Isten tagadása a XX. században

„Az emberek már hozzászoktak a gondolathoz, hogy nincs Isten, és önállóan rendezik az életüket, akár jól, akár rosszul, anélkül, hogy számításba vennék Istent” (One Hundred Years of Debate Over God—The Sources of Modern Atheism).

BÁR a magasba tornyosuló fa mély benyomást kelt az első pillanatban, de végül is mindennapos dolognak számít. Jelenlétét megszokjuk; magassága többé már nem kelt bennünk félelmet.

Ugyanez a helyzet az ateizmussal is. Bár a XIX. században sok vitára adott okot Isten létének tagadása, de ma már nem megdöbbentő és nem is zavaró. A türelem korszaka lehetővé tette, hogy az ateizmus békés együttlétbe szenderüljön az istenhittel.

Ez nem azt jelenti, hogy a legtöbb ember nyíltan tagadja Istent, épp ellenkezőleg: 11 országban végeztek közvéleménykutatást az amerikai földrész államaiban, Európában és Ázsiában, melynek eredményei feltárják, hogy átlagosan az embereknek alig több mint 2 százaléka tartja magát ateistának. Ennek ellenére ateista szellem van uralkodóban — még azok körében is, akik hisznek Isten létezésében. Hogyan lehetséges ez?

Isten hatalmának tagadása

„Az ateizmus néha egyszerűen csupán arra utal, hogy a gyakorlatban elutasítják vagy figyelmen kívül hagyják Istent” — jegyzi meg a The Encyclopedia Americana. Éppen ezért adja meg második értelemnek az „ateista” szó meghatározásaként a The New Shorter Oxford English Dictionary a következőket: ’olyan személy, aki tagadja Istent az erkölcsében; istentelen személy’. (Kiemelés tőlünk.)

Igen, az ateizmussal együtt járhat vagy Isten létének vagy a hatalmának, illetve mindkettőnek a tagadása. A Biblia a Titus 1:16-ban erre az ateista szellemre utal: „Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják.” (Vö. Zsoltárok 14:1.)

Már az első emberpárnál fellelhetjük Isten hatalmának ilyenfajta elutasítását. Éva tényként fogadta el Isten létezését, ennek ellenére olyan szeretett volna lenni „mint az Isten: jónak és gonosznak” tudója. Ezzel burkoltan arra célzott, hogy lehetne a saját maga ura, és létrehozhatná saját erkölcsi törvényeit. Ádám később csatlakozott Évához Isten hatalmának ilyenfajta tagadásában (1Mózes 3:5, 6).

Vajon napjainkban elterjedt ez a magatartás? Igen. A függetlenség keresése mögött ateizmus rejlik. „Az emberek ma már belefáradtak abba, hogy Isten felügyelete alatt éljenek — jegyzi meg a One Hundred Years of Debate Over God​—The Sources of Modern Atheism című könyv. — Inkább szeretnek szabadon élni.” A Biblia erkölcsi törvényeit visszautasítják, mint amelyek nem gyakorlatiasak és nem reálisak. Sokan sokkal inkább az egyiptomi fáraóhoz hasonlóan gondolkodnak, aki kihívóan kérdezte: „Ki az a Jehová, hogy szavára hallgassak . . .? Nem ismerem a Jehovát.” Nem fogadta el Jehova hatalmát (2Mózes 5:2, Kámory fordítás).

A kereszténység istentagadása

A legmegdöbbentőbb, hogy Isten hatalmának tagadása a kereszténység papságától származik, amely Isten tiszta igazságait ember alkotta hagyományokkal cserélte fel. (Vö. Máté 15:9.) Ráadásul a kereszténység papsága támogatta a XX. század legvérszomjasabb háborúit, elvetve ezáltal a Biblia tanácsát, hogy őszinte szeretetet mutasson ki (János 13:35).

A papság azáltal is tagadta Istent, hogy hátat fordított erkölcsi alapelveinek — ahogyan például ez nyilvánvalóan bebizonyosodott a pedofíliás papok ellen indított perek szakadatlan sorából. Hasonló helyzetben van a kereszténység, mint az ókori Izrael és Júda. „Tele a föld vérontással, és a város tele van igazságtalansággal — hallotta Ezékiel próféta —, mert azt mondották: Elhagyta az Úr ezt a földet, és az Úr nem lát” (Ezékiel 9:9; vö. Ésaiás 29:15). Nem csoda, ha sokan teljesen hátat fordítottak a kereszténységnek! De vajon tényleg hátat kell fordítaniuk az istenhitnek?

Alapos okok az ateizmusra?

Akár észrevette a vallásban megmutatkozó képmutatást, akár nem, sok ateista egyszerűen nem tudja összeegyeztetni az istenhitet a világban lévő szenvedéssel. Simone de Beauvoir egyszer ezt mondta: „Könnyebbnek találtam, hogy egy olyan világra gondoljak, amelynek nincs alkotója, mint egy olyanra, amelynek a teremtőjét a világban megmutatkozó mindenféle ellentmondás terheli.”

Vajon a világban előforduló igazságtalanságok — beleértve azokat is, amelyeknek az elkövetésére a képmutató vallásos emberek szítanak — azt bizonyítják, hogy nincs Isten? Gondold el, ha egy kést arra használnak fel, hogy ártatlan embereket megfenyegessenek vagy megsértsenek, sőt, megöljenek vele, ez vajon azt bizonyítja, hogy a késnek nem volt tervezője? Nem inkább arra mutat, hogy a tárgyat rossz módon használták? Ehhez hasonlóan sok emberi szenvedés azt bizonyítja, hogy az emberek helytelen módon használták Istentől kapott képességeiket és magát a földet.

Néhányan azonban úgy érzik, nem ésszerű Istenben hinni, hiszen nem is láthatjuk. De mi a helyzet a levegővel, a hanghullámokkal és az illatokkal? Nem láthatjuk egyiket sem, mégis tudjuk róluk, hogy léteznek. Tüdőnk, fülünk, orrunk mondja el nekünk. Biztosan hiszünk olyasmiben, amit nem láthatunk, ha van rá bizonyítékunk.

A természettudós Irving William Knobloch, miután megvizsgálta a fizikai bizonyítékokat — ideértve az elektronokat, a protonokat, az atomokat, az aminosavakat és a bonyolult felépítésű agyat —, ez a következők elmondására indította: „Hiszek Istenben, mert az Ő isteni létezése ad egyedül ésszerű magyarázatot arra, miért is olyanok a dolgok, amilyenek.” (Vö. Zsoltárok 104:24.) Ehhez hasonlóan Marlin Books Kreider fiziológus kijelenti: „Hétköznapi emberi lényként, és olyan emberként, aki az életét a tudományok tanulmányozásának és kutatásának szentelte, egyáltalán nem kételkedem Isten létezésében.”

Ezek az emberek nincsenek egyedül. A fizikaprofesszor Henry Margenau szerint „ha az élenjáró tudósokat vesszük figyelembe, nagyon kevés ateistát találunk közöttük”. Sem a tudomány fejlődésének, de a vallás hiányosságainak sem szabadna arra kényszeríteni minket, hogy hátat fordítsunk a Teremtőben való hitnek. Vizsgáljuk meg, miért.

Az igaz vallás mássága

Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Thomas Jefferson ezt írta 1803-ban: „A kereszténység romlottságának valóban ellene vagyok, de nem az eredeti tantételeknek, amelyeket maga Jézus tanított.” Hát igen, különbség van a kereszténység és a keresztényiség között. A kereszténység tanai közül sok emberi hagyományokon alapul. Ezzel szemben az igaz keresztényiség hitnézetei csakis a Bibliából származnak. Pál ezért írta az első századi Kolosséban élőknek, hogy „pontos ismeretre”, „bölcsességre” és „szellemi értelemre” kell szert tenniük (Kolossé 1:9, 10, NW).

Ezt kellene elvárnunk az igazi keresztényektől is, hiszen Jézus azt parancsolta a követőinek: „tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket . . . tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek” (Máté 28:19, 20).

Jehova Tanúi ma világszerte több mint 231 országban tesznek eleget ennek a parancsnak. Már 12 nyelvre lefordították a Bibliát, és jóval több mint 74 000 000 példányt nyomtattak már eddig belőle. Ezenkívül házi bibliatanulmányozási programon keresztül jelenleg több mint 4 500 000 személynek segítenek ’megtartani mindazt, amit Jézus parancsolt’.

Ennek az oktatóprogramnak széles körre kiterjedő eredményei vannak. Igazi felvilágosodást eredményez, mivel nem emberi gondolatokra épül, hanem Isten bölcsességére (Példabeszédek 4:18). Mindezen túl segít minden embernek, bármely nemzetből vagy fajból való legyen is, hogy olyasmit tegyen, amit a „felvilágosodás” sohasem lett volna képes elérni — hogy „új egyéniséget” öltsön fel, amely képessé teszi az embereket, hogy őszinte szeretetet fejlesszenek ki egymás iránt (Kolossé 3:9, 10, NW).

Az igaz vallás győzedelmeskedik XX. századunkban. Nem tagadja Istent — sem a létét, sem a hatalmát. Meghívunk, győződj meg róla te magad, keresd fel Jehova Tanúit valamelyik Királyság-termükben.

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

AZ ATEIZMUS GYÖKEREINEK MEGERŐSÍTÉSE

A XVIII. század közepén a filozófus Denis Diderot-t megbízták, hogy fordítson le angol nyelvről franciára egy egykötetes enciklopédiát. Ám messze felülhaladta megbízói várakozását. Diderot mintegy három évtizedet töltött Encyclopédie-ája, egy 28 kötetes mű megszerkesztésével, amely képviselte korának szellemét.

Bár az Encyclopédie számos gyakorlatias gondolatot is tartalmazott, mégis az emberi bölcsességet hangsúlyozta ki. A Great Ages of Man című könyvsorozat szerint „merte [a filozófusok] alapvető hittételét hirdetni, miszerint az ember javíthatna szerencséjén, ha irányadó alapelveiben a hitet értelemmel váltaná fel”. Feltűnő módon egyáltalán nem tett említést Istenről. „A témakörök megválasztásával — mondja a The Modern Heritage című könyv — a kiadók nyilvánvalóvá tették, hogy a vallás nem olyan valami, amiről az embereknek tudniuk kellene.” Nem meglepő, hogy az egyház megpróbálta betiltani az Encyclopédie-t. Az igazságügy-miniszter elítélte, mint amely a politikát, az erkölcsöt és a vallást felforgatni igyekvő mű.

Ellenségei dacára Diderot Encyclopédie-áját mintegy 4000 személy rendelte meg — ami meglepő szám, figyelembe véve mérhetetlenül magas árát. Csupán idő kérdése volt, s e palástolt ateizmus áramlata érett istentagadásba váltott át.