Összegyűlve az istenfélőkkel

„AZ EMBEREK mindenütt arra vágynak, hogy megszabaduljanak a félelemtől — vagyis az erőszak, a munkanélküliség és a súlyos betegség miatt érzett félelemtől. Osztozunk vágyódásukban . . . Akkor meg miért tárgyalunk most arról, hogy miként tudunk félelmet gyakorolni?” A kulcselőadás szónoka ezt a kíváncsiságot felkeltő kérdést tette fel az „Istenfélelem” kerületkongresszusok mindegyikén, amelyikből az első 1994 júniusában volt.

A több millió jelenlévő — először Észak-Amerikában, majd később Európában, Közép- és Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában, majd pedig az óceáni szigeteken — már alig várta, hogy elsajátíthassa ezt a fajta félelmet. Miért? Azért, mert attól függ, hogy részesülünk-e az áldásokban, amelyeket Jehova áraszt ki népére, hogy rendelkezünk-e istenfélelemmel. A kongresszusi résztvevők azért jöttek össze, hogy az istenfélelemről tanuljanak és a háromnapos programon sokat tanultak erről az alapvető keresztény tulajdonságról.

„Az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad!”

Ez volt a kongresszus első napjának a témája, mely a Prédikátor 12:15. versén alapszik. Mit jelent félni az Istent? A program legelején a kongresszuselnök elmagyarázta, hogy az istenfélelem a Jehova iránti mélységes tisztelettel vegyes félelmet tükrözi vissza és az amiatt érzett egészséges aggodalmat, nehogy a nemtetszését vonjuk magunkra. Az ilyenfajta istenfélelem nem beteges, hanem egészséges és helyénvaló.

Hogyan válik javunkra ez az egészséges félelem? A következő, „Ne váljunk kimerültté, és ne adjuk fel” című előadás elmagyarázta, hogy az istenfélelem arra indít minket, hogy örömmel tartsuk meg Isten parancsait. Ez Isten és felebarát iránti szeretettel párosulva szellemi energiát fog belénk tölteni. Igen, az istenfélelem segíthet nekünk, hogy ne lassuljunk le az örök életért folyó versenyben.

A következő programban interjúkat készítettek, melyek élő bizonyítékul szolgáltak arra, hogy az istenfélelem fenn tud minket tartani. Az interjúk alanyai elmondták, hogy az Isten iránt érzett tiszteletteljes félelem hogyan ösztönözte őket arra, hogy folytassák szolgálatukat az érdektelenség, a közöny vagy az üldözések dacára, és hogyan segített nekik kitartani még a nehéz egyéni próbák ellenére is.

Miért van azonban, hogy néhány ember féli az Istent, mások pedig nem? A kulcselőadás szónoka a „Gyakoroljunk istenfélelmet és merítsünk hasznot belőle” című előadásban elmagyarázta, hogy a Jeremiás 32:37–39-ben Jehova azt ígérte, hogy istenfélő szívet fog adni népének. Jehova istenfélelmet ültet szívünkbe. Hogyan? Szent szelleme és ihletett Szava, a Biblia által. Világos azonban, hogy komoly erőfeszítéseket kell tennünk Isten Szavának a tanulmányozása érdekében, és hogy teljes mértékben hasznosítsuk a tőle származó bőséges szellemi gondoskodást. Ez magában foglalja kongresszusainkat és gyülekezeti összejöveteleinket, amelyek segítenek megtanulnunk félni őt.

A délutáni program azzal a figyelmeztetéssel nyitott, hogy bízzunk Jehovában és Szavában. A következő előadás azokat a főbb módokat tárgyalta, ahogyan a Királyságnak hatással kell lennie életünkre mint keresztények életére.

Ezután következett a kongresszuson bemutatott három szimpózium közül az első. A szimpózium témája „Az istenfélelem arra indít minket, hogy engedelmeskedjünk az isteni követelményeknek” volt, mely a családra irányította a figyelmet. Következzen egy kis ízelítő az ebben felajánlott, Írás szerinti — és gyakorlatias — tanácsokból.

□ Férjeknek: Az istenfélelemnek arra kell indítania a férfit, hogy úgy szeresse feleségét, mint a saját testét (Efézus 5:28, 29). Egy férfi nem okoz szándékosan fájdalmat a testének, nem alázza meg magát a barátai előtt és nem pletykálkodik a gyengeségeiről. Így tehát olyan méltósággal és tisztelettel kell bánnia a feleségével, mint amilyet önmagával szemben tanúsít.

□ Feleségeknek: Jézust istenfélelme arra indította, hogy ’mindenkor azokat cselekedje, amelyek Istennek kedvesek’ (János 8:29). Ezt a helyénvaló szellemet kell a feleségeknek is utánozniuk férjük irányában.

□ Szülőknek: A keresztény szülők azáltal mutathatnak istenfélelmet, hogy komolyan veszik szülői felelősségüket, Jehovától való örökségnek tekintve gyermekeiket (Zsoltárok 127:3). Annak kell lennie a szülők elsődleges céljának, hogy gyermekeiket őszinte keresztényekké neveljék.

□ Gyermekeknek: Jehova arra utasítja a gyermekeket, hogy engedelmeskedjenek a ’szüleiknek az Úrban’ (Efézus 6:1). Ha tehát a szülőknek engedelmeskednek, akkor Istennek engedelmeskednek.

A nap befejező előadása mély érzelmi húrokat pendített meg, mivel olyan bensőséges érzésekről beszélt, amelyeket mindannyian átélünk, ha meghal valakink, akit szeretünk. Az előadás felénél azonban meglepetés történt. Az előadó nagy örömet szerzett a hallgatóságnak, amikor bejelentette az új füzet megjelenését, amelynek címe: Ha meghal valakid, akit szeretsz. Ez a 32 oldalas, négyszínnyomású kiadvány sok olyan dolgot mond, amely segítségére lehet a bánkódóknak, hogy megértsék és bánni tudjanak azokkal az érzéseikkel és érzelmeikkel, amelyek egy szeretett személy halála után a felszínre törnek. Voltál már olyan helyzetben, amikor nem tudtad, mit mondjál a gyászolónak? E füzet egyik része azt taglalja, hogyan segíthetünk a bánkódóknak. Figyelve az előadót, a hallgatóság közül sokaknak eszébe jutott valaki, aki hasznát tudná venni ennek az új füzetnek.

Végezzünk szent szolgálatot istenfélelemmel és tisztelettel!

Ez volt a második nap témája, amely a Zsidók 12:28. versén (NW) alapult. A délelőtti program folyamán következett a második szimpózium, melynek címe: „Gyülekezetek, amelyek Jehova félelmében járnak”. Az első rész az összejövetelek látogatásával foglalkozott. Ha jelen vagyunk az összejöveteleken, ezáltal Isten és az ő szellemi gondoskodásai iránti tiszteletünket fejezzük ki. Ha eljárunk, így azt mutatjuk ki, hogy féljük az ő nevét, és szeretnénk lelkesen eleget tenni az akaratának (Zsidók 10:24, 25). A második előadó kifejtette, hogy minden egyes személynek ki kell vennie a részét a jó magaviselet megőrzéséből ahhoz, hogy a gyülekezet mint egész, Jehova félelmében járjon. Az utolsó előadó olyan kiváltságról és kötelességről beszélt, amellyel minden keresztény rendelkezik — hogy hirdessük a jó hírt szüntelenül. Meddig fogunk még prédikálni? Míg Jehova azt nem mondja, hogy elég (Ésaiás 6:11).

„Jehova öröme a ti erősségetek” volt a következő előadás témája, amelyet a mostani folyóirat tanulmányozási cikkei is tárgyalnak (Nehémiás 8:10). Miért örvend Jehova népe? Az előadó számos okot hozott fel rá. Egyik igazán kiemelkedő oka ennek, hogy Istennel való szoros kapcsolatunk a föld legvígabb nemzetévé tesz minket. Gondold el, ahogyan az előadó is emlékeztette a kongresszuson jelen lévőket, kiváltságunkban áll olyan emberek között lenni, akiket Jehova Jézus Krisztushoz von (János 6:44). Milyen erőteljes ok az örömre!

Minden kongresszuson kiemelkedő helyet foglal el a megkeresztelkedés, s az „Istenfélelem” kongresszus sem volt ez alól kivétel. Az „Önátadás és megkeresztelkedés Jehova félelmében” című előadásban az előadó kifejtette, hogy minden megkeresztelkedő személynek négyszeres az egyéni kötelezettsége: 1. Tanulmányoznunk kell Isten Szavát azoknak a kiadványoknak a felhasználásával, amelyek segítségünkre szolgálnak a megértésében és az alkalmazásában; 2. imádkoznunk kell; 3. társulnunk kell hittestvéreinkhez a gyülekezeti összejöveteleken és 4. tanúskodnunk kell Jehova nevéről és Királyságáról.

A szombat délután bíztató témával kezdődött: „Egy nép, melyet nem hagy el Jehova”. Harmincöt évszázaddal ezelőtt, amikor Izrael nemzete nehéz időket élt át, Jehova garanciát adott Mózesen keresztül, így szólva: „[Jehova], a te Istened . . . nem marad el tőled, sem el nem hágy téged” (5Mózes 31:6). Jehova hűnek bizonyult ehhez az ígéretéhez, védelmezve az izraelitákat, amikor azok az Ígéret földjére léptek és birtokukba vették. Mi is teljes mértékben bízhatunk ma abban, hogy Jehova nem hagy el minket, amikor nehéz próbákkal kerülünk szembe, feltéve, ha szorosan ragaszkodunk hozzá és megfogadjuk Szavának a tanácsát.

Hogyan találhatsz gyönyörűséget a Biblia olvasásában? Az „Olvasd naponta Isten Szavát, a Szent Bibliát!” című előadásban az előadó azt javasolta, hogy olvassuk a Bibliát kutató elmével és tegyünk fel kérdéseket, mint például: Mit tanít ez a beszámoló Jehova tulajdonságairól és útjairól? Hogyan lehetnék méginkább olyan, mint Jehova ezekben a dolgokban? Örömteli és jutalommal járó élmény, ha így olvassuk a Bibliát.

A program harmadik szimpóziumára irányult ezután a figyelem, amelynek címe a következő volt: „Gondoskodások, melyek segítik a Jehovát félőket”. Bár lehet, hogy Jehova nem tesz ma csodákat szolgái érdekében, de biztosan segítségére siet az őt félőknek (2Péter 2:9). Ez a szimpózium Jehovától származó négyféle gondoskodást vett figyelembe, amelyek segítségünkre lehetnek ezekben a kritikus időkben: 1. szelleme által Jehova erővel tölt fel minket, hogy olyan munkákat is el tudjunk végezni, amelyek messzemenően meghaladják erőnket; 2. Szavában tanácsot és útmutatást ad; 3. a váltságáldozat révén tiszta lelkiismeretet ad nekünk; 4. szervezete által, amely magában foglalja a véneket is, vezetésről és védelemről gondoskodik (Lukács 11:13; Efézus 1:7; 2Timótheus 3:16; Zsidók 13:17). Ha teljes mértékben javunkra fordítjuk ezeket a gondoskodásokat, akkor képesek leszünk kitartani, s ezáltal elnyerjük Jehova helyeslését.

Szombat délután az utolsó előadás, melynek címe: „Jehova félelmet keltő napja közel”, a Malakiás próféciájára épült. Voltak már félelmet keltő napok a történelemben, például amikor végrehajtották i. sz. 70-ben Jeruzsálem felett az ítéletet. Az emberiség történelmében azonban a leginkább félelmet keltő nap Jehova eljövendő napja lesz, amikor „[Jézus] bosszút áll azokon, a kik nem ismerik az Istent, és a kik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának” (2Thessalonika 1:6–8). Milyen hamar fog ez megtörténni? Az előadó kijelentette: „A vég közel! Jehova tudja melyik az a nap és melyik az az óra! Nem fog változtatni időtervén. Felkért minket, hogy tartsunk ki türelemmel.”

Szinte hihetetlen, hogy már két nap telt el. Mit hozhat még az utolsó nap?

„Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget”

A harmadik nap témája a Jelenések 14:7. versén alapult. Egy előadássorozat a délelőtti programban kiemelt néhányat azok közül a tantételek közül, amelyek minden más vallásszervezettől különbözővé teszik Jehova Tanúit.

A „Lesz feltámadása az igazaknak” című előadásban az előadó egy érdekes kérdést vetett fel: „Mikor támadnak fel az ezeréves Ítéletnapon azok, akik hűségben haltak meg a dolgok sátáni rendszerének ezekben az utolsó éveiben?” Mi erre a válasz? „A Biblia nem mondja el — magyarázta az előadó. — De vajon nem ésszerű, hogy azok, akik napjainkban haltak meg, előbb támadnak fel, hogy részt vegyenek az Armageddont túlélő nagy sokasággal az óriási oktató munkában, amely az Ítéletnapon fog zajlani? De, tényleg!” Lesznek túlélők? Biztosan lesznek. A következő előadás, melynek címe „Életben tartatva a nagy nyomorúságon át”, világosan kifejtette azokat a bibliai tanításokat és példákat, amelyek erről biztosítanak bennünket.

Jehova Tanúi már rég rájöttek, hogy a Biblia kétféle sorsot ígér: megszámlálhatatlan milliók számára örökké tartó életet a paradicsomi földön, korlátozott számban pedig halhatatlan égi életet azoknak, akik együtt fognak uralkodni Krisztussal a Királyságában. Az égi reménységet a „Ne félj te kicsiny nyáj” című előadás tárgyalta (Lukács 12:32). Figyelembe véve a világ jelenlegi állapotát, a kicsiny nyájnak félelemmentesnek kell lennie; mindegyik tagjának ki kell tartania mindvégig (Lukács 21:19). „Félelemmentes magatartása bátorításul szolgál a nagy sokaság számára — mondta az előadó. — A kicsiny nyájnak is félelemmentes hozzáállást kell gyakorolnia, várva a szabadulást a földön tapasztalt legnehezebb, bajokkal teli időszakban.”

A délelőtti program végén a nézőközönség élvezettel figyelte a bibliai drámát, melynek címe: Választások, amelyek előtt állsz. Az izraeliták válaszút előtt álltak Józsué, valamint Illés próféta napjaiban. Választaniuk kellett. Illés ezt mondta: „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr [Jehová, Kámory fordítás] az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt” (1Királyok 18:21). Az emberiség ma szintén válaszút előtt áll. Nem annak van itt az ideje, hogy kétfelé sántikáljunk. Mi a helyes választás? Ugyanaz, amit az egykor élt Józsué választott. Ő ezt mondta: „én azonban és az én házam az Úrnak [Jehovának, Kám] szolgálunk” (Józsué 24:15).

Úgy éreztük, gyorsan eljött a vasárnap délután, a nyilvános előadás ideje. Az előadás címe a következő volt: „Az ok, amiért most félnünk kell az igaz Istent”. A Jelenések 14:6, 7-ben a következő figyelmeztetést kapja az egész emberiség: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget.” Miért sürgető ma félni az Istent? Ahogyan a vers folytatja azért, „mert eljött az ő ítéletének órája”. Jehova véget fog vetni a dolgok jelenlegi tisztátalan, lázadó rendszerének Fia által, aki most Isten égi Királyságának trónra emelt Királya. Az előadó kifejtette, hogy ez az egyetlen mód, amely enyhülést hoz mindazoknak, akik félik az Istent, valamint, amely megszabadítja és megmenti földi otthonunkat. Mivel napjaink a dolgok jelenlegi rendszerének befejező napjai, ezért sürgető, hogy most féljük az igaz Istent!

Az arra a hétre szóló Őrtorony-összefoglalást követően az utolsó előadó lépett a színpadra. Elmondása alapján a kongresszus programjának eredményeként a kongresszus résztvevői előtt nagyobb jelentőséget nyert az istenfélelem. Kihangsúlyozta azt a sokféle előnyt, amely azokra árad ki, akik félik az Istent. Az előadó bejelentette egy új videokazetta megjelenését, melynek címe: United by Divine Teaching (Egyesülten az isteni tanítás által). Az 1993—1994-ben megtartott „Isteni tanítás” nemzetközi kongresszusok kiemelkedő vonásait helyezi éles megvilágításba. Az előadás befejeztével sokan csodálkoztak. „Mit várhatunk még a következő évben?” Háromnapos kerületkongresszus lesz sok helyen.

Befejezésképpen a szónok a Malakiás 3:16-ra utalt, amely így szól: „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét [gondolnak az ő nevére, NW].” A kongresszus résztvevői azzal a szilárd elhatározással távoztak, hogy gondolnak a nevére és istenfélelemmel szolgálják Jehovát.

[Kép a 24. oldalon]

A megkeresztelkedésre jelölteknek továbbra is istenfélelmet kell kinyilvánítaniuk

[Kép a 25. oldalon]

A „Választások, amelyek előtt állsz” című dráma annak szükségességét véste a közönség elméjébe, hogy határozottnak kell lennie Jehova szolgálatát illetően

[Kép a 26. oldalon]

A kongresszus résztvevőit örömmel töltötte el, hogy megkapták az új füzetet, melynek címe: „Ha meghal valakid, akit szeretsz”