Az ateizmus gyökerei

HA NAP mint nap csak egy pillantást vetünk az újságok szalagcímeire, ez azt a tényt erősíti meg, hogy egy válsággal teljes bolygón élünk. Világunk reménytelen állapota sokaknál azt idézi elő, hogy megkérdőjelezik Isten létezését. Néhányan pedig, akik ateistáknak mondják magukat, még tagadják is a létezését. Ez a te esetedben is igaz?

Mélyen érinti a jövőbe vetett kilátásodat, hogy hiszel-e Istenben vagy sem. Isten nélkül az emberi faj fennmaradása teljes mértékben az ember kezében van — lehangoló gondolat, figyelembe véve az emberek pusztító képességét. Ha viszont hiszel Isten létezésében, akkor valószínűleg elfogadod, hogy van célja bolygónkon az életnek — olyan cél, amelynek megvalósítása még hátravan.

Bár időnként a történelem folyamán kételkedtek Isten létezésében, csupán az utóbbi századokban vált népszerűbbé az ateizmus. Tudod miért?

A gyökerek megvizsgálása

Mély benyomást kelt a magasba tornyosuló fa. Szemünk azonban csak a leveleket, az ágakat és a törzset látja. A gyökerek — a fa éltető részei — mélyen a föld alatt vannak.

Ugyanez a helyzet az ateizmussal is. Isten létének tagadása a XIX. századra növekedett mély benyomást keltővé. Természetfeletti Ősok nélkül létrejöhetett volna az élet és a világegyetemünk? Ennek a Teremtőnek az imádata vajon csak időpazarlás? Az akkori élenjáró filozófusok válasza határozott volt és egyértelmű. „Nincs szükségünk többé erkölcsi törvényre és ugyanígy vallásra sem” — jelentette ki Friedrich Nietzsche. „A vallás az emberi szellem álma” — állította Ludwig Feuerbach. Karl Marx pedig, akinek az írásai évtizedeken keresztül nagy befolyást gyakoroltak az emberekre, vakmerően kijelentette: „növelni akarom az elme szabadságát, kiszabadítva a vallás bilincseiből.”

Tömegekre volt ez hatással. De az ateizmusnak csupán a leveleit, ágait és törzsét látták. A gyökerezés és a sarjadás jóval a XIX. század előtt kezdődött meg. Meglepő módon a kereszténység vallása mozdította elő a modernkori ateizmus növekedését! Hogyan? Ezek a vallási intézmények a feslettségükkel nagymértékben hozzájárultak a csalódottsághoz és a tiltakozáshoz.

A magok elhintettek

A középkorban a katolikus egyház elnyomta alattvalóit. „Úgy tűnt, a papi osztály nem készült fel kellőképpen arra, hogy az emberek szellemi igényeivel foglalkozzon — jegyzi meg a The Encyclopedia Americana. — A papság felsőbb rétegének, de különösen a püspököknek a nemesség köréből kellett kikerülnie, és hivatali beosztásuk főleg a tekintélyen és a hatalmon múlott.”

Néhányan, például Kálvin János és Luther Márton, megpróbálták reformálni az egyházat. Módszereik azonban nem voltak mindig keresztényiek; türelmetlenség és vérontás jellemezte a reformációt. (Vö. Máté 26:52.) Olyan dühödt volt némely támadás, hogy három évszázaddal később Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke a következőket írta erről: „Inkább megbocsátható egyáltalán nem hinni Istenben, minthogy a Kálvinra jellemző kegyetlenségekkel káromoljuk őt.”a

Nyilvánvaló, hogy a reformáció nem állította helyre a tiszta imádatot. De kisebbítette a katolikus egyház hatalmát. A Vatikán többé nem volt egyeduralkodó a vallási hit terén. Sokan csatlakoztak az újonnan létrejött protestáns szektákhoz. Mások pedig, csalódva a vallásban, az emberi elmét tették imádatuk tárgyává. Kialakult a szabadelvű magatartásforma, amely lehetővé tette, hogy Istenről különböző legyen az emberek véleménye.

A szkepticizmus sarjadzik

A XVIII. századra a racionális gondolkodást általában véve a világ bajait megoldó csodagyógymódként dicsőítették. A német filozófus, Immanuel Kant kijelentette, hogy az ember előrehaladását a politika és a vallás irányításától való függőség gátolja. „Sapere aude! [Merj tudni!] — buzdított. — Merj a magad értelmére támaszkodni!”

Ez a felfogás jellemezte a felvilágosodást, amit az értelem korának is neveznek. Ezt az időszakot, mely a XVIII. századon át tartott, a tudás megszállott kutatása jellemezte. „Szkepticizmus váltotta fel a vak hitet — mondja a Milestones of History című könyv. — Mindenfajta régi ortodoxiát megkérdőjeleztek.”

Az egyik ilyen „régi ortodoxia” volt a vallás, amelyet alapos vizsgálat alá vetettek. „Az embereknek megváltozott a vallásról alkotott nézete” — mondja a The Universal History of the World című könyv. — Többé már nem elégedtek meg a mennyei jutalom ígéretével; itt, a földön akartak jobb világot. Kezdték elveszteni a természetfölöttibe vetett hitüket.” A felvilágosodás legtöbb filozófusa tényleg semmibe vette a vallást. Főleg a katolikus egyház hatalomvágyó vezetőit hibáztatták, mert az embereket tudatlanságban tartották.

Mivel nem elégedtek meg a vallással, e filozófusok közül sokan deistákká váltak; hittek ugyan Istenben, de azt tartották, hogy nem érdekli őt az ember.b Néhányan nyíltan ateistákká váltak, mint például Paul Henri Dietrich Holbach filozófus, aki kijelentette, hogy a vallás „a viszálykodás, a gyűlölködés és a bűnök forrása”. Az évek múltával egyre többeknek elegük lett a kereszténységből és osztották Holbach nézetét.

Mennyire ironikus, hogy a kereszténység hatott ösztönzőleg az ateizmus kifejlődésére! „Az egyház volt az ateizmus bölcsője — írja Michael J. Buckley teológiaprofesszor. — A nyugati emberek lelkiismeretét nagyon bántották és ellenszenvesek voltak nekik a vallásfelekezetek. Az egyházak és a szekták feldúlták Európát, vérontásokban mesterkedtek, vallási ellenállást vagy forradalmat követeltek meg és uralkodókat próbáltak meg kiátkozni vagy a trónjukról letaszítani.”

Az ateizmus eléri a csúcspontját

A XIX. századra már nyíltan tagadták Isten létezését és ez csak virágzik. Filozófusok és tudósok lelkiismeretfurdalás nélkül, bátran hangoztatták nézeteiket. „Isten a mi ellenségünk — hirdette egy szókimondó ateista. — Isten gyűlölete a bölcsesség kezdete. Ahhoz, hogy az ember igazán előrehaladjon, az ateizmus alapján kell ezt megtennie.”

A XX. század folyamán a felszín alatt azonban változás történt. Isten tagadása kevésbé agresszívvá vált; azonban egy teljesen másfajta ateizmus kezdett elterjedni, amely még azokat is elérte, akik állításuk szerint istenhívők.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 3. oldalon]

Karl Marx

[Kép a 3. oldalon]

Ludwig Feuerbach

[Kép a 3. oldalon]

Friedrich Nietzsche

[Kép forrásának jelzése a 2. oldalon]

CÍMLAP: Föld: A British Library szívélyes engedélyével; Nietzsche: Gopyright British Museum (lásd a 3. oldalt is); Kálvin: Musée Historique de la Réformation, Genève (Foto: F. Martin); Marx: U.S. National Archives photo (lásd a 3. oldalt is); Bolygók, műszerek, keresztes lovagok, mozdony: The Complete Encyclopedia of Illustration/J. G. Heck; Feuerbach: The Bettmann Archive (lásd a 3. oldalt is)