Milyen reményük van a vakoknak?

JOHN MILTON úgy alkotta meg az Elveszett Paradicsom és a Visszanyert Paradicsom című epikus művét, hogy teljesen vak volt. Helen Kellert nem tartotta vissza süketsége és vaksága attól, hogy testi fogyatékosokkal dolgozzon. Igen, sok vak birkózik meg derekasan a helyzetével. De milyen csodálatos lenne, ha mindenki jó látásnak örvendene! Főleg akkor érthetsz ezzel egyet, ha van olyan szeretted vagy barátod, aki vak vagy gyengén lát.

Igaz, egyes országokban a rehabilitációs programok megtanítják a gyengén látókat a mindennapi élet gyakorlati dolgaira. A Braille-írás és a beidomított vakvezető kutyák segítségével sok szükségletüket ki tudják elégíteni a vakok. Mindazonáltal sokan tekintik úgy a vakságot, mint ami a legrettegettebb betegség. Egy író kijelentette: „Vaknak lenni annyi, mint kívül rekedni érzékelhető világunk legjelentősebb részéből.” Ugyanakkor sokaknak kell egyre inkább másoktól függeniük.

Miért terjedt el annyira a vakság — kérdezheted kíváncsian? Nos, hallottál már a trachomáról? Mintegy kilencmillió esetben ez az oka a vakságnak. A The New Encyclopædia Britannica így ír róla: „A betegség ragályos, és ott terjed, ahol az emberek csoportjai szegényes higiéniai környezetben zsúfolódnak össze. A mosakodásra szolgáló víz elégtelen mennyisége és az emberi ürülékre sereglő legyek tízezrei elősegítik a betegség terjedését. Bizonyos vonatkozásokban a trachoma inkább társadalmi, mintsem orvosi probléma; az életszínvonal javításával, a túlnépesedés megfékezésével, a legyek elriasztásával, és az elegendő víztartalékok biztosításával gyorsan le lehet csökkenteni a trachoma előfordulási arányszámát.” Mások — mintegy millióra tehető a számuk — onchocerciasisban vagy folyómenti vakságban szenvednek. Vagy mit mondjunk a szemszárazságról? Tény, hogy gyakran idéz elő vakságot. A cukorbaj, a torokgyík, a kanyaró, a vörheny és a nemi úton terjedő betegségek szintén vaksághoz vezethetnek.

Miközben öregszünk, meggyengülhet a látásunk az olyan rendellenességek következtében, mint a foltos elváltozás meg a zöld hályog, és a szürke hályog sem hallgatható el. A The New Encyclopædia Britannica megjegyzi: „A világ sok országában a szürke hályog még mindig elöl foglal helyet a vakságot kiváltó okok listáján, és ez annál is inkább tragikus, mivel sebészi beavatkozással oly egyszerű a gyógyítása.”

A vakság kiküszöbölése a szemészet új felfedezései ellenére is távolinak tűnik. Ugyanez az enciklopédia állapítja meg: „A vakság megelőzésében és orvosi, valamint sebészeti kezelésében elért haladást csak olyan embercsoportok tudják javukra fordítani, amelyek számára elérhető az orvosi ellátás. Amíg nem tudunk javítani a világ nagy részén a népesség táplálkozási és higiéniai színvonalán, addig az amúgy megelőzhető vakság a jelenlegi magas előfordulási arányszámot fogja mutatni.”

Noha az antibiotikumoknak és a sebészetnek biztosan megvan a maga szerepe a vakság elleni küzdelemben, a maradandó gyógyulás reménye olyasvalamivel függ össze, ami csaknem kétezer évvel ezelőtt történt.

Vakok gyógyítása Jézus napjaiban

Képzelj magad elé egy 30-as évei elején járó férfit, aki egy poros úton gyalogol. Két vak férfi, aki hallja, hogy arra halad el, így kiált fel az út mentén: „Könyörülj rajtunk!” Bár a szemlélők csendre intik őket, a vakok még hangosabban kiáltanak: „Könyörülj rajtunk!” A férfi kedvesen megkérdezi: „Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?” Égő vággyal válaszolják: „hogy megnyíljanak a mi szemeink.” És most képzeld el: a férfi megérinti szemüket, és azon nyomban látnak! (Máté 20:29–34).

Micsoda örömet jelent ez e korábban vak férfiaknak! A vakság azonban igen elterjedt betegség. Itt csak egy esetről volt szó. Hogy miért érdemelje meg a figyelmedet? Mert a názáreti Jézus volt az, aki látóvá tette kedvesen e vak férfiakat. Tény és való: azonkívül, hogy felkenetett, hogy ’evangyéliomot hirdessen a szegényeknek’, Jézus azért küldetett el, hogy megnyissa „a vakok szemeit” (Lukács 4:18).

Az embereket bámulatba ejtették az ilyen csodagyógyítások, amelyek Isten erőteljes szent szelleme által történtek. Ezt olvassuk: „a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét” (Máté 15:31). Anélkül, hogy bármilyen árat kért volna, vagy mutogatta volna magát, vagy saját dicsőségét kereste volna az ilyen gyógyításokkal, Jézus az ő Istenének, Jehovának a szeretetét és irgalmát helyezte előtérbe. De Jézus a szellemileg vak és elhagyott emberek iránt is szánalmat érzett, akik „el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok” (Máté 9:36).

Bármilyen érdekes lehet is az ilyen történet, talán kíváncsi vagy arra, hogy mi a helyzet napjainkban. Mivel ma senki sem gyógyít úgy, mint Jézus gyógyított, vajon van jelentősége e gyógyításoknak számunkra? Van valami reménye a vakoknak? Kérünk, olvasd el a következő cikket.

[Oldalidézet a 4. oldalon]

„Amíg nem tudunk javítani a világ nagy részén a népesség táplálkozási és higiéniai színvonalán, addig az amúgy megelőzhető vakság a jelenlegi magas előfordulási arányszámot fogja mutatni.” (The New Encyclopædia Britannica)