Vigasz a ’lesújtott szelleműeknek’

SÁTÁN világa odáig jutott, hogy semmi „erkölcsi érzés” nincs már benne (Efézus 4:19; 1János 5:19). A házasságtörés és a paráznaság általánossá vált. Sok országban a házasságok ötven vagy még nagyobb százaléka válással végződik. A homoszexualitást széles körben elfogadják. A hírekben gyakran hallani szexuális erőszakról — erőszaktételről. A pornográfia dollármilliárdokat hozó ipar (Róma 1:26, 27).

Az is a legalávalóbb fajtalanságok közé tartozik, hogy ártatlan gyermekeket becstelenítenek meg szexuálisan. Miként Sátán világának a bölcsessége, úgy a gyermekek szexuális megbecstelenítése is „állati, ördögi” dolog (Jakab 3:15, Káldi fordítás). A Time magazin szerint egyedül az Egyesült Államokban „évente több mint 400 000 olyan jelentést juttatnak el hivatalosan tanárok és orvosok a hatóságokhoz, amely igazolható szexuális támadásokról szól”. Amikor felnőtté válnak az ilyenfajta megbecstelenítés áldozatai, sokan közülük továbbra is fájdalmas sebeket hordoznak, s ezek a sebek valóságosak! A Biblia kijelenti: „Egy férfi szelleme [elmebeli hajlama, benső érzései és gondolatai] el tudja viselni az ő betegségét; de ami a lesújtott [sebzett, gyötört] szellemet illeti, ki tudja azt elhordozni?” (Példabeszédek 18:14, NW ).

Isten Királyságának jó híre mindenfajta emberre vonzólag hat, ideértve „a megtört szívű” és ’csüggedt szellemű’ személyeket is (Ésaiás 61:1–4). Nem meglepő, hogy sokan, akik érzelmi fájdalmat élnek át, elfogadják a meghívást: „a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jelenések 22:17). Az ilyenek számára a vigasz helye lehet a keresztény gyülekezet. Örvendeznek, amikor megtudják, hogy a szenvedés hamarosan a múlté lesz (Ésaiás 65:17). De addig is szükségük lehet rá, hogy ’megvigasztalják’ őket, és ’bekössék’ sebeiket. Helyesen tanácsolta Pál a keresztényeknek: „bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt” (1Thessalonika 5:14).

„Elfojtott emlékek”

Az utóbbi években némelyek olyan okok miatt voltak „megtört szívűek”, amelyeket nehezen tudnak megérteni mások. Felnőttekről van szó, akik azt mondják az „elfojtott emlékek”a néven ismert jelenség alapján, hogy gyermekkorukban megbecstelenítették őket szexuálisan. Némelyekben fel sem merül a gondolat, hogy molesztálták volna őket, míg aztán olyan felvillanásokra és „emlékekre” lesznek váratlanul figyelmesek, amelyekben egy felnőtt (vagy felnőttek) megbecsteleníti(k) őket mint fiatalokat. Vannak-e bárkinek is ilyenfajta nyugtalanító gondolatai a keresztény gyülekezetben? Néhány országban igen, és ezek az önátadott személyek nagyfokú gyötrelmet, haragot, bűntudatot, szégyent vagy magányt élhetnek meg. Dávidhoz hasonlóan úgy érezhetik, el vannak szigetelve Istentől, és így kiálthatnak fel: „Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?” (Zsoltárok 10:1).

Ezeknek az „emlékeknek” sok olyan vonásuk van, melyet nem teljesen értenek az elmegyógyászati szakértők. Ennek ellenére az ilyen „emlékek” kihatással lehetnek az önátadott keresztények szellemiségére. Ezért bizalommal tekintünk Isten Szavára, hogy vezessen minket a kezelésükkel kapcsolatban. A Biblia „belátást [ad] mindenekben” (2Timótheus 2:7; 3:16). Abban is segít minden érintettnek, hogy Jehovába, „az irgalmasságnak atyjába” és „minden vígasztalásnak Istenébe” vesse hitét, „a ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban” (2Korinthus 1:3, 4).

Csakugyan megtörtént?

A világban sok vita folyik akörül, hogy mik is ezek az „emlékek”, és milyen mértékben jelenítenek meg ténylegesen megtörtént dolgokat. Jehova Tanúi „nem e világból” valók, és nem vesznek részt e vitában (János 17:16). Közzétett jelentések szerint, az „emlékek” olykor pontosnak bizonyultak. Azután például, hogy Frank Fitzpatrick, biztosítási kárbecslő „emlékezett” rá, hogy egy bizonyos pap molesztálta, csaknem száz másik személy is előállt, azt állítva, hogy őt is megbecstelenítette ugyanez a pap. A pap állítólag beismerte a megbecstelenítést.

Ám figyelemre méltó, hogy számos egyén képtelen volt alátámasztani az „emlékeit”. Az ily módon gyötört emberek némelyikének élénk emlékei voltak egy bizonyos személyről, aki megbecstelenítést követett el, illetve egy meghatározott helyen elkövetett megbecstelenítésről. Később azonban az ennek ellentmondó hiteles bizonyítékok világossá tették, hogy ezek az „emlékezetbeli” részletek nem lehettek igazak.

Menedékről gondoskodni

Mégis, hogyan lehet megvigasztalni azokat, akiknek ilyen „emlékek” miatt ’lesújtott a szellemük’? Emlékezz Jézusnak a barátságos szamaritánusról szóló példázatára. Rablók támadtak meg egy férfit, majd megverték és kifosztották. Amikor arra ment a szamaritánus, megesett a szíve a sebesült férfin. Mit tett? Vajon ragaszkodott hozzá, hogy a legapróbb részleteket is hallja a verésről? Netán személyleírást kapott a rablókról, és tüstént utánuk eredt? Nem. A férfit megsebesítették! A szamaritánus tehát gyengéden ellátta sebeit, és szerető módon egy közeli fogadó biztonságába vitte, ahol felépülhetett (Lukács 10:30–37).

Igaz, különbség van a testi sebek és egy ténylegesen átélt gyermekkori szexuális megbecstelenítés miatti „lesújtott szellem” között. Ámde mindkettő nagy szenvedést okoz. Ezért amit a szamaritánus tett a sebesült zsidóért, az megmutatja, mit lehet tenni egy gyötört kereszténytárs megsegítéséért. A legelső az, hogy szerető vigaszt nyújtsunk, és segítsünk neki felépülni.

Az Ördög gyötörte a hűséges Jóbot, nyilván biztos lévén abban, hogy vagy az érzelmi, vagy a testi fájdalom megtöri majd feddhetetlenségét (Jób 1:11; 2:5). Sátán azóta is gyakran próbál szenvedést alkalmazni — akár közvetlenül idézi elő, akár nem —, hogy gyengítse Isten szolgáinak a hitét. (Vö. 2Korinthus 12:7–9.) Lehet-e kétségünk afelől, hogy az Ördög most a gyermekmegbecstelenítést használja ki, valamint sok olyan felnőtt „csüggedt szellemét”, aki elszenvedte azt (vagy akit felkavarnak az elszenvedés „emlékei”), hogy ezzel próbálja gyengíteni a keresztények hitét? Az a keresztény, aki fájdalmakat szenved el, de elszántan visszautasítja, hogy feladja feddhetetlenségét, ezzel a következőket mondja, miként Jézus is, midőn támadást intézett ellene Sátán: „Eredj el Sátán” (Máté 4:10).

Maradj erős szellemileg

„A hű és értelmes rabszolga” megjelentetett már olyan információkat, amelyek segítenek a gyermekmegbecstelenítés okozta szellemi és érzelmi sérülések kezelésében (Máté 24:45–47, Vida fordítás). A tapasztalat azt mutatja, hogy a szenvedő személy segítséget kap, ha ’az Úr erősségére, és az ő hatalmas erejére’ tud támaszkodni, felöltvén „Isten teljes fegyverzetét” (Efézus 6:10–17, NW ). Ez a fegyverzet magában foglalja a bibliai „igazságot”, amely úgy leplezi le Sátánt, mint az alapvető ellenséget, s elűzi a sötétséget, amelyben ő és a csatlósai tevékenykednek (János 3:19). Aztán itt van „az igazságosság mellvértje”. A gyötört személynek arra kell törekednie, hogy igazságos irányadó mértékekhez ragaszkodjon. Egyesek például erős késztetést éreznek arra, hogy kárt tegyenek magukban, vagy hogy erkölcstelenséget kövessenek el. Minden olyan alkalomkor, amikor ellenállnak e késztetéseknek, győzelmet aratnak!

A szellemi fegyverzet „a béke jó hírét” is magában foglalja. Ha valaki Jehova szándékairól beszél másoknak, ez neki, a beszélőnek is erőt ad, és mindazoknak is, akik figyelnek (1Timótheus 4:16). Ha olyan személy vagy, akinek ’lesújtott a szelleme’, s ennélfogva nehéz a jó hírről beszélned, próbálj meg elkísérni egy másik keresztényt, amikor e létfontosságú munkát végzi. „A hit széles pajzsáról” se feledkezz meg. Higgy benne, hogy Jehova szeret téged, és hogy mindent visszaad majd, amit elvesztettél. Fenntartás nélkül higgy abban, hogy Jézus is szeret téged, és ezt bebizonyította azzal, hogy meghalt érted (János 3:16). Sátán mindig azt állította hamisan, hogy Jehova nem gondol a szolgáival. Ez is csak további példa az ő szemérmetlen, rosszindulatú hazugságaira (János 8:44; vö. Jób 4:1, 15–18; 42:10–15).

Ha a szívfájdalom miatt nehéz elhinned, hogy Jehova törődik veled, segítségedre lesz, ha kapcsolatot ápolsz olyanokkal, akik szilárdan hiszik, hogy ő igenis törődést tanúsít (Zsoltárok 119:107, 111; Példabeszédek 18:1; Zsidók 10:23–25). Ne engedd, hogy Sátán megfosszon az élet jutalmától. Emlékezz, hogy „a megmentés sisakja” része a fegyverzetnek; s ugyanígy „a szellem kardja” is. A Biblia szent szellem által ihletett könyv, melyet nem tud legyőzni Sátán (2Timótheus 3:16; Zsidók 4:12). A Biblia gyógyító szavai enyhíteni tudják az érzelmi fájdalmat. (Vö. Zsoltárok 107:20; 2Korinthus 10:4, 5.)

Végül állhatatosan imádkozz a kitartáshoz szükséges erőért (Róma 12:12; Efézus 6:18). A szívből jövő ima átsegítette Jézust heves érzelmi kínjain, s neked is segíthet (Lukács 22:41–43). Nehéz imádkoznod? Kérj meg másokat, hogy imádkozzanak veled és érted (Kolossé 1:3; Jakab 5:14). A szent szellem támogatni fogja imáidat. (Vö. Róma 8:26, 27.) Miként egy fájdalmas testi betegségre is igaz lehet, némelyek, akiknek mély érzelmi sebeik vannak, talán nem gyógyulnak meg teljesen a dolgoknak ebben a rendszerében. De Jehova segítségével ki tudunk tartani, és a kitartás győzelem, mint ahogy Jézus esetében is az volt (János 16:33). „Bízzatok ő benne [Jehovában] mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk” (Zsoltárok 62:9).

Mi a helyzet az állítólagos megbecstelenítővel?

Egy olyan személy, aki ténylegesen megbecstelenít egy gyermeket szexuálisan, erőszaktevő, és annak is kell tekinteni. Bárki essen is áldozatul ilyesminek, joga van vádolni a megbecstelenítőjét. Ámde nem szabad elhamarkodni a vádolást, ha csupán a megbecstelenítést felidéző „elfojtott emlékek” adnak rá alapot. Ez esetben az a legfontosabb a szenvedő személy számára, hogy visszanyerje valamennyire érzelmi stabilitását. Egy bizonyos idő elteltével talán jobb állapotban lesz ahhoz, hogy kiértékelje az „emlékeket”, és eldöntse, mit akar tenni — ha tenni akar egyáltalán valamit — velük kapcsolatban.

Figyeld meg Donna esetét. Állítólag táplálkozási rendellenességei voltak, így hát elment egy — nyilvánvalóan kétségbevonható szaktudású — tanácsadóhoz. Donna hamarosan vérfertőzéssel vádolta apját, azt pedig bíróság elé állították. Az esküdtszéki tárgyalás holtpontra jutott, úgyhogy az apa nem került börtönbe, viszont 100 000 dolláros perköltséget kellett fizetnie. Aztán mindezek után Donna azt mondta a szüleinek, nem hiszi már, hogy megtörtént a megbecstelenítés!

Bölcsen állapította meg Salamon: „Ne indulj hamar pörre” (Példabeszédek 25:8, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Ha van valamilyen alapos okod azt gyanítani, hogy az állítólagos elkövető továbbra is megbecstelenít gyermekeket, figyelmeztetésre lehet szükség. A gyülekezeti vének segíteni tudnak ilyen esetben. Ha más a helyzet, ne siess. Az is lehet, hogy végül megelégedsz azzal, hogy nem foglalkozol többé a dologgal. Ha azonban szembesülni akarsz az állítólagos elkövetővel — miután kiértékelted először, hogyan éreznél a lehetséges válaszokat illetően —, jogod van ezt tenni.

Mialatt gyógyulófélben van az „emlékeket” átélő személy, kellemetlen helyzetek állhatnak elő. Megeshet például, hogy egy illetőnek élénk emlékképei vannak arról, hogy molesztálta valaki, akit mindennap lát. Nem lehet szabályt lefektetni egy ilyen eset kezelésére. „Kiki a maga terhét hordozza” (Galátzia 6:5). Valaki időnként úgy érezheti, hogy egy rokon vagy a közvetlen család egyik tagja érintve van. Amikor arról van szó, hogy azonosítani kell, akire mint elkövetőre gyanakodnak, emlékezz rá, mennyire kétségbevonhatók egyes „elfojtott emlékek”. Ilyen helyzetben, addig amíg nem teljesen megalapozott a dolog, a családdal való kapcsolattartás — legalábbis alkalmi látogatások, levélírás vagy telefon révén — azt mutatja, hogy az ember Írás szerinti utat próbál követni. (Vö. Efézus 6:1–3.)

Mit tehetnek a vének?

Ha a véneket megkeresi egy olyan gyülekezeti tag, aki gyermekmegbecstelenítést felidéző felvillanásokat vagy „elfojtott emlékeket” él meg, akkor közülük rendszerint két vén kapja feladatául a segítségnyújtást. Ők arra buzdítják kedvesen a gyötört személyt, hogy az adott időszakban az érzelmi gyötrelemmel való küzdelemre összpontosítson. Az „emlékezetbeli” megbecstelenítők nevét, bárkik legyenek is, szigorúan bizalmasan kell kezelni.

A vének elsődleges feladata az, hogy mint pásztorok tevékenykedjenek (Ésaiás 32:1, 2; 1Péter 5:2, 3). Különleges gondot kell fordítaniuk arra, hogy „[magukra öltsék] a könyörület gyengéd vonzalmait, a kedvességet, az elmebeli alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést” (Kolossé 3:12, NW ). Kedvesen figyeljenek, majd alkalmazzák az Írásokból származó gyógyító szavakat (Példabeszédek 12:17). Némelyek, akiket fájdalmas „emlékek” gyötörnek, értékelően szóltak azokról a vénekről, akik rendszeresen meglátogatják vagy akár fel is hívják őket tájékozódás céljából, hogy lássák, mint vannak. Az ilyen kapcsolatteremtéseknek nem kell hosszúra nyúlniuk; viszont megmutatják, hogy Jehova szervezete törődést tanúsít. Ha a gyötört személy felismeri, hogy keresztény testvérei igazán szeretik őt, segítséget kaphat ahhoz, hogy jelentős mértékben visszanyerje érzelmi egyensúlyát.

Mi a helyzet akkor, ha a szenvedő személy úgy dönt, hogy vádolni akar valakit?b Ilyenkor a két vén azt tanácsolhatja neki, hogy a Máté 18:15 alapelvével összhangban személyesen keresse meg a dolog kapcsán azt, akit vádol. Ha a vádló ezt érzelmi okokból nem képes megtenni szemtől szembe, akkor telefonon vagy esetleg levél útján intézhető el. Ily módon a vádolt személy megkapja a lehetőséget, hogy állást foglaljon Jehova előtt a vádra adott válaszával. Talán még bizonyítékokat is tud felhozni arra, hogy ő nem követhette el a megbecstelenítést. Az is előfordulhat, hogy a vádolt személy beismeri tettét, s talán elérhető lesz a megbékélés. Micsoda áldás lenne ez! Ha beismerésre kerül sor, a két vén továbbviheti a dolgokat az Írás szerinti alapelvekkel összhangban.

Ha a vádat tagadják, a véneknek meg kell magyarázniuk a vádlónak, hogy semmi többet nem lehet tenni bírói úton. A gyülekezet pedig továbbra is ártatlannak fogja tekinteni a vádolt személyt. A Biblia azt mondja, két vagy három tanúra van szükség ahhoz, hogy bírói eljáráshoz lehessen folyamodni (2Korinthus 13:1; 1Timótheus 5:19). Még ha több mint egyvalaki „emlékszik” is egy ugyanazon személy által elkövetett megbecstelenítésre, akkor is fennáll, hogy e visszaemlékezések egész egyszerűen túl bizonytalanok ahhoz, hogy bírói döntések alapjául szolgáljanak egyéb megerősítő bizonyítékok nélkül. Ez nem jelenti azt, hogy az ilyen „emlékeket” hamisnak tekintjük (vagy hogy igaznak tekintjük). De a bibliai alapelveket kell követni, ami egy ügy bírói bizonyítását illeti.

Mi a helyzet akkor, ha a vádolt személy — bár tagadja a helytelen cselekedetet — csakugyan bűnös? „Vajon megússza szárazon”, hogy így fogalmazzunk? Semmiképpen! A bűnösség, illetve ártatlanság kérdését nyugodtan Jehovára lehet bízni. „Némely ember vétke nyilvánvaló már az ítélet előtt is, másoké viszont csak azután derül ki” (1Timótheus 5:24, Katolikus fordítás; Róma 12:19; 14:12). A Példabeszédek könyve ezt mondja: „Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.” „Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége” (Példabeszédek 10:28; 11:7). Végül is Jehova Isten és Krisztus Jézus hoz örökké tartó ítéletet igazságosságban (1Korinthus 4:5).

Ellenállni az Ördögnek

Amikor önátadott lelkek még nagy testi vagy érzelmi fájdalmak dacára is kitartanak, micsoda bizonyítéka ez belső erejüknek és Isten iránti szeretetüknek! És micsoda bizonyság ez Jehova szellemének erejére, amely meg tudja segíteni őket! (Vö. 2Korinthus 4:7.)

Péter szavai az ilyen személyekre vonatkoznak: „álljatok ellen [Sátánnak], erősek lévén a hitben” (1Péter 5:9). Ez talán nem könnyű. Időnként még az is nehéz, hogy világosan és ésszerűen gondolkodj. De ne csüggedj! Kis idő még, és az Ördög a fondorkodásaival együtt eltűnik. Igazán vágyunk már erre az időre, amikor is „maga az Isten . . . eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:3, 4).

[Lábjegyzetek]