Mi a maszoréta szöveg?

BÁRMILYEN nyelven olvasd is a Bibliát, a könyv egy részét valószínűleg közvetlenül vagy közvetett módon a maszoréta szövegből fordították, mely a Héber Iratokat, vagyis az „Ótestamentumot” öleli fel. Tulajdonképpen több maszoréta szöveg létezett. Nos, tehát melyiket és miért választották ki? Mi is valójában az a maszoréta szöveg, és honnan tudjuk, hogy ez megbízható?

Jehova Szava

A Biblia megírását i. e. 1513-ban kezdték a Sínai-hegynél. A 2Mózes 24:3, 4 elmondja nekünk: „Elméne azért Mózes, és elbeszélé a népnek az Úr minden beszédét és minden rendelését; az egész nép pedig egyező szóval felele, mondván: Mindazokat a dolgokat, a melyeket az Úr parancsolt, megcselekeszszük. Mózes pedig felírá az Úrnak minden beszédét.”

A Héber Iratok lejegyzése több mint ezer éven keresztül folytatódott, i. e. 1513-tól körülbelül i. e. 443-ig. Mivel az írók isteni ihletés alatt voltak, ésszerű, hogy ő irányította úgy a dolgokat, hogy üzenetét hitelesen megőrizzék (2Sámuel 23:2; Ésaiás 40:8). Ez azt jelenti azonban, hogy Jehova kizárt minden emberi tévedést, hogy így egyetlen betűt se változtassanak meg a másolatok elkészítésénél?

A pontatlanság felé vezető ajtó résnyire kinyílik

Jóllehet olyan emberek készítették nemzedékről nemzedékre a másolatokat, akik mélységes tiszteletet mutattak Isten Szava iránt, ennek ellenére azért némi emberi hiba csúszott a kéziratokba. A bibliaírók ihletettek voltak, de a másolók már nem isteni ihletés alatt végezték munkájukat.

Miután a zsidók i. e. 537-ben visszatértek a babiloni fogságból, egy újfajta írásmódot vettek fel, a négyszögletes betűket alkalmazták, melyeket Babilonban tanultak. Ez a nagyfokú változtatás hozta magával azt a problémát, hogy bizonyos betűket, melyek látszatra hasonlók voltak, össze lehetett cserélni egymással. Mivel a héber egy olyan nyelv, amely a mássalhangzókon alapul, a magánhangzókat az olvasó teszi hozzá attól függően, hogy mennyire érti meg a szövegösszefüggést, így egy mássalhangzó módosításával könnyen megváltoztathatták egy szó jelentését. A legtöbb esetben azonban az ilyenfajta hibákra rábukkantak, és kijavították azokat.

Babilon pusztulása után a zsidók nagy többsége nem tért vissza Izráelbe. Így egész Közel-Keleten és Európában a zsinagógák váltak a zsidó közösségek szellemi központjaivá.a Mindegyik zsinagógának szüksége volt az Írások példánytekercseire. Ahogy sokszorosították a példányokat, úgy nőtt a másolási tévedések lehetősége is.

Kísérletek az ajtó bezárására

Az i. sz. első századtól kezdődően a jeruzsálemi írástudók arra vállalkoztak, hogy elkészítenek egy alappéldányt a szövegről, amellyel a Héber Iratok minden más tekercsét lehetett korrigálni. Mégis, nem volt egy pontosan körülírt rendszer arra, hogy különbséget tegyenek az eredeti szöveg és azon kéziratok között, melyek másolási tévedéseket tartalmaztak. Az i. sz. második századtól úgy tűnt, hogy a Héber Iratok mássalhangzós szövegét mintha elég jól szabványosították volna, jóllehet ezt akkor még nem hitelt érdemlően rögzítették le. A Héber Iratokból származó idézetek, melyek a Talmudban megjelennek (i. sz. a második és hatodik század között állították össze), elég gyakran különböző forrást mutatnak ahhoz képest, ami később a maszoréta szövegként vált ismertté.

A „hagyomány” szó héber megfelelője a ma·szó·rahʹ vagy ma·szoʹreth. Az i. sz. hatodik századra azok, akik megőrizték a Héber Iratok pontos másolásának hagyományát, maszorétákként váltak ismertté. Azokra a másolatokra, melyeket ők készítettek, úgy utalnak, mint maszoréta szövegekre. Miben állt munkájuk és azon szövegek különlegessége, melyeket ők készítettek?

A héber nyelv fokozatosan megszűnt úgy létezni, mint élő, nemzeti nyelv, és sok zsidó többé már nem volt ebben jártas. Ezért a mássalhangzós bibliai szövegek teljes megértése veszélyeztetve volt. Azért, hogy megvédjék ezt, a maszoréták egy olyan rendszert fejlesztettek ki, melyben a magánhangzókat ékezetekkel és vonásokkal, illetve pontokkal tüntették fel. Ezeket a mássalhangzók fölé és alá helyezték el. A maszoréták a jelek egy bonyolult rendszerét is kifejlesztették, mely egyfajta központozásként szolgált, valamint a pontosabb kiejtésre vonatkozóan nyújtott segítséget.

Ahol a maszoréták úgy érezték, hogy a szöveget megváltoztatták, vagy az írástudók előző nemzedékeiben helytelenül másolták, ott nem a szöveget változtatták meg, hanem lapszéli jegyzeteket készítettek. Szokatlan szóalakokat és szóösszetételeket jelöltek meg, valamint azt, hogy egyes könyvekben vagy az egész Héber Iratokban ezek milyen gyakran fordulnak elő. Kiegészítő magyarázatokat is feljegyeztek, hogy segítsenek a másolóknak az egyeztetésben. A rövidített „jelek” rendszerét is kifejlesztették, hogy ezt az információt rendkívül röviden jegyezzék fel. A felső és alsó margón egyfajta minikonkordancia sorolt fel részeket a lapszéli jegyzetekben megmagyarázott versekből.

A leghíresebb rendszert a Galileai-tengernél élő tiberiasi maszoréták készítették el. Különösen kiemelkedővé vált Ben Asher és Ben Naphtali családja — talán a karaitákb — az i. sz. kilencedik és tizedik században. Jóllehet a kiejtési módszerekben és a széljegyzetekben léteztek különbségek e két iskola között, a szövegükben lévő magánhangzóik között kevesebb mint tíz helyen van különbség az egész Héber Iratokban.

A maszoréták mindkét iskolája — a Ben Asher és a Ben Naphtali — az ő idejükben nagyban hozzájárult a szöveg tudományos mivoltához. Azután, hogy Maimonides (egy tekintélyes Talmud-tudós a 12. században) a Ben Asher-szöveget dicsérte, mások kizárólagos előnyben részesítették. Ez addig a pontig ment így, míg jelenleg egyetlen Ben Naphtali-kéziratot sem lehet megtalálni. Minden, ami ebből megmaradt, olyan listák, melyek a két iskola közötti különbségeket sorolják fel. A sors iróniája, hogy Maimonides észrevétele stílusbeli szempontokkal volt kapcsolatban, olyanokkal mint a bekezdések közötti távolságok, nem pedig a pontos átadás fontosabb tényezőivel.

Vajon találhatunk „hamisítatlan” maszoréta szöveget?

Sokat vitatkoznak a tudósok egymás között azon, hogy a napjainkban elérhető kódexek közül melyik a „hamisítatlan” Ben Asher-szöveg, mintha ez nyújtaná a „valódi” maszoréta szöveget. Valójában sohasem volt egyetlen, „hamisítatlan” és hiteles maszoréta szöveg. Ehelyett sok maszoréta szöveg létezett, és mindegyik egy kicsit különbözött a másiktól. Minden létező kódex egy kevert szöveg, melyekben mind a Ben Asher-, mind pedig a Ben Naphtali-szövegváltozat megtalálható.

A feladat, mellyel a Héber Iratok bármelyik fordítója szembenéz, hatalmas. Nem csak a héber szöveget kell alaposan ismernie, hanem minden ésszerűen elfogadható változatot is, ott, ahol a szöveget a másolási hibák vagy más dolgok megváltoztathatták. Amíg a különböző maszoréta szövegek szolgálnak alapul, szüksége van arra, hogy más megalapozott forrásokhoz forduljon, melyek a magánhangzós szövegeknek ésszerű módon talán az ősibb, és pontosabb fordításait mutatják be.

Ernst Würthwein a The Text of the Old Testament (Az Ótestamentum szövege) című könyvének bevezetőjében ilyen magyarázatot ad: „Amikor egy nehéz részlettel kerülünk szembe, a különböző szövegváltozatokat nem gyűjthetjük csak úgy össze, és nem választhatjuk ki azt, amelyik úgy látszik, mintha a legegyszerűbb megoldást nyújtaná; időnként a Héber szöveget választva, máskor a Septuagintát, megint másik alkalommal pedig az arám Targumot. A szöveggel kapcsolatos bizonyítékok nem mind ugyanolyan megbízhatók. Mindegyiknek meg van a saját jellegzetessége, és a maga különleges történelme. Ismernünk kell ezeket, ha szeretnénk elkerülni a hiányos vagy hamis megoldásokat.”

Szilárd alapunk van a teljes bizalomra azt illetően, hogy Jehova megőrizte Szavát. Az évszázadok folyamán sok őszinte ember egyesített erőfeszítése következtében könnyen hozzá lehet férni az alaphoz, a tartalomhoz, sőt még a Biblia üzenetének a részleteihez is. Arra a képességünkre, hogy megértsük az Írásokat, semmilyen csekély betűbeli vagy szóbeli változtatás sincs hatással. Most inkább az a fontos kérdés merül fel, hogy összhangban élünk-e Isten Szavával, a Bibliával?

[Lábjegyzetek]

[Kép a 26. oldalon]

Az Aleppói kódex tartalmazza a maszoréta szöveget

[Forrásjelzés]

Bibelmuseum, Münster