Egyedüllét nehéz gazdasági időkben

„AMIKOR 25 éves voltam, meg akartam házasodni — mondta Chuks, aki Nyugat-Afrikában lakik. — Volt egy menyasszonyjelöltem, és ő is úgy tekintett rám, mint jövendőbelijére. A problémát a pénz jelentette. Az édesapám és a bátyám munkanélküli volt, az öcséim és húgaim pedig iskolába jártak. A családban mindenki tőlem várta a támogatást. A dolgok ezután még rosszabbra fordultak: szüleim betegek lettek, ez pedig azt jelentette, hogy pluszpénzt kellett keresnem, hogy kifizessem az orvosi ellátás költségeit.”

Chuks, aki Jehova Tanúinak egyike, nem akart úgy beleugrani egy házasságba, hogy nem képes eltartani a feleségét. Figyelembe vette Pálnak az 1Timótheus 5:8-ban található szavait: „Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.”

„Keményen dolgoztam — folytatta Chuks —, de sohasem volt elég a pénz. Emiatt a házasságra vonatkozó terveinket újra meg újra el kellett halasztanunk. Végül levelet kaptam a lánytól, mely arról számolt be, hogy valaki más megkereste az apját, és megkérte a lány kezét. Az apja beleegyezett. Pár nappal azután hogy a levelet kaptam, a család megtartotta az eljegyzést.”

Chukshoz hasonlóan sok keresztény férfi látta már a házassági terveit zátonyra futni vagy elodázódni a rossz gazdasági helyzet miatt. Sok országban túl nagy az infláció. Az egyik közép-afrikai országban például egy év alatt 8319 százalékkal szöktek fel az árak. Némely országban nehéz munkát találni. Gyakran a bérek is annyira alacsonyak, hogy egy férfinak még magát is nehéz eltartania, nem is beszélve a feleségéről és gyermekeiről való gondoskodásról. Egy nigériai fiatalember amiatt panaszkodott, hogy a teljes idejű munkáért, melyet egy gyárban kínáltak fel neki, csupán 17 dollárt kapott volna egy hónapban — ez kevesebb mint az az összeg, amennyibe a havi buszköltsége kerül a munkahelyéig és vissza!

Sok egyedül álló keresztény nő is úgy találja, hogy a gazdasági nehézségek meghiúsítják házassági terveiket. Gyakran nekik kell dolgozniuk a családtagok eltartása miatt. Mérlegelve a helyzetet, néhány egyedül álló férfi visszahúzódik, mivel felismeri, hogy egy férfinak az ilyen körülmények között kötött házassághoz elegendő pénzt kellene keresnie ahhoz, hogy nemcsak a feleséget, hanem annak családját is eltartsa. Ayonak, aki egyetemet végzett, azon kell igyekeznie, hogy magát, édesanyját, valamint öccseit és húgait eltartsa. „Férjhez akarok menni — panaszolja —, ám amikor mások eljönnek hozzám és meglátják a rám nehezedő óriási anyagi terhet, elmenekülnek.”

A gazdasági nehézségek ellenére sok nem házas keresztény nyomást érez rokonai és mások részéről, hogy házasodjon meg és neveljen gyermekeket. Néha ez a nyomás gúnyolódás formájában jelentkezik. Afrika egyes részein például az a szokás, hogy amikor üdvözölnek egy felnőttet, a házastársa és gyermekei jólétéről kérdezősködnek. Néha az ilyen üdvözléseket arra használják, hogy kigúnyolják az egyedül álló személyeket. John, aki már a negyvenes éveiben jár, ezt mondja: „Mikor az emberek incselkednek velem, és azt kérdezik: »Hogy van a feleséged?«, azt válaszolom, hogy most éppen nincs itt. Az igazság az, hogy miként vehetnék el valakit, ha nem tudom eltartani?”

John és számtalan hozzá hasonló személy helyzetét egy joruba közmondás összegzi: „Nem dicsekvésre méltó a gyors házasságkötés, mert igen nehéz a megélhetés.”

A lehető legjobban használd ki helyzetedet

Mennyire könnyen elcsüggedünk, ha valami olyan után epekedünk, ami nem válik valóra. A Példabeszédek 13:12 ezt mondja: „A halogatott reménység beteggé teszi a szívet.” Talán így érzel, ha vágysz a házasságra, de anyagilag nem vagy rá képes. Ez különösen akkor lehet igaz, ha azok között vagy, akiket Pál apostol úgy ír le, mint akik ’égnek’ a vágytól (1Korinthus 7:9).

Nem lehet könnyű a küzdelem, ám vannak dolgok, melyeket megtehetsz annak érdekében, hogy kitarts, sőt még örömet is találj a helyzetedben. Jézus Krisztus, aki maga is nőtlen volt, egy gyakorlatias bibliai alapelvet mondott, mely segíthet neked túljutni a csalódottságon, melyet a halogatott reménység eredményez. Ezt mondta: „Jobb adni, mint venni” (Cselekedetek 20:35).

Ezt úgy alkalmazhatod, ha jót teszel családoddal és másokkal a gyülekezetben. Talán a keresztény szolgálatban végzett tevékenységedet is növelheted. Ha teljes mértékben elfoglalod magad az önzetlen adakozásban, úgy érezheted, olyanná válsz, aki „szilárdan áll a szívében és . . . hatalma . . . van a tulajdon akarata fölött” (1Korinthus 7:37).

Pál apostol, egy másik nőtlen férfi, ezt a hasznos tanácsot adta: „Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok” (Efézus 5:15, 16). Sok egyedül álló keresztény ’nyugalmat talált lelkének’, mivel arra használta fel idejét, hogy az ima, Isten Szavának tanulmányozása és a keresztény összejöveteleken való részvétel által közelebb kerüljön Jehovához (Máté 11:28–30). Ha te is ezt teszed, képes leszel nagyobb sikerrel megküzdeni a nehéz gazdasági helyzettel. Abban is segíteni fog, hogy még jobb szellemiséget nyilváníts ki, mely jobb férjjé vagy feleséggé formál, ha végül is megházasodsz.

Sose feledd, hogy Jehova mindazokkal törődik, akik őt szolgálják. Tudomása van a problémáidról és nehézségeidről, melyeket elszenvedsz. Szerető égi Atyánk azt is tudja, hogy hosszú távon mi a legjobb számodra szellemileg és érzelmileg. Ha a mindennapjaidban türelmesen alkalmazod Szavának alapelveit, biztos lehetsz abban, hogy a neki megfelelő időben enyhülést hoz, és kielégíti szükségleteidet és óhajaidat úgy, hogy az az örökké tartó javadat szolgálja. A Biblia erről biztosít: „az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek” (Zsoltárok 84:12).

Nézd a dolgok pozitív oldalát

Ne feledd azt sem, hogy kétségtelenül előnyökkel jár az egyedüllét. Pál apostol ezt írta: „aki szüzességét házasságra szánja, az is jól teszi, de aki nem szánja házasságra, még jobban teszi” (1Korinthus 7:38, NW ).

Miért „jobb” az egyedüllét mint a házasság? Pál így magyarázta: „A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak; a ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének. Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének” (1Korinthus 7:32–34).

Más szavakkal, a házas keresztények jogosan törődnek a házastársuk szükségleteivel, azzal, hogy ő mit szeret és mit nem. Az egyedül álló keresztények azonban sokkal jobban tudnak Jehova szolgálatára koncentrálni. A házas személyekkel összehasonlítva az egyedül álló keresztények jobb helyzetben vannak ahhoz, hogy ’állhatatosan ragaszkodjanak az Úrhoz háboríthatatlanul’ (1Korinthus 7:35).

Pál nem azt mondja, hogy az egyedül álló kereszténynek nincs nyugtalansága. Ha anyagi gondok nehezednek rád, úgy érezheted, sok dolog van, ami azzal fenyeget, hogy eltérít a szolgálatodtól. Ennek ellenére az Isten szolgálatára szánt személyes szabadság egy egyedül álló férfi vagy nő számára általában nagyobb, mint azoknak, akik házasok.

Míg Pál apostol az egyedüllétet, mint jobb életutat javasolta, azt nem mondta, hogy rossz megházasodni. Ezt írta: „ha veszel is feleséget, nem vétkezel.” Mégis óvatosságra intett: „az ilyeneknek [házasoknak] háborúságuk lesz a testben” (1Korinthus 7:28).

Mit értett ezen? A házasság bizonyos aggodalmakat eredményez. A nehéz gazdasági időkben az ilyenfajta háborúság magában foglalhatja egy apa amiatti aggodalmát, hogy gondoskodjon a feleségéről és gyermekeiről. A betegség is további anyagi és érzelmi természetű terheket róhat a családra.

Így tehát, míg helyzeted talán nem olyan, amilyet szeretnél, jobb helyzetben lehetsz, mint akkor, ha házas volnál és a gyermekekről való gondoskodás volna a felelősséged. Csak ideiglenesek azok a nehézségek, melyekkel most szembenézel; Isten új rendszerében ezek el lesznek tüntetve — némelyek pedig talán már hamarabb is. (Vö. Zsoltárok 145:16.)

Tudod növelni szolgálatodat?

Noha nem mindenki tudja megtenni, néhányan az anyagi problémák ellenére is be tudtak lépni a teljes idejű szolgálatba. Chuks, akit korábban megemlítettünk, írószerrel kereskedett, hogy fenntartsa családját. Nagyjából ugyanakkor, amikor házassági tervei meghiúsultak, kapott egy levelet, melyben meghívták, hogy a Watch Tower Society helyi fiókhivatalában ideiglenes építőmunkás legyen. Mivel a bátyja nyugtalankodott a pénz miatt, gátolta abban, hogy elmenjen. Ennek ellenére Chuks úgy érvelt, mivel Jehova segített neki megnyitni az írószerüzletét, így a Királyság-érdekeket teszi az első helyre, és bízik Isten azon képességében, hogy gondoskodik róla (Máté 6:25–34). Ezenkívül azt gondolta, ez csupán három hónapos időszak lesz.

Chuks elfogadta a meghívást, és átadta bátyjának az üzletet. Hat év elteltével Chuks még mindig a teljes idejű szolgálatban tevékenykedik, vén a keresztény gyülekezetben, és anyagilag készen áll a házasságra. Vajon megbánta azokat az eseményeket, melyek életében történtek? Chuks ezt mondja: „Rosszul éreztem magam, mikor nem tudtam házasságot kötni akkor, amikor akartam, ám a dolgok igazán a legjobbra fordultak. A szolgálatban már sok örömet és kiváltságot tapasztaltam, melyeket talán nem élvezhettem volna, ha akkor házasságot kötök, és családot alapítok.”

Biztonság a jövőre nézve

A nehéz időszakokban sokan keresik a házasság biztonságát mint olyanét, amely védelem a jövőbeni anyagi nehézségek ellen. Néhány ország, melyre az adósság terhe nehezedik, csak kevés vagy egyáltalán semmi segítséget sem nyújt az időseknek. Így a szülők gyakran a családjukra, különösen a gyermekeikre támaszkodnak, hogy támogassák őket időskorukban. Következésképpen az egyedül álló férfiak és nők gyakran éreznek nyomást arra, hogy megházasodjanak és gyermeket neveljenek, még ha anyagi helyzetük bizonytalan is.

A házasság és gyermekszülés azonban nem garantálja a biztonságot. Némely világi gyermek nem akar gondot viselni idős szüleiről, mások nem képesek erre, megint mások előbb halnak meg, mint a szüleik. A keresztények elsősorban máshonnan várják a biztonságot, és figyelmesen tekintenek Isten ígéretére: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” (Zsidók 13:5).

Azok, akik azért késleltetik a házasságot, hogy teljes időben Jehovát szolgálják, nem hagyatnak el. Christiana egy 32 éves egyedül álló személy. Általános úttörőként szolgált Nigériában az elmúlt kilenc év folyamán. Ezt mondja: „Jehovába vetem bizalmamat, aki arról biztosít minket, hogy sohasem fogja cserbenhagyni szolgáit. Az ő ígérete a reménységem. Jehova szellemileg és anyagilag egyaránt gondoskodik rólam. Nagylelkű Atyának bizonyul. Az úttörőszolgálat miatt például olyan területre költöztem, ahol a Tanúkra nagy szükség van. Jóllehet csak kevés kellemes dolog van itt, megtanultam, hogyan boldoguljak. Amikor tífusz miatt kórházba kerültem, az előző gyülekezetemben lévő testvérek a segítségemre siettek.

Nagy megelégedéssel tölt el a teljes idejű szolgálat. Óriási kiváltságnak tekintem, hogy a világegyetem Teremtőjével, valamint az egész világon élő oly sok testvérrel és testvérnővel munkálkodhatok együtt. Sok fiatalt látok csüggedtnek és reménytelennek, mely a körülöttük történő dolgok eredménye. Ami engem illet, életem jelentőségteljes; bizalommal tekintek a jövőbe. Tudom, hogy azokra a problémákra, melyekkel napjainkban szembenézünk, a Jehovához való közelség a legjobb megoldás.”

Ha vágysz a házasságra, de a gazdasági nehézségek miatt erre képtelen vagy, ne keseredj el! Nem vagy egyedül. Sokan vannak, akik Jehova segítségével hasonló próbákat állnak ki. Úgy használd ki legjobban a helyzetedet, hogy jót teszel másokkal, és javítasz szellemiségeden. Közeledj Istenhez — segíteni fog neked, mivel ő valóban gondot visel rád (1Péter 5:7).