Királyság-hírnökök jelentik

Prédikálás nehéz időben

PÁL apostol előre megjövendölte, hogy „az utolsó napokban nehéz idők állanak be” (2Timótheus 3:1). Mennyire pontosnak bizonyulnak ezek a szavak! A közép-amerikai Salvadorban élő emberek már régóta tapasztalják ezt a kegyetlen valóságot. Több mint egy évtizedig tartott abban az országban a polgárháború, mely ezreknek hozott szenvedést és halált. A háborúnak már vége, de a szenvedés megmaradt. A háború után drasztikusan megnövekedett a bűnözés. Az egyik helybeli tv-kommentátor nem régen ezt mondta: „Az erőszak és a rablás már része a mindennapjainknak.”

Ez a bűnözési hullám Jehova Tanúit is érinti. Sok Királyság-termet törtek már fel a betörők, és ellopták a hangosítóberendezést. Számos esetben felfegyverzett fiatalok bandái rohamozták meg a Királyság-termeket, mialatt folyt a keresztény összejövetel; a jelenlévők pénzét, óráját és más értékeit ellopták. Számos Tanút pedig mindennapi tevékenységének végzése közben ölnek meg a betörők.

Ezen akadályok ellenére a Salvadorban élő Jehova Tanúi keményen folytatják a jó hírről szóló prédikálómunkát. Azon Írás szerinti parancsnak engedelmeskedve teszik ezt, hogy „előbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között” (Márk 13:10). Még mindig sokan vannak ebben az országban olyanok, akik arra a Királyság-reménységre vágyakoznak, melyet a Biblia nyújt, és a Tanúk erőfeszítést tesznek azért, hogy mindegyiküket elérjék. Az alkalmi tanúskodás a prédikálás hatásos módszerének bizonyul.

Egy Tanú, mialatt orvosi kezelésben részesült az egyik kórházban, minden alkalmat kihasznált, hogy beszéljen más betegeknek Istennek a jövőre vonatkozó ígéreteiről, melyek a Bibliában találhatók. Az egyik komoly betegségben szenvedő beteg szomorúan így kesergett: „Nemsokára meghalok!” A beteg nyomasztó kilátása azonban nem akadályozta meg a Tanút, hogy az Isten Királyságáról szóló jó hírt megossza vele. Ő inkább hangosan felolvasott az embernek az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvből, melyet Jehova Tanúi adnak ki. Pár nappal később a Tanú elhagyta a kórházat, szomorúan eltűnődve azon, hogy az az ember a halálos ágyán fekszik.

Négy évvel később a Tanúnak egy másik kórházban kellett átesnie egy orvosi kezelésen. Mialatt ott volt, odament hozzá egy beteg, és ezt mondta: „Emlékszel még rám?” Az az ember volt, akivel négy évvel korábban találkozott, s aki akkor a halálán volt! Micsoda örömteljes meglepetés volt, amikor az ember megölelte őt, és hozzáfűzte: „Most már én is Jehova Tanúja vagyok!” Az ember megragadta a Bibliában lévő, jövőre vonatkozó reményt, tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival és átadta életét Jehovának. Nem csupán Tanú volt, hanem már körülbelül két éve a teljes idejű szolgálatban vett részt mint általános úttörő.

Ebben az esetben az igazság magjai, melyeket alkalmilag vetettek el, egy fogékony szívet értek el. Az a kiváltság, hogy segíthetünk az embereknek abban, hogy az igazság ismeretére jussanak, arra ösztönzi az igaz keresztényeket, hogy ezen „nehéz idők” ellenére folytassák a prédikálómunkát.