik a bátorságukat, hogy alkalmilag tanúskodjanak. „Szeretem azt gondolni magunkról, hogy sarlók vagyunk az arató angyalok kezében — mondta az egyik végzős. — Minél csiszoltabb a szakértelmünk, annál több munka elvégzésére tudnak felhasználni minket ezek az angyalok.” (Vö. Jelenések 14:6.) A tanulók programja egy diafilmvetítést is magában foglalt, amely egy ismeretszerző útra kalauzolta el a hallgatóságot Bolíviába, Máltára és Tajvanra — három olyan országba, ahova ezen osztály végzősei közül küldettek némelyek.
Ezután interjú következett Wallace és Jane Liverance-szel, akik már 17 éve misszionáriusok. 1993 októberében meghívást kaptak az Őrtorony-farmokra, ahol Liverance testvér most a Gileád egyik oktatójaként szolgál.
Ezt a „Tiszteljük az arra méltókat idősebb korukban” című, négy jelenetből álló bemutató követte. Ahogy idősödnek az emberek, az attól való félelem, hogy hasznavehetetlenné és elhagyottá válnak, kikezdheti az önbizalmukat (Zsoltárok 71:9). E megható bemutató rávilágított arra, hogy miként támogathatja a gyülekezetben mindenki az ilyen hűséges idős személyeket.
A befejező ének és ima után a Jersey City Assembly Hallban és a vele összeköttetésben levő termekben mind a 6220 jelenlevő felfrissültnek érezte magát. Imáink elkísérik a végzősöket az újonnan kijelölt területükön is. Bárcsak továbbra is tapasztalnák a nagyobb boldogságot, ami abból fakad, hogy adnak.
[Kiemelt rész a 26. oldalon]
Osztálystatisztika
A képviselt országok száma: 9
A kijelölt országok száma: 16
A tanulók létszáma: 46
Átlagéletkor: 33,85
Az igazságban eltöltött évek átlaga: 16,6
A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 12,2
[Kiemelt rész a 27. oldalon]
Málta az érdeklődés középpontjában
A KERESZTÉNYSÉG sok éven át elfojtotta a Biblia igazságát Máltán. Frederick Smedley és Peter Bridle — akik még 1947-ben végezték el a Gileád nyolcadik osztályát — voltak az utolsó Gileád-misszionáriusok, akiknek ide szólt a küldetésük. Röviddel a megérkezésük után azonban letartóztatták őket, és kiutasították őket Máltáról. A 1948 Yearbook of Jehovah’s Witnesses (Jehova Tanúi évkönyve 1948) a következőkről számol be: „E két misszionárius ugyanannyi időt töltött el a bíróságokon és az ország tisztviselőivel, mint amennyit szolgálati feladataik végzésével, és mindezt csupán azért, mert a római katolikus hierarchia ellenállást fejtett ki. A papok azt mondják, hogy Málta a katolikusoké, és mindenki másnak távoznia kell.” Most — mintegy 45 év múltán — a Gileád 96. osztályából négy misszionárius kapta kijelölt területéül Máltát.
[Kép a 26. oldalon]
Az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 96. osztályának végzősei
Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.
1. Ehlers, P.; Giese, M.; Sellman, S.; Zusperregui, J.; Rowe, S.; Jackson, K.; Scott, T. 2. Liehr, T.; Garcia, I.; Garcia, J.; Fernández, A.; Davidson, L.; Liidemann, P.; Gibson, L.; Juárez, C. 3. Fouts, C.; Pastrana, G.; Claeson, D.; Fernández, L.; Walls, M.; Dressen, M.; Pastrana, F.; Burks, J. 4. Burks, D.; Scott, S.; Jackson, M.; Mauray, H.; Juárez, L.; Zusperregui, A.; Brorsson, C.; Rowe, C. 5. Sellman, K.; Liidemann, P.; Davidson, C.; Mauray, S.; Walls, D.; Dressen, D.; Schaafsma, G.; Liehr, S. 6. Claeson, T.; Gibson, T.; Giese, C.; Ehlers, D.; Fouts, R.; Schaafsma, S.; Brorsson, L.