Vallásod — Olyan hajó, amelyet soha nem lenne szabad elhagynod?

EGY hajó viharba keveredett. A legénység, miközben elkeseredetten küzd a hajó megmentéséért, drámai választással néz szembe: vagy a fedélzeten maradnak, vagy elhagyják a hajót és megmentik magukat. Tudtad, hogy ezt az ijesztő képsort teológiai szemléltetésként alkalmazzák?

Teológusok, különösképpen katolikus tudósok, gyakran hasonlítják az egyházukat viharral dacoló hajóhoz. Állításuk szerint Jézus vagy Péter kormányzásával ez a hajó képviseli a megmentés egyedüli eszközét. A papság állásfoglalása a következő: „Soha ne hagyd el a hajót; az egyház már korábban is komoly válságokon ment keresztül, de ez olyan hajó, amely a történelem minden viharát kiállta.” Egyesek azt mondják: „Miért hagyjam el az egyházat? Milyen más választási lehetőség van? Miért ne maradnék, segítenék, hogy csendesebb vizekre kormányozzuk?”

Az előbbi jelképes nyelvezettel összhangban sokan érvelnek így a legkülönbözőbb vallások képviseletében: „Tudom, hogy sok tekintetben hamis a vallásom, de remélem változni fog. Nem akarom elhagyni. Szeretnék részt vállalni a segítségnyújtásban, hogy úrrá legyünk a nehézségeken.” Az ilyesfajta érvelést talán a családi vallás iránti őszinte vonzalom, vagy éppen az attól való félelem diktálja, nehogy „megcsalják” a vallást.

Találó példa erre Hans Küngnek, egy jól ismert disszidens katolikus teológusnak az esete; ő így elmélkedett: „Vajon el kellene hagynom a hajót, amikor vihar van, otthagyva azokat, akikkel eddig együtt vitorláztam, hogy nélkülem nézzenek szembe a széllel, merjék ki a vizet, sőt még a túlélésért is harcoljanak?” Így válaszolt: „Nem fogom feladni az egyházon belüli hatékonyságomat.” Egy másik választási lehetőség lenne, hogy „elpártolása miatt szakítanék ezzel az egyházzal, azért, hogy a magasabb értékek szeretetéhez forduljak, és talán igazibb keresztény legyek” (Die Hoffnung bewahren).

De vajon maradhat valaki a saját egyháza hajójának fedélzetén, azt remélve, hogy Isten a kegyelméből kifolyólag minden vallásnak meghatározatlan hosszúságú időtartamot engedélyez a megújulásra? Ez komoly kérdés. Amint azt a szemléltetés is mutatja, ha sietősen elhagyjuk a veszélyben levő hajót, és nem megbízható mentőcsónakokhoz folyamodunk, az ugyanolyan veszélyes, mintha a süllyedő hajón maradnánk. Vajon bölcs dolog bármi áron megmaradni egy egyházban, bármilyen legyen is az állapota? Milyen lehetőségeket kínálnak fel napjainkban a vallások a megújulásra? Meddig engedi Isten, hogy akaratával ellentétben tevékenykedjenek ezek a vallások?

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

Chesnot/Sipa Press