Jóllehet gyászolunk, nem vagyunk reménység nélkül

„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök” (1THESSALONIKA 4:13).

1. Mit tapasztal általában az emberiség?

ELVESZTETTÉL már egy szeretett személyt a halálban? Tekintet nélkül a korra, legtöbbünket már elszomorított egy rokon vagy barát elvesztése. Talán ő egy nagyszülő, szülő, házastárs vagy egy gyermek volt. Az idős kor, a betegség és a balesetek rendszerint áldozatokat követelnek. A bűnözés, az erőszak és a háború hozzájárul a szenvedéshez és a bánathoz. Minden évben átlagosan több mint 50 millió ember hal meg világszerte. 1993-ban naponta átlagosan 140 250 személy halt meg. A barátokra és a családra hatással van, ha a halál áldozatokat követel, és egy személy elvesztése mély érzéseket kavar fel.

2. Mi tűnik természetellenesnek abban, hogy a gyermekek meghalnak?

² Vajon nem érzünk együtt azokkal a kaliforniai (USA) szülőkkel, akik tragikus módon elvesztették várandós leányukat egy szokatlan autóbaleset következtében? Váratlanul elvesztették egyetlen leányukat és a babát, aki az első unokájuk lett volna. Az áldozat férje elvesztette a feleségét és az első fiát vagy leányát. A szülőknek elszenvedni azt, hogy egy gyermek meghal — akár fiatal, akár már idősebb — valahogy természetellenes dolog. Nincs rendjén, hogy a gyermekek szüleik előtt halnak meg. Mindannyian szeretjük az életet. Éppen ezért a halál valóban ellenség (1Korinthus 15:26).

A halál belép az emberi családba

3. Hogyan érinthette Ábel halála Ádámot és Évát?

³ A bűn és a halál az emberi történelemben mintegy hatezer éve királyként uralkodik, azóta, hogy első emberi szüleink, Ádám és Éva fellázadtak (Róma 5:14; 6:12, 23). A Biblia nem mondja el, hogyan reagáltak arra, amikor fiukat, Ábelt meggyilkolta a bátyja, Kain. Biztos, hogy több okból is lesújtó tapasztalat volt számukra. Ekkor szembesültek első alkalommal az emberi halállal, mely saját fiuk arcáról tekintett rájuk. Látták annak gyümölcsét, hogy fellázadtak, és utána is visszaéltek a szabad akarattal. Kain az Istentől kapott figyelmeztetések ellenére azt választotta, hogy elköveti az első testvérgyilkosságot. Tudjuk, hogy Évát biztosan mélyen érintette Ábel halála, mivel amikor megszülte Séthet, ezt mondta: „adott úgymond, énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain” (1Mózes 4:3–8, 25).

4. A halhatatlan lélek mítosza miért nem nyújthatott vigaszt Ábel halála után?

⁴ Első emberi szüleink is látták Isten rájuk kiszabott büntetésének a valóságát — azt, ha fellázadnak és engedetlenek, ’bizony meghalnak’. Sátán hazugsága ellenére a halhatatlan lélek mítosza nyilvánvalóan még nem fejlődött ki, így ebből semmiféle hamis vigaszt sem tudtak nyerni. Isten ezt mondta Ádámnak: „visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.” Semmilyen említést sem tett a halhatatlan léleknek az égben, a pokolban, a pokol tornácában, a purgatóriumban vagy bárhol máshol való jövőbeni létezéséről (1Mózes 2:17; 3:4, 5, 19). Mint bűnt elkövető élő lelkek, Ádám és Éva végül is meghaltak, és megszűntek létezni. Salamon király ihletés alatt ezt írta: „az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett. Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik” (Prédikátor 9:7, 8).

5. Mi az igazi reménységük a halottaknak?

⁵ Mennyire igazak ezek a szavak! Valójában ki emlékszik vissza azokra az ősökre, akik két- vagy háromszáz évvel ezelőtt éltek? Gyakran még a sírjaik is ismeretlenek, vagy már régóta elhanyagoltak. Vajon ez azt jelenti, hogy nincs reménységük elhunyt szeretteinknek? Nem, egyáltalán nem! Márta ezt mondta Jézusnak a halott testvérére, Lázárra vonatkozóan: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon” (János 11:24). A héber emberek hitték, hogy a jövőben Isten fel fogja támasztani a halottakat. Ez mégsem akadályozta meg őket abban, hogy szeretteik elvesztése miatt gyászoljanak (Jób 14:13).

Hűségesek, akik gyászoltak

6., 7. Hogyan reagált Ábrahám és Jákób a halálra?

⁶ Csaknem négyezer évvel ezelőtt, amikor Ábrahám felesége, Sára meghalt, „beméne Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa őt”. Istennek ez a hűséges szolgája mély érzéseit mutatta ki a szeretett és hűséges felesége elvesztése miatt. Jóllehet ő a tettek bátor embere volt, nem szégyellte könnyekkel kimutatni bánatát (1Mózes 14:11–16; 23:1, 2).

⁷ Jákób esete hasonló volt. Hogyan reagált, amikor elhitették vele, hogy fiát, Józsefet megölte egy vadállat? Ezt olvassuk az 1Mózes 37:34, 35-ben: „megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig. Felkelének pedig minden ő fiai, és minden ő leányai, hogy vígasztalják őt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja.” Igen, emberi és természetes, ha kifejezzük a bánatunkat, amikor meghal egy szeretett személy.

8. Hogyan fejezték ki gyakran a héberek bánatukat?

⁸ Néhányan azt gondolhatják, hogy a modernkori vagy helyi irányadó mértékek szerint Jákób reagálása szélsőséges és érzelgős volt. Ő azonban egy másik időszakban és más kultúrában nőtt fel. A zsákruha viselése — mint gyászának kifejezése — olyan gyakorlat, melyet a Biblia itt említ először. Amint azt azonban a Héber Iratok leírja, a gyászt siránkozással, gyászének komponálásával és a hamuban való üléssel is kifejezték. A bizonyítékok alapján a héber embereket nem akadályozták meg a gátlásaik a bánatuk nyílt kifejezésében (Ezékiel 27:30–32; Ámós 8:10).a

Bánat Jézus idejében

9., 10. a) Hogyan reagált Jézus Lázár halálára? b) Mit árul el Jézusról a reakciója?

⁹ Mit mondhatunk Jézus korai tanítványairól? Amikor például Lázár meghalt, a nővérei, Márta és Mária könnyhullatással és sírással gyászolták halálát. Hogyan reagált a tökéletes ember, Jézus, amikor megjelent a színen? János beszámolója a következőket mondja: „Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem. Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle. És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg! Könnyekre fakadt Jézus” (János 11:32–35).

¹⁰ „Könnyekre fakadt Jézus.” Ez a néhány szó sokat elmond Jézus emberi voltáról, együttérzéséről és érzéseiről. Bár teljes mértékben tisztában volt a feltámadás reménységével, „Jézus könnyezett” (János 11:35, Vida fordítás). A beszámoló a szemlélődők következő megjegyzésével folytatódik: „Ímé, mennyire szerette őt [Lázárt]!” Bizonyára ha Jézus, a tökéletes férfi, egy barátjának elvesztése miatt sírt, nem szégyen, ha egy férfi vagy egy nő napjainkban gyászol és sír (János 11:36).

Milyen reménységük van a halottaknak?

11. a) Mit tanulhatunk a gyászolással kapcsolatos bibliai példákból? b) Miért nem úgy bánkódunk, mint azok, akiknek nincs reménységük?

¹¹ Mit tanulhatunk ezekből a bibliai példákból? Azt, hogy emberi és természetes dolog a bánkódás, és nem kellene szégyellnünk szabadjára engedni bánatunkat. Még amikor a feltámadásba vetett reménység enyhülést hoz is, egy szeretett személy halála még mindig megrázó veszteség, amely mélyen érint minket. A szoros barátság és együttlét évei, talán évtizedei érnek hirtelen és tragikusan véget. Igaz, nem bánkódunk úgy, mint azok, akiknek semmilyen reménységük sincs, vagy pedig hamis reménységük van (1Thessalonika 4:13). Az emberek halhatatlan lelkéről vagy a reinkarnáció általi folyamatos létről alkotott egyetlen mítosz sem vezet minket félre. Tudjuk, hogy Jehova „új eget és új földet” ígért, „a melyekben igazság lakozik” (2Péter 3:13). ’Isten eltöröl minden könnyet a szemeinkről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak’ (Jelenések 21:4).

12. Hogyan fejezte ki a feltámadásba vetett hitét Pál?

¹² Milyen reménységük van akkor azoknak, akik már elhunytak?b A keresztény író, Pál arra kapott ihletést, hogy vigaszt és reményt nyújtson nekünk, amikor ezt írta: „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál” (1Korinthus 15:26). A Katolikus fordítás ezt mondja: „Utolsó ellenségként a halál semmisül meg.” Miért lehetett Pál ebben olyan biztos? Azért, mert olyan valaki térítette meg és tanította, akit feltámasztottak a halálból — Jézus Krisztus (Cselekedetek 9:3–19). Ezért is jelenthette ki ezt Pál: „Miután ugyanis ember [Ádám] által van a halál, szintén ember [Jézus] által van a halottak feltámadása is. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1Korinthus 15:21, 22).

13. Hogyan reagáltak a szemtanúk Lázár feltámasztására?

¹³ Jézus tanítása igen vigasztaló, és reményt nyújt a jövőt illetően. Mit tett ő például Lázár esetében? Elment a sírhoz, ahol már négy napja feküdt Lázár teste. Elmondott egy imát, „és mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki! És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.” El tudod képzelni, hogy milyen meglepetés és öröm ült ki Márta és Mária arcára? Mennyire elképedhettek a szomszédok, amikor látták ezt a csodát! Nem meglepő, hogy sok szemlélődő hitt Jézusban. Vallásos ellenségei azonban „tanakodának, hogy őt megöljék” (János 11:41–53).

14. Mit bizonyított Lázár feltámasztása?

¹⁴ Jézus ezt a felejthetetlen feltámasztást sok szemtanú előtt hajtotta végre. Ez a jövőbeni feltámadás biztosítékaként szolgált, amelyről korábban is jövendölt, amikor ezt mondta: „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő [Isten Fia] szavát, és kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására” (János 5:28, 29).

15. Milyen bizonyítéka volt Pálnak és Anániásnak Jézus feltámadását illetően?

¹⁵ Amint azt már előzőleg megemlítettük, Pál apostol hitt a feltámadásban. Milyen alapon? Korábban ő volt a hírhedt Saul, a keresztények üldözője. A neve és hírneve félelmet keltett a hívők között. Végső soron nemde ő volt az, aki jóváhagyta a keresztény vértanú, István halálra kövezését? (Cselekedetek 8:1; 9:1, 2, 26). A Damaskusba vezető úton azonban a feltámasztott Krisztus észhez térítette Sault, ideiglenes vaksággal sújtva őt. Saul hallott egy hangot, amint ezt mondja neki: „Saul, Saul, mit kergetsz engem? És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz.” Majd ugyanez a feltámasztott Krisztus arra utasította a Damaskusban élő Anániást, hogy menjen el abba a házba, ahol Saul imádkozott, és állítsa helyre a látását. Így személyes tapasztalat által, Saulnak és Anániásnak minden oka meg volt arra, hogy higgyen a feltámadásban (Cselekedetek 9:4, 5, 10–12).

16., 17. a) Honnan tudjuk, hogy Pál nem hitt abban a görög elgondolásban, miszerint az embereknek van egy velük született halhatatlan lelkük? b) Milyen megbízható reménységet nyújt a Biblia? (Zsidók 6:17–20).

¹⁶ Figyeld meg, hogy Saul — Pál apostol — hogyan válaszolt, amikor mint üldözött keresztényt Félix helytartó elé vitték. Ezt olvassuk a Cselekedetek 24:15-ben: „Reménységem lévén az Istenben, hogy . . . lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak.” Pál nyilvánvalóan nem hitt abban a pogány görög elgondolásban, hogy az emberek halhatatlan lélekkel születnek, mely állítólag átmegy egy valamiféle mitológiai túlvilágba vagy alvilágba. A feltámadásban hitt, és erről tanított. Ez néhány embernek a halhatatlan szellemteremtménykénti élet ajándékát jelenti az égben Krisztussal, a többségnek pedig egy tökéletes földre való visszatérést jelent (Lukács 23:43; 1Korinthus 15:20–22, 53, 54; Jelenések 7:4, 9, 17; 14:1, 3).

¹⁷ A Biblia tehát érthető ígéretet tesz, és biztos reményt nyújt arra, hogy a feltámadás által sokan újra fogják látni szeretteiket itt a földön, ám teljesen más körülmények között (2Péter 3:13; Jelenések 21:1–4).

Gyakorlati segítség azoknak, akik bánkódnak

18. a) Milyen hasznos eszköz vált elérhetővé az „Istenfélelem” kongresszusokon? (Lásd a bekeretezett részt.) b) Milyen kérdésre kell most választ adnunk?

¹⁸ Most megmaradnak az emlékeink és a bánatunk. Mit tehetünk hát, hogy át tudjuk vészelni azt a próbateljes időszakot, amikor haláleset történik? Mit tehetnek mások a bánattól sújtott személyek megsegítésére? Ezenkívül miben tudunk segíteni azoknak az őszinte egyéneknek, akikkel a szántóföldi szolgálat során találkozunk, akiknek nincs igazi reménységük, és akik szintén bánatosak? Milyen további vigaszt meríthetünk a Bibliából azokra a szeretteinkre vonatkozóan, akik halálalvásba merültek? A következő cikk néhány javaslatot nyújt.

[Lábjegyzetek]

Tudsz válaszolni?

◻ Miért mondható el, hogy a halál ellenség?

◻ Hogyan fejezték ki bánatukat Isten szolgái a bibliai időkben?

◻ Milyen reménységük van elhunyt szeretteinknek?

◻ Milyen alapja volt Pálnak arra, hogy higgyen a feltámadásban?

[Kiemelt rész a 8–9. oldalon]

Gyakorlati segítség azoknak, akik bánkódnak

Az 1994—1995-ös év folyamán az „Istenfélelem” kongresszusokon a Watch Tower Society egy új füzet kiadását jelentette be, melynek címe: Ha meghal valakid, akit szeretsz. Ezt a buzdító kiadványt úgy tervezték, hogy minden nemzetből és nyelvből származó embernek vigaszt nyújtson. Talán már láttad, hogy egyszerű magyarázatot ad a Bibliának a halálra és a halál állapotára vonatkozó álláspontjáról. Ami viszont még fontosabb, kihangsúlyozza Istennek a feltámadásra vonatkozó szándékát, mely Krisztus Jézuson keresztül a megtisztított paradicsomi földön valósul meg. Ez valóban vigaszt nyújt a gyászolóknak. Ezért hasznos eszköznek fog bizonyulni a keresztény szolgálatban, és arra szolgálhat, hogy felkeltse az érdeklődést, mely sokkal több házi bibliatanulmányozást eredményezhet. A tanulmányozáshoz a kérdések minden rész vége felé, tapintatosan vannak feltüntetve a bekeretezett részekben, így tehát a gondolatokat könnyen át lehet tekinteni bármely őszinte, gyászoló személlyel.

[Kép a 8. oldalon]

Amikor Lázár meghalt, Jézus sírt

[Kép a 9. oldalon]

Jézus feltámasztotta Lázárt a halálból

[Kép forrásának jelzése a 7. oldalon]

W. Bouguereau: A szomoruság és gyász megkezdődik; A teremtés története képekben című műből (1914) származó eredeti üveglap