Kik voltak a maszoréták?

JEHOVA, az „igazságnak . . . Istene” megőrizte Szavát, a Bibliát (Zsoltárok 31:6, Károli, 1899). De mivel Sátán, az igazság ellensége megpróbálta meghamisítani és elpusztítani, hogyan került hozzánk a Biblia, főleg az írásos formáját tekintve? (Lásd: Máté 13:39.)

A kérdésre Robert Gordis professzor magyarázatában találhatunk részleges választ: „[A] maszorétáknak, »hagyomány megőrzőinek«, nevezett héber írástudók teljesítményét nem értékelték kellőképpen. Ezek a névtelen írástudók aprólékos és szeretetteljes gonddal másolták a Szent Könyvet.” Bár ezeknek a másolóknak a többsége napjainkban névtelen előttünk, a maszoréták egyik családjának nevét — a Ben Ásér családét — érthetően feljegyezték. Mit tudunk róluk és maszorétatársaikról?

A Ben Ásér család

A Bibliának azt a részét, melyet eredetileg héber nyelven írtak, és gyakran Ótestamentumnak is neveznek, zsidó írástudók másolták hűségesen. I. sz. a hatodik századtól a tizedik századig ezeket a másolókat maszorétáknak nevezték. Miben állt a munkájuk?

Évszázadokon át a héber nyelvben csak mássalhangzókat írtak, a magánhangzókat az olvasó pótolta. A maszoréták idejére azonban a héber nyelv helyes kiejtése feledésbe merült, mivel sok zsidó nem beszélt már folyékonyan ezen a nyelven. Babilonban és Izráelben a maszoréták csoportjai olyan jeleket találtak ki, amelyekkel körbevették a mássalhangzókat, jelezve a hangsúlyokat és a magánhangzók helyes kiejtését. Legalább három különböző módszert fejlesztettek ki, mégis a Galileai-tenger partján, a Ben Ásér család otthonában élő tiberiasi maszorétáké bizonyult mérvadónak a leginkább.

A források a maszorétáknak ebből az egyedülálló családjából öt nemzedéket sorolnak fel, az i. sz. nyolcadik században élt Legidősebb Ásérral kezdődően. A többiek a következők voltak: Nehémiás Ben Ásér,a Ásér Ben Nehémiás, Mózes Ben Ásér, végül pedig Áron Ben Mózes Ben Ásér i. sz. a tizedik században. Ezek a férfiak jártak elöl az írott jelek tökéletesítésében, amelyek a legjobban fejezték ki a Biblia héber szövegének általuk helyesnek értelmezett kiejtését. Ahhoz, hogy ki tudják fejleszteni ezeket a jeleket, meg kellett határozniuk a héber nyelvtani rendszer alapját. Azelőtt egyáltalán nem volt feljegyezve meghatározott héber nyelvtani szabályrendszer. Ezért azt lehet mondani, ezek a maszoréták az első héber nyelvészek között voltak.

A Ben Ásér családi tradíció utolsó maszorétája, Áron jegyezte fel és adta ki először ezt az ismeretanyagot. Ezt a „Szefer Dikdukei ha-Te’amim” című műben, az első héber nyelvtani szabálykönyvben jelentette meg. Az utána következő századokban ez a könyv lett az alapja más héber nyelvészek művének. De ez csupán a mellékterméke volt a maszoréták sokkal fontosabb munkájának. Mi volt ez?

Rendkívüli emlékezőtehetségre volt szükségük

A maszoréták azt tartották a legfontosabbnak, hogy a bibliai szöveg minden egyes szavát, sőt minden egyes betűjét pontosan adják tovább. Ahhoz, hogy biztosan pontosak legyenek, a maszoréták minden oldal lapszélét felhasználták, olyan adatokat jegyeztek fel rájuk, amelyek jeleztek minden lehetséges változtatást, amelyet a szövegben a korábbi másolók figyelmetlenségből vagy szándékosan tettek. Ezekre a széljegyzetekre a maszoréták a szokatlan szóalakokat és szóösszetételeket is feljegyezték, jelezve, milyen gyakran fordultak elő abban a könyvben, vagy akár a Héber Iratok egészében. Ezeket az észrevételeket nagyon lerövidített jelekkel írták le, mivel kevés volt a hely. Az ellenőrzésekhez további segítségként egyes könyvekben megjelölték a középen elhelyezkedő szót és betűt. Sőt, hogy biztos legyen a pontos másolás, minden egyes betűt megszámoltak a Bibliában.

Az oldalak felső és alsó margóin a maszoréták bővebb magyarázatokat jegyeztek fel néhány lapszéli jegyzet rövidítésére vonatkozóan.b Ezek segítségükre voltak munkájuk ellenőrzésénél. Mivel a versek akkoriban még nem voltak megszámozva, és nem voltak bibliai konkordanciák sem, ennek az ellenőrzésnek az elvégzéséhez hogyan utaltak a maszoréták a Biblia más részeire? A felső és alsó margókon felsorolták a hasonló versek egy részét emlékeztetőül, hol található még meg a Bibliában a jelzett szó, illetve szavak. Hely szűkében gyakran csak egyetlen kulcsszót írtak le, amely emlékeztette őket mindegyik hasonló versre. Ahhoz, hogy használni tudják ezeket a széljegyzeteket, ezeknek a másolóknak gyakorlatilag kívülről kellett tudniuk az egész héber Bibliát.

A kézirat végére tették az olyan felsorolásokat, amelyek nem fértek el a margókon. Az 1Mózes 18:3 maszoréta lapszéli jegyzetén például három héber betű látható: קלד. Ez a 134-es számnak a héber megfelelője. A kéziratban máshol egy listát találhatunk, amely 134 helyet sorol fel, ahol a maszorétákat megelőző másolók a héber szövegből szándékosan elhagyták Jehova nevét, és az „Úr” szóval helyettesítették.c Bár a maszoréták tudatában voltak ezeknek a változtatásoknak, mégsem döntöttek úgy, hogy módosítják a rájuk bízott szöveget. Inkább feltüntették széljegyzeteikben ezeket a változtatásokat. De vajon miért vigyáztak a maszoréták ilyen rendkívüli módon arra, nehogy változtassanak a szövegen, még akkor se, ha a korábbi másolók változtattak is? Vajon más volt zsidó hitük természete, mint elődeiké?

Mit hittek?

A maszoréták e fejlődési időszakában a judaizmus mélyen gyökerező elméleti csatába bonyolódott. I. sz. az első századtól kezdve a rabbinikus judaizmus egyre inkább kiterjesztette hatalmát. A Talmud megírásával és a rabbik magyarázataival a bibliai szöveg másodlagos fontosságúvá vált a szóbeli törvény rabbinikus magyarázatához képest.d Ezért a bibliai szöveg gondos megőrzése elveszthette fontosságát.

Ez ellen az irányzat ellen a nyolcadik században egy karaitákként ismert csoport fellázadt. Hangsúlyozva a személyes bibliatanulmányozás fontosságát, nem fogadták el a rabbik és a Talmud tekintélyét, értelmezéseit. Egyedül a Biblia szövegét ismerték el tekintélyként. Ez egyre inkább szükségessé tette e szöveg pontos továbbadását, ami új lendületet adott a maszoréta tanulmányokhoz.

Milyen mértékben befolyásolta a maszoréták munkáját a rabbinikus vagy a karaita hit? M. H. Goshen-Gottstein, a Biblia héber kéziratainak szakértője kijelenti: „A maszoréták meg voltak róla győződve . . ., hogy egy ősi tradíciót folytatnak, és szerintük, ha ezzel szándékosan szembehelyezkedtek volna, akkor a lehető legsúlyosabb bűnt követték volna el.”

A maszoréták szent feladatnak tekintették a Biblia szövegének pontos másolását. Bár valószínűleg más vallásos szempontok is erősen motiválták őket személy szerint, úgy tűnik, a maszoréta munka önmagában minden ideológiai kérdésnek felette állt. Az igen tömör széljegyzetek kevés helyet hagytak teológiai vitára. Maga a bibliaszöveg volt életük értelme; nem voltak hajlandók meghamisítani.

Munkájuk haszna

Bár a test szerinti Izráel többé már nem volt Isten választott népe, ezek a zsidó másolók teljes mértékben Isten Szava pontos megőrzésének szentelték magukat (Máté 21:42–44; 23:37, 38). A Ben Ásér család és a többi maszoréta teljesítményét helyesen ítéli meg Robert Gordis, aki így írt: „Ezek az alázatos, de fékezhetetlen munkások . . . herkulesi munkájukat, vagyis a Biblia Szövegének védelmezését a kihagyással vagy megmásítással szemben az ismeretlenség homályában végezték” (The Biblical Text in the Making). Ennek köszönhetően, amikor a tizenhatodik századi hitújítók, például Luther és Tyndale ellenszegültek az egyház hatalmának, és kezdték lefordítani a Bibliát az általánosan beszélt nyelvekre, hogy mindenki olvashassa, egy jól megőrzött héber szöveget használhattak fel alapul a munkájukhoz.

A maszoréták munkája még napjainkban is hasznos számunkra. Héber szövegeik adják az alapját a New World Translation of the Holy Scripturesben a Héber Iratoknak. Folyamatban van ennek a fordításnak a lefordítása sok más nyelvre, a pontosság iránti önátadottság és gondosság ugyanolyan szellemében, mint amelyet az ősi maszoréták mutattak fel. Jól tesszük, ha mi is hasonló szellemben figyelmezünk Jehova Isten Szavára (2Péter 1:19).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/kép a 28. oldalon]

A héber kiejtési rendszer

A MASZORÉTÁK több évszázadon keresztül keresték a magánhangzó- és hangsúlyjelek rögzítésének legjobb módját. Nem meglepő tehát, hogy a Ben Ásér család minden egyes nemzedékével folyamatos fejlődést láthatunk. A fennmaradt kéziratok a Ben Ásér család maszorétái közül csak az utolsó kettő stílusát és módszerét mutatják be, Mózesét és Áronét.e Ezekről a kéziratokról készült egy összehasonlító tanulmány, mely azt mutatja, hogy Áron az apjáéitól, Mózeséitől különböző szabályokat fejlesztett ki a kiejtés és a jelrendszer egyes jelentéktelenebb pontjaiban.

Ben Naphtali kortársa volt Áron Ben Ásérnak. A Mózes Ben Ásér által készített kairói Próféták kódexe sok olyan szövegértelmezést tartalmaz, amelyet Ben Naphtalinak tulajdonítanak. Épp ezért vagy maga Ben Naphtali tanult Mózes Ben Ásér keze alatt, vagy mindketten egy ősibb, közös tradíciót őriztek meg. Sok tudós tesz említést a Ben Ásér- és a Ben Naphtali-rendszerek közötti különbségekről, M. H. Goshen-Gottstein azonban ezt írja: „Nem lennénk messze az igazságtól, ha a Ben Ásér családon belüli két alrendszerről szólnánk, és a szövegértelmezések közötti eltéréseket így neveznénk: Ben Ásér kontra Ben Ásér.” Nem volnánk tehát pontosak, ha egyféle Ben Ásér-módszerről beszélnénk. Nem azért lett Áron Ben Ásér módszere a véglegesen elfogadott forma, mintha az övé magától értetődően kiválóbb lett volna. Csupán azért részesítették előnyben, mert a tizenkettedik századi Talmud-tudós, Mózes Maimonides egy Áron Ben Ásér-szöveget magasztalt.

[Szimbólum — Héber karakterek]

A 2Mózes 6:2 részlete a magánhangzót jelölő pontokkal és a diakritikus jelekkel, valamint azok nélkül

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

Tiberias, a nyolcadik századtól a tizedik századig a maszoréták tevékenységének központja

[Forrásjelzés]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.