Örömmel alávetni magunkat a hatalomnak
„Szívből engedelmesek lettetek” (RÓMA 6:17, Új Testamentum, 1930).
1., 2. a) Milyen szellem nyilvánvaló ma a világban, és honnan ered, s milyen hatást fejt ki? b) Hogyan mutatják ki Jehova önátadott szolgái, hogy különböznek másoktól?
„AZ ENGEDETLENSÉG fiaiban most működő szellem” megdöbbentően nyilvánvaló napjainkban. A korlátokat nem ismerő függetlenség szelleme ez, amely Sátántól, ’a levegőbeli hatalom fejedelmétől’ árad szét. E szellem, e „levegő” vagy az önzés és engedetlenség mint domináló beállítottság, „hatalmat” vagy uralmat gyakorol az emberiség legnagyobb része felett. Ez az egyik oka annak, hogy a világ átéli azt, ami hatalmi válság néven vált ismertté (Efézus 2:2, Vida fordítás).
2 Örvendetes, hogy Jehova önátadott szolgái ma nem töltik meg szellemi tüdejüket e szennyezett „levegővel” vagy a lázadás szellemével. Tudják, hogy „Isten haragja” jön „az engedetlenség fiaira”. Pál apostol hozzáteszi: „Nehogy cinkostársak legyetek velük” (Efézus 5:6, 7, Vi). Az igaz keresztények inkább igyekeznek betelni Jehova „szellemével” és ’a felülről való bölcsességet’ szívják magukba, amely „tiszta”, azután „békességes, mértékletes, engedelmes” (Efézus 5:17, 18, NW; Jakab 3:17, Károli, 1899).
Készségesen alávetni magunkat Jehova szuverenitásának
3. Mi a nyitja önmagunk készséges alávetésének, és mi az a nagy lecke, amire megtanít a történelem?
3 Önmagunk készséges alávetésének a törvényes hatalom elismerése a nyitja. Az emberiség történelme megmutatja, hogy nem hoz boldogságot, ha elutasítjuk Jehova szuverenitását. Az effajta elutasítás nem hozott boldogságot Ádámnak és Évának, de Sátánnak, az Ördögnek sem, aki lázadásra bujtotta őket (1Mózes 3:16–19). A jelenlegi lealázott állapotában Sátán „nagy haraggal” teljes, mert tudja, hogy kevés ideje van (Jelenések 12:12). Jehova igazságos szuverenitásának egyetemes elismerésétől függ az emberiség, igen, az egész világegyetem békéje és boldogsága (Zsoltárok 103:19–22).
4. a) Milyenfajta engedelmességet kíván meg Jehova a szolgáitól, és milyen módon vessék alá magukat? b) Miről legyünk meggyőződve, és hogyan fejezi ki ezt a zsoltáros?
4 Jehova azonban nem elégszik meg a minden érzést nélkülöző engedelmességgel, mert csodálatos egyensúlyban vannak tulajdonságai. Hatalmas, ó, igen! De nem kényúr. A szeretet Istene ő, és azt kívánja, hogy értelmes teremtményei készségesen, szeretetből engedelmeskedjenek neki. Azt szeretné, ha azért vetnék alá magukat szuverenitásának, mert teljes szívből alá kívánják magukat rendelni igazságos és törvényes hatalmának azzal a meggyőződéssel, hogy semmi sem lehetne jobb számukra, mint örök időkön át engedelmeskedni neki. Az olyan személy, akit kívánatosnak tart Jehova a világegyetemében, ugyanúgy érez, mint a zsoltáros, aki ezt írta: „Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak” (Zsoltárok 19:8–10). Feltétel nélküli bizalom Jehova szuverenitásának helyességében és igazságosságában — ilyen beállítottságúaknak kell lennünk, ha élni szeretnénk Jehova új világában.
Örömmel alávetni magunkat Királyunknak
5. Hogyan részesült jutalomban Jézus az engedelmességéért, és mit ismerünk el készségesen?
5 Maga Krisztus Jézus kiváló példát mutatott abban, ahogyan alávetette magát égi Atyjának. Azt olvassuk, hogy „megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig”. Pál hozzáteszi: „Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Filippi 2:8–11). Igen, mi örömmel térdet hajtunk Vezetőnk és uralkodó Királyunk, Krisztus Jézus előtt (Máté 23:10).
6. Hogyan bizonyult Jézus tanúnak és vezetőnek a nemzeti csoportok előtt, és hogyan fog folytatódni fejedelmi „uralma” a nagy nyomorúság után?
6 Krisztusról mint Vezetőnkről ezt jövendölte Jehova: „Nézd, tanúul rendeltelek a népeknek, vezérül és parancsolóul a nemzeteknek” (Ésaiás 55:4, Katolikus fordítás). Földi szolgálatával és azzal, hogy halála és feltámadása után irányította a prédikálómunkát az égből, Jézus az Atyja „hű és igaz tanújának” bizonyult minden nemzet népei előtt (Jelenések 3:14, ÚT; Máté 28:18–20). Az ilyen nemzeti csoportokat ma egyre nagyobb számban képviseli a „nagy sokaság”, amely túl fogja élni a „nagy nyomorúságot” Krisztus vezetése alatt (Jelenések 7:9, 14). De Jézus vezetése nem ér ezzel véget. Fejedelmi „uralma” ezer évig fog tartani. Az engedelmes emberek számára a nevének megfelelően „csodálatos, tanácsos, erős Isten, örökkévalóság atyja, békesség fejedelme” lesz (Ésaiás 9:6, 7; Jelenések 20:6).
7. Mit kell megtennünk késedelem nélkül, ha kívánjuk, hogy Krisztus Jézus elvezessen bennünket a „vizeknek élő forrásaira”, és mi fogja elősegíteni azt, hogy szeressen minket Jézus és Jehova?
7 Ha javunkra kívánjuk fordítani a „vizeknek élő forrásait”, amelyekhez a Bárány, Krisztus Jézus vezeti el a helyes szívállapotú embereket, akkor késedelem nélkül be kell bizonyítanunk a cselekvési módunkkal, hogy örömmel alávetjük magunkat hatalmának, amelyet Királyként gyakorol (Jelenések 7:17; 22:1, 2; vö. Zsoltárok 2:12). Jézus kijelentette: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt” (János 14:15, 21). Akarod, hogy szeressen téged Jézus és az Atyja? Akkor mindig vesd alá magadat hatalmuknak.
A felvigyázók örömmel engedelmeskednek
8., 9. a) Miről gondoskodott Krisztus a gyülekezet építése végett, és milyen tekintetben mutassanak példát ezek az emberek a nyájnak? b) A keresztény felvigyázókról szólva hogyan írja le jelképesen a Jelenések könyve önmaguk alávetését, és hogyan igyekezzenek „engedelmes szívre” szert tenni a bírói ügyek kezelésekor?
8 A „gyülekezet (eklézsia) alá van vetve a Krisztusnak”. Ő mint annak Felvigyázója „ajándékokról [emberadományokról, NW]” gondoskodott a gyülekezet „építése” végett (Efézus 4:8, 11, 12; 5:24, Vi). E szellemi beállítottságú vének azt az utasítást kapják, hogy ’legeltessék az Isten rájuk bízott nyáját’, nem mint „uralkodók (az Úr) örökségén, hanem példája lévén a nyájnak” (1Péter 5:1–3, Káldi fordítás). A nyáj Jehováé, és Krisztus annak „jó pásztora” (János 10:14). Mivel a felvigyázók jogosan várnak el készséges együttműködést a juhoktól, amelyeket Jehova és Krisztus bízott gondjaikra, nekik maguknak is nagyszerű példát kell mutatniuk önmaguk alávetésében (Cselekedetek 20:28).
9 Az első században a felkent felvigyázók úgy kerültek bemutatásra jelképesen, mint akik Krisztus „jobbjában” vagy „jobbján” vannak, ami arra utal, hogy alávetik magukat neki mint a gyülekezet Fejének (Jelenések 1:16, 20; 2:1, Vi). Ma sincs ez másként, mert a felvigyázóknak alá kell vetniük magukat Krisztus irányításának Jehova Tanúi gyülekezetein belül, és ’meg kell alázniuk magukat Isten hatalmas keze alatt’ (1Péter 5:6). Amikor bírói ügyek kezelése végett fordulnak hozzájuk mások, imádkozzanak Jehovához, miként Salamon a hűséges évei idején: „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni [ítélni, Ká] népedet, különbséget téve a jó és a rossz között” (1Királyok 3:9, Újfordítású revideált Biblia). Az engedelmes szív arra fog indítani egy vént, hogy igyekezzen úgy látni a dolgokat, ahogyan Jehova és Krisztus Jézus látja azokat, hogy így a földön meghozott döntés a lehető legjobban tükrözze az égben hozott döntést (Máté 18:18–20).
10. Hogyan törekedjen minden felvigyázó arra, hogy utánozza Jézust abban, ahogy a juhokkal bánt?
10 Az utazófelvigyázók és a gyülekezeti vének szintén arra fognak törekedni, hogy utánozzák Krisztust abban, ahogy a juhokkal bánt. A farizeusoktól eltérően Jézus nem állított fel megannyi nehezen betartható szabályt (Máté 23:2–11). Ezt mondta a juhszerű egyéneknek: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30). Noha igaz, hogy minden kereszténynek ’hordoznia kell a maga terhét’, a felvigyázók emlékezzenek Jézus példájára, és segítsenek testvéreiknek, hogy „gyönyörűségesnek”, „könnyűnek” és olyannak érezzék azok keresztényi felelősségük terhét, amelyet öröm hordozni (Galátzia 6:5).
Teokratikus módon alávetni magunkat
11. a) Hogyan történhet meg, hogy tiszteli valaki a főséget, és mégsem igazán teokratikus? Szemléltesd. b) Mit jelent igazán teokratikusnak lenni?
11 A teokrácia Isten általi uralom. Magában foglalja a főség alapelvét, ahogy azt az 1Korinthus 11:3 kifejti. De többet jelent ennél. Előfordulhat, hogy egy személy látszólag tiszteli a főséget, és mégsem teokratikus a szó legteljesebb értelmében. Hogyan lehetséges ez? Vegyük szemléltetésként a demokráciát, ami népuralmat jelent, és a meghatározás szerint demokrata az, aki „a demokrácia eszményeiben hisz”. Kijelentheti magáról az ember, hogy demokrata, részt vehet a választásokon, sőt még aktív politikus is lehet. De ha általános viselkedését tekintve semmibe veszi a demokrácia szellemét, és a benne foglalt összes alapelvet, vajon elmondható-e róla, hogy igazán demokratikus? Hasonlóképpen, ha igazán teokratikus akar lenni valaki, akkor többet kell tennie annál, hogy névlegesen aláveti magát a főségnek. Követnie kell Jehova útjait, és utánoznia kell tulajdonságait. Valóban Jehova kell hogy kormányozza őt minden téren. És mivel Jehova teljhatalommal ruházta fel Fiát, teokratikusnak lenni Jézus utánzását is jelenti.
12., 13. a) Mit foglal magában elsődlegesen, hogy teokratikusak vagyunk? b) Vajon magában foglalja önmagunk teokratikus alávetése a szabályok sokaságának való engedelmeskedést? Szemléltesd.
12 Emlékezz arra, hogy Jehova azt szeretné, ha a szeretet indítana minket önmagunk készséges alávetésére. Ily módon kormányozza a világegyetemet. Ő maga a megtestesült szeretet (1János 4:8). Krisztus Jézus „az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása” (Zsidók 1:3). Megköveteli igaz tanítványaitól, hogy szeressék egymást (János 15:17). Így hát teokratikusnak lenni nemcsak önmagunk alávetését jelenti, hanem azt is, hogy szerető módon élünk. A következőképpen foglalhatnánk össze a dolgot: a teokrácia Isten általi uralom; Isten szeretet; ezért a teokrácia szeretet általi uralom.
13 Egy vén úgy gondolkodhatna, hogy ahhoz, hogy teokratikusak legyenek a testvérek, be kell tartaniuk mindenféle szabályokat. Egyes vének szabályokat alkottak azokból a javaslatokból, amelyekkel a „hű és értelmes rabszolga” szolgált időről időre (Máté 24:45, Vi). Egyszer például azt javasolta, hogy helyesen tennénk, ha nem mindig ugyanazon a helyen ülnénk a Királyság-teremben, mert így nagyobb készséget mutathatnánk a gyülekezethez tartozó testvérek megismerésére. Ezt gyakorlatias javaslatnak szánta, nem pedig merev szabálynak. De néhány vén hajlamos lehet arra, hogy szabállyá alakítsa át, és úgy érezze, hogy nem teokratikusak azok, akik másként járnak el. Sok nyomós oka lehet azonban annak, hogy valamelyik testvér vagy testvérnő egy meghatározott helyen kíván ülni. Ha egy vén nem veszi figyelembe szerető módon az ilyen dolgokat, vajon ő maga igazán teokratikus? Hogy teokratikusak legyetek, „minden dolgotok szeretetben menjen végbe” (1Korinthus 16:14).
Örömmel szolgálni
14., 15. a) Hogyan foszthatna meg egy vén bizonyos testvéreket vagy testvérnőket a Jehova szolgálatából fakadó örömüktől, és miért nem lenne ez teokratikus dolog? b) Hogyan mutatta meg Jézus, hogy nem annyira a mennyiséget, mint inkább a szolgálatunk által kifejeződő szeretetet értékeli? c) Mit vegyenek figyelembe a vének?
14 Teokratikusnak lenni azt is jelenti, hogy örömmel szolgáljuk Jehovát. Jehova „a boldog Isten” (1Timótheus 1:11). Azt szeretné, ha örömmel szolgálnák őt imádói. Akik nagyon ragaszkodnak a szabályokhoz, azok emlékezzenek arra, hogy a rendelések között, amelyeket ’meg kellett tartania’ Izraelnek, a következő is szerepelt: „örvendezzél az Úrnak, a te Istenednek színe előtt mindenben, a mire kezedet veted” (5Mózes 12:1, 18). Bármibe fogunk is Jehova szolgálatában, annak örömet, nem pedig terhet kell jelentenie. A felvigyázók sokat tehetnek annak elősegítése érdekében, hogy a testvérek boldogan tegyenek meg minden tőlük telhetőt Jehova szolgálatában. Ellenben, ha a vének nem óvatosak, akkor megfoszthatják némelyik testvért az örömétől. Ha például összehasonlításokat tesznek, megdicsérve azokat, akik elérték vagy túlszárnyalták a gyülekezet tanúskodásban eltöltött óráinak átlagértékét, és közvetett módon leszólják azokat, akik alatta maradtak, akkor hogyan fognak érezni az olyanok, akik talán alapos oknál fogva jelentettek jóval kevesebb időt? Nemde szükségtelen bűntudatot idézhet ez elő náluk, és megfoszthatja őket az örömüktől?
15 Ha valaki néhány órát tud szentelni a nyilvános tanúskodásnak, ez talán nagyobb erőfeszítést jelent, mint a sok óra, amit mások töltenek el a prédikálásban, ha figyelembe vesszük a fiatalabb kort, a jobb egészséget és az egyéb körülményeket. Ebben a tekintetben a vének nem tehetnek ítéletet. Valójában Jézus az, akinek az Atya „hatalmat” adott az „ítélettételre” (János 5:27). Vajon Jézus leszólta a szegény özvegyasszonyt, amiért az kevesebbet ajánlott fel az átlagnál? Nem, ő érzékelte, mennyit ért valójában az a két kis pénzdarab az asszonynak. Ez volt „mindene . . ., amije volt, egész megélhetése”. Micsoda mélységes szeretetet fejeztek ki e pénzdarabok Jehova iránt! (Márk 12:41–44, ÚT). Vajon a véneknek kevésbé kell érzékelniük azok szeretetteljes erőfeszítéseit, akiknek mindene nem éri el az „átlagot” a számértékeket tekintve? A Jehova iránti szeretet szempontjából az ilyen erőfeszítések jóval meghaladhatják az átlagot!
16. a) Miért van szükségük a felvigyázóknak megkülönböztető képességre és jó egyensúlyra, ha számértékeket használnak előadásaikban? b) Hogyan segíthetők a legjobban hozzá a testvérek ahhoz, hogy növeljék a szolgálatuk mértékét?
16 Vajon e megjegyzéseket most egy új „szabállyá” kell átalakítanunk, mely szerint a számértékekről — sőt az átlagról — sohasem szabad említést tenni? Szó sincs róla! A dolog lényege az, hogy a felvigyázóknak egyensúlyt kell tartaniuk aközött, hogy buzdítják a testvéreket a szolgálatuk mértékének fokozására, és aközött, hogy segítenek nekik mindent megtenni, amire örömmel képesek (Galátzia 6:4). Jézus talentumokról szóló példázatában az úr a rabszolgáira bízta vagyonát, „kinek-kinek a maga képességei szerint” (Máté 25:14, 15, ÚT). A vének hasonlóképpen vegyék figyelembe minden egyes Királyság-hírnök lehetőségeit. Ez megkülönböztető képességet igényel. Könnyen lehet, hogy némelyeket valóban buzdítani kell arra, hogy többet tegyenek. Nagyra értékelhetik a tevékenységük jobb megszervezésére irányuló segítséget. Bármi legyen is a helyzet, ha hozzá tudnak jutni ahhoz a segítséghez, amellyel megtehetik, amire örömmel képesek, ez az öröm valószínűleg erőt ad nekik ahhoz, hogy minden lehetséges területen fokozzák a keresztényi tevékenységük mértékét (Nehémiás 8:10; Zsoltárok 59:17; Jeremiás 20:9).
A béke, amely önmagunk örömteli alávetéséből származik
17., 18. a) Hogyan hozhat nekünk békét és igazságosságot önmagunk örömteli alávetése? b) Mi lehet a miénk, ha valóban figyelmezünk Isten parancsolataira?
17 Nagy békét hoz nekünk, ha örömmel alávetjük magunkat Jehova törvényes szuverenitásának. A zsoltáros kijelentette Jehovához intézett imájában: „A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk” (Zsoltárok 119:165). Javunkra válik, ha engedelmeskedünk Isten törvényének. Jehova ezt mondta Izraelnek: „Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell. Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai” (Ésaiás 48:17, 18).
18 Krisztus váltságáldozata megbékéltet minket Istennel (2Korinthus 5:18, 19). Ha hiszünk Krisztus megváltó vérében, és lelkiismeretesen igyekszünk harcolni a gyengeségeink ellen és cselekedni Isten akaratát, ez enyhíteni fogja a bűnös tetteink miatti érzéseket (1János 3:19–23). Az ilyen hit, cselekedetekkel alátámasztva, hozzásegít, hogy igazságosan álljunk Jehova előtt, és meglegyen az a csodálatos reménységünk, hogy túlélhetjük „a nagy nyomorúságot”, és örökké élhetünk Jehova új világában (Jelenések 7:14–17; János 3:36; Jakab 2:22, 23). Mindez a miénk lehet, ha valóban ’figyelmezünk Isten parancsolataira’.
19. Mitől függ jelenlegi boldogságunk s az örökké tartó életre vonatkozó reménységünk, és hogyan fejezte ki Dávid a szívbéli meggyőződésünket?
19 Igen, jelenlegi boldogságunk és a reménységünk, hogy örökké tartó életünk lehet a paradicsomi földön, azon sarkpont körül forog, hogy örömmel alávetjük-e magunkat Jehova, a világegyetem Szuverén Ura hatalmának. Bárcsak mindenkor úgy éreznénk, mint Dávid, aki ezt mondta: „Tied, oh Örökkévaló, a nagyság és a hatalom és az ékesség és a győzelem és a fenség, bizony minden az égen s a földön; tiéd oh Örökkévaló, a királyság, a ki fölülemelkedik mindenek fölé fejül. És most, oh Istenünk, hálát adunk neked és dicséretet mondunk a te dicsőséges nevednek” (1Krónika 29:11, 13, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása).
Ne felejtsük el
◻ Milyenfajta engedelmességet kíván meg Jehova a szolgáitól, és milyen módon vessék alá magukat?
◻ Hogyan részesült jutalomban Jézus az engedelmességéért, és mit kell bizonyítanunk a cselekvési módunkkal?
◻ Hogyan kellene utánoznia minden felvigyázónak Jézust abban, ahogy a juhokkal bánt?
◻ Mit foglal magában az, hogy teokratikusak vagyunk?
◻ Milyen áldásokat hoz nekünk önmagunk örömteli alávetése?
[Kép a 24. oldalon]
A vének buzdítják a nyájat, hogy örömmel tegye meg, amire képes
[Kép a 26. oldalon]
Jehova örömét leli azokban, akik szívből engedelmeskednek neki