Folyami vakság — Győzelem egy rettenetes csapás felett
AZ ÉBREDJETEK! NIGÉRIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
A LÁTVÁNY olyan volt, mint ami sok nyugat-afrikai folyómenti falura jellemző. Emberek egy csoportja padokon üldögélt egy nagy fa alatt, mely megvédte őket a perzselő naptól. Öten közülük — négy férfi és egy nő — teljesen és maradandóan vakok voltak.
„A régi faluban az emberek nem tudták, hogy miért vakulnak meg — mondta a falu fehér, leomló ruhába öltözött főembere. — Az ottani idősek közül legtöbben vakon haltak meg . . . Azt hitték, valamilyen ördögnek volt kifogása ellenük. Bálványaikhoz könyörögtek, hogy védjék meg őket. Őseik azt mondták nekik, hogy adjanak ételt a bálványoknak. Így hát csirkéket és juhokat öltek meg áldozat céljából. De még így is megvakultak.”
Idővel orvosok érkeztek, és elmagyarázták, hogy a vakság nem természetfeletti forrásból ered. Az onchocerciasis, vagyis folyami vakság nevű betegség következménye volt, melyet a betegséget terjesztő pici, csípő legyecskék miatt hívnak így, melyek gyorsfolyású folyókba rakják le petéiket.
Szerencsére a folyami vakságot nem lehet olyan könnyen elkapni, mint más trópusi betegségeket. Nem jelent veszélyt a városi lakosokra nézve, sem azokra, akik rövid látogatást tesznek a fertőzött területre. A vakság csak azután következik be, ha valaki több éven át újra és újra megfertőződik.
A folyami vakság mégis borzasztó trópusi betegség, mely milliók életét teszi tönkre. Bár a Közel-Kelet, valamint Közép- és Dél-Afrika néhány területén is tombol, a legsúlyosabban érintettek azok, akik az egyenlítői Afrika legyektől hemzsegő folyóinak közelében dolgoznak és élnek. Néhány faluban gyakorlatilag mindenki ebben a betegségben szenved. Az atlantai (Georgia; USA) The Carter Center becslései szerint körülbelül 126 millió embernél áll fenn a megfertőződés veszélye. További 18 millió ember hordozza a testében azokat az élősködő férgeket, melyek a folyami vakság okozói. A becslések szerint egy és kétmillió között van azoknak a száma, akik már részben vagy teljesen elvesztették szemük világát.
A több évszázados csapás a WHO (Egészségügyi Világszervezet) és más képviseletek, valamint különböző országok kormányzatainak egyesült erőfeszítései hatására most enyhült. Szemben az Afrika nagy részén tapasztalható ellenségeskedésekkel és kilátástalansággal, ez olyan betegségmegelőző program, amely beválik. A programot úgy köszöntik, mint „a huszadik század egyik nagy diadalát orvosi és fejlesztési téren”.
Rettenetes betegség
A folyami vakságot a feketelégy (Simulium nemzetség) több fajának nősténye terjeszti. Amikor egy fertőzött légy megcsípi az embert, lerakja egy élősködő féreg (Onchocerca volvulus) lárváját. A fertőzött ember bőre alatt a lárvák lassan kifejlődnek és féreggé alakulnak, mely akár 60 centiméter is lehet.
Miután a nőstény férgek megtermékenyülnek, mindegyik pici férgeket kezd világra hozni, melyeket mikrofilariáknak hívnak; ezt 8-12 évig folytatják, és több millió mikrofilariát hoznak létre. A mikrofilariákból nem lesznek felnőtt egyedek, hacsak nem veszi fel őket egy feketelégy, amelyben átesnek egy fejlődésen, és a légy vissza nem juttatja az emberbe. Ezek a pici, fejletlen férgek túlnyomórészt a bőr alatt hemzsegnek, és végül megtörténhet, hogy a szemet is elözönlik. Akár még 200 millió féreg is felhalmozódhat egy áldozatban. Olyan sokan vannak, hogy a diagnózis megállapításához apró bőrdarabkákat csippentenek le vizsgálat céljára. Mikroszkóp alatt egy ilyen bőrmintán száznál is több tekergőző mikroféreg látványa tárulhat fel.
Ezek az élősködők kínszenvedést okoznak emberi áldozataiknak. Az évek során a fertőzött személy bőre megvastagszik és pikkelyes lesz. Gyakran elszíneződött foltok jelennek meg rajta. Az áldozatoknak olyan lesz a bőrük, hogy a krokodilbőr, a gyíkbőr vagy a leopárdbőr szemléletes a leírásukra. A bőr nagyon viszket, és a jelentések szerint ez néhány embert öngyilkosságba kergetett. Ha a fiatal férgek elözönlik a szemet, idővel romlik a látás, és az áldozat teljesen megvakul.
A szegény, vidéki területeken, ahol a feketelégy elterjedt, a vakság különösen nehéz teher, amit az embereknek hordozniuk kell. Ennek egyik oka az, hogy sok falusi ember babonásan azt hiszi, hogy a vakság isteni büntetés következménye, és hogy a vakok hasznavehetetlen emberek a közösségeikben. Egy másik ok az, hogy nincsenek kormányzati szociális juttatások, így az áldozatok teljes mértékben a családjaikra vannak utalva. Sata, a folyami vakság egyik női áldozata Burkina Fasóban ezt mondta: „A vak emberek egyformán szenvednek, akár férfiak, akár nők. Ha egy fiatal nő vak és hajadon, nem fog férjet találni magának. Én még azelőtt mentem férjhez, hogy megvakultam, de a férjem meghalt. A testvérem kiskorában vakult meg, szóval nem találhatott magának feleséget. Mindkettőnket a családunk támogat — élelemmel, és mindennel. Rettenetes.”
Olyan helyeken, ahol megszokott dolog a folyami vakság, az emberek gyakran elhagyják a falujukat, mivel a legyek és a betegség menekülésre kényszeríti őket. A víz melletti termőföldet elhanyagolják, és kopár földdé válik. Ez viszont hozzájárul a szegénységhez és az éhezéshez.
Harc a feketelegyek ellen
Az 1970-es évek elején hét nyugat-afrikai országban nemzetközileg kezdtek erőfeszítéseket tenni, hogy megfékezzék a folyami vakságot. Biológiailag lebontható lárvaölő szerekkel, olyan inszekticidekkel felfegyverkezve, melyek megölik a lárvákat, helikopter- és kisrepülőgéprajok, valamint teherautókonvojok támadást indítottak a betegséget hordozó feketelégy ellen. Szándékuk az volt, hogy akkor támadjanak a feketelégyre, és akkor öljék meg, amikor a legsebezhetőbb — a lárvaállapotában.
Nem volt szükség arra, hogy egész folyókat mérgezzenek meg. A szakértők tudták, hogy a feketelégy nőstényei a vízre rakják le petéiket, a peték pedig közvetlenül a zuhatagok felszíne alatt lévő ágakhoz és sziklákhoz tapadnak. Csak a gyorsfolyású vizek látják el a vízből kiemelkedő lárvákat az életben maradáshoz szükséges nagy mennyiségű oxigénnel. Ez azt jelentette, hogy a folyók mentén meghatározott és azonosítható helyeken voltak a tenyészhelyek.
A tenyészhelyek permetezésével nem azt akarták elérni, hogy gyökerestől kiirtsák a feketelegyet, mert az lehetetlen feladat. Ám a legyecskék számának csökkentésétől a szakemberek azt remélték, hogy meg lehet szakítani az élősködők átadásának láncolatát. Kevesebb legyecske kevesebb megfertőzést jelentene. Ha csökkenteni tudnák a légypopulációt, amíg a létező élősködők fokozatosan kihalnának a már fertőzött emberekből, akkor elméletileg eljönne az az idő, amikor egy élősködő sem maradna. Tehát ha egy legyecske megcsípne egy embert, nem gyűjtene élősködőket, hogy másokra átvigye.
A feladat kihívást jelentett. A legyecskék több ezer olyan helyen tenyésznek, amelyet nehéz elérni. Azonkívül, mivel több száz kilométert tudnak repülni, hatalmas területen kellett megküzdeni a feketelegyekkel. Továbbá rendkívüli éberséget igényelt, hiszen ha csak egy hónapra is elmulasztják a permetezést, annak az lehet a következménye, hogy újjászületik a légypopuláció, s ez többéves munka eredményét tenné semmissé.
Az 1970-es évekkel kezdődően repülőgéppel nagy gonddal bepermeteztek több mint 19 000 kilométernyi távol eső vízi utat. Ennek következtében a programban részt vevő országok fertőzött területeinek 80 százalékát megtisztították a betegségtől.
Egy vagy két tabletta évente egyszer
Azután 1987 kezdetével egy másik fegyvert is kifejlesztettek a folyami vakság elleni harcban. Ez alkalommal nem a feketelegyet támadták, hanem az emberi testen belüli élősködők voltak a célpontok. A fegyver a Mectizan (ivermectin) nevű biztonságos és hatásos gyógyszer volt, melyet egy amerikai gyógyszergyár laboratóriumaiban fejlesztettek ki.
Ahhoz, hogy megállítsák a betegség előrehaladását, a fertőzött személynek egyetlen adag (egy vagy két tabletta) gyógyszert kell bevennie minden évben. A Mectizan nem öli meg a testben lévő felnőtt élősködő férget, de a mikroférgeket megöli, és megakadályozza a felnőtt egyedeket abban, hogy még több mikrofilariát hozzanak létre. Ez megállítja az áldozatban a betegség előrehaladását, és lelassítja a betegség másoknak való átadását. A gyógyszer abból a szempontból is beválik, hogy megszünteti a szem szaruhártyáján lévő kezdődő sérüléseket, valamint megelőzi a többi sérülés súlyosbodását. Nem tudja azonban helyreállítani a régi szemsérüléseket, és a vakságot sem tudja visszafordítani, ha egyszer már megtörtént.
Gondot jelentett viszont a szétosztás — hogy eljuttassák a gyógyszert a szükséget szenvedő emberekhez. Sok embert, aki távoli és elszigetelt falukban él, csak gyalogosan lehet elérni. Ha valaki járművet akar használni, akkor gyakran bozótokat kell kivágnia, sőt hidakat kell építenie. A szétosztás nehézségeihez még olykor a polgári harcok, az anyagi eszközök biztosításának hiánya és a helyi politika is hozzájárul. Ezen akadályok ellenére 1995 elején mégis 31 millió Mectizan tablettát osztottak szét, többnyire Afrikában.
Jövőbeni kilátások
Az elmúlt 20 év során az Onchocerciasis Megelőző Program 11 nyugat-afrikai országban győzte le a folyami vakságot, mely terület háromszor akkora, mint Franciaország. Milyen eredmények születtek? A WHO adatai szerint a lárvaölő szerek és a Mectizan együttes alkalmazásának hatására 30 milliónál is több embert védtek meg, akiket egykor fenyegetett ez az ősi és rettenetes csapás. Több mint 1,5 millió ember, akit súlyosan megfertőzött az élősködő, most teljesen felépült. Azonkívül a folyami vakság megfékezése 25 millió hektárnyi művelésre alkalmas területet is felszabadít újbóli betelepítésre és művelésre — mely terület elég ahhoz, hogy évente közel 17 millió embert lásson el élelemmel.
A háborúnak koránt sincs vége. Azokban az afrikai országokban, ahol legyőzték a folyami vakságot, a betegség által veszélyeztetett embereknek kevesebb mint a fele él.
Az elmúlt néhány évben fokozott erőfeszítéseket tettek, hogy leküzdjék a betegséget. Mindössze két év alatt, 1992 és 1994 között a Mectizannal kezelt emberek száma több mint kétszeresére emelkedett, 5,4-ről 11 millióra. 1994 végére Afrikában, Latin-Amerikában és a Közel-Keleten mintegy 32 ország hozott létre programot a Mectizannal való kezelésre, mely idővel talán 24 millió embert véd meg a vakságtól.
A Pan American Health Organization azt reméli, hogy 2002-ig megszüntetheti a betegség közegészséget veszélyeztető voltát az amerikai államokban. Afrikában persze ez nagyobb feladat. Ennek ellenére az Egyesült Nemzetek Gyermeksegélyezési Alapja megjegyzi: „Kétségtelen, hogy a most cseperedő nemzedék számára a vakság már nem jelenti azt a félelmetes, jövőbeni veszélyt, mint amit egykor jelentett, egy olyan területen, ahol a látás elvesztése az öregedés megszokott része volt.”
Szívet melengető az a tudat, hogy erőfeszítéseket tesznek a vakság által veszélyeztetett emberek megsegítésére. Földi szolgálata során Jézus Krisztus is szerető törődést tanúsított az emberek iránt azáltal, hogy csoda útján sok vak embernek visszaadta a látását (Máté 15:30, 31; 21:14). Ez megmutatta kis méretekben azt, ami majd Isten Királysága alatt fog végbemenni itt a földön. Valóban közeledik az az idő, amikor senkit sem súlyt majd semmiféle vakság. Isten Szava megjövendöli: „Akkor a vakok szemei megnyílnak” (Ésaiás 35:5).
[Oldalidézet a 25. oldalon]
„Régen a szellemeket hibáztatták a vakságért. Most már tudják, hogy a férgek az okai”
[Oldalidézet a 27. oldalon]
Évente egy vagy két tabletta megelőzheti a folyami vakságot