Erőszak mindenütt

A VEZETŐ a kocsijában ül, várja, hogy váltson a közlekedési lámpa, ám hirtelen észreveszi, egy nagy darab férfi jön feléje trágárságokat kiabálva, és rázza az öklét. A vezető gyorsan lezárja az ajtókat, felhúzza az ablakokat, de a nagy darab férfi még mindig jön. A férfi odaér, megrázza az autót, és rángatja az ajtót. Végül pedig csalódottságában felemeli hatalmas öklét, és betöri, darabokra zúzza a szélvédőt.

Vajon ez egy akciófilm jelenete? Nem! Ez egy közlekedési incidens volt a békés, nyugodt légköréről ismert Oahu szigetén, Hawaiin.

Ez nem meglepő. A zárak az ajtókon, a rácsok az ablakokon, a biztonsági őrök az épületekben, sőt, a feliratok a buszon, hogy „A vezetőnél nincsen készpénz” — mindez egyetlen dologra mutat: erőszak van mindenütt!

Erőszak otthon

Az otthont sokáig biztonságos menedéknek tartották. Ez az idilli kép azonban gyorsan változik. A családban megnyilvánuló erőszak, amelybe beletartozik a gyermekbántalmazás vagy -megbecstelenítés, a házastárs megverése és az emberölés, a világon mindenütt az újságok címlapján szerepel.

Nagy-Britanniában például „legalább 750 000 gyermek szenvedhet sokáig tartó traumától, mivel otthon erőszaknak van kitéve” — mondja a Manchester Guardian Weekly. A beszámoló egy felmérésen alapult, amely azt is feltárta, hogy „a megkérdezett nők közül négyből hárman azt mondták, gyermekük látott már erőszakos jeleneteket, és a gyermekeknek majdnem a kétharmada látta, amint az édesanyját verik”. Ehhez hasonlóan az U.S.News & World Report szerint az Egyesült Államok Gyermekek Bántalmazásával és Elhanyagolásával Foglalkozó Tanácsadó Irodája úgy becsüli, hogy „szülők, illetve nevelők kezétől évente 2000 gyermek hal meg, akik közül a legtöbben még négyévesek sincsenek”. Ez meghaladja a közúti balesetekben meghaltak számát, a vízbefúltakét, vagy azokét, akik lezuhantak és meghaltak, ahogy a beszámoló mondja.

Az otthoni erőszakba beletartozik a házastárs bántalmazása is, ami a lökdösődéstől vagy taszigálástól kezdve az ütlegelésig, rugdosásig, fojtogatásig, verésig, késsel vagy fegyverrel való fenyegetésig, sőt a gyilkosságig terjed. Napjainkban ez a fajta erőszak kétoldalú. Egy tanulmány megállapítja, hogy a feljelentett házastársak közötti erőszaknál az esetek egynegyedében a férfi kezdte, másik negyedében a nő, s a fennmaradó részt olyan dulakodásoknak írhatnánk le, amelyekért mind a két fél felelős volt.

Erőszak a munkahelyen

Az otthontól távol a munkahely általában olyan hely volt, ahol az ember rendet, tiszteletet és előzékenységet talált. De úgy tűnik, ez többé már nem így van. Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma által közreadott statisztikák például azt mutatják, hogy évente több mint 970 000 ember esik munkahelyen történt erőszakos bűncselekmény áldozatául. Másképpen fogalmazva, „a munkásoknál egy a négyhez az esélye, hogy valamilyen munkahelyi erőszak áldozata lesz” — a Professional Safety​—Journal of the American Society of Safety Engineersben megjelentetett beszámoló szerint.

Ami leginkább aggasztó, a munkahelyi erőszak nem csupán civódásokból és gyalázkodásokból áll. „Az alkalmazottak által kifejezetten a munkaadó és más alkalmazottak ellen elkövetett erőszak most a leggyorsabban terjedő gyilkosságok kategóriájába tartozik az Egyesült Államokban” — mondja ugyanez a beszámoló. 1992-ben minden hatodik, munkával kapcsolatos, halálos kimenetelű szerencsétlenség gyilkosság volt; a nők esetében az arány majdnem 1:2 volt. Nincs mit tagadni, az erőszak hulláma söpör végig az egykor rendezett munkahelyen.

Erőszak a sportban és a szórakozásban

A sportot és a szórakozást kikapcsolódás vagy lazításképpen űzték, hogy felfrissüljenek az élet komolyabb erőfeszítéseihez. A szórakozás ma már multimilliárd dolláros ipar. Annak érdekében, hogy minél nagyobb darabot kaparintsanak meg ebből a jövedelmező piacból, az ebben érdekeltek semmilyen eszköztől sem riadnak vissza. S az egyik ilyen eszköz az erőszak.

A Forbes, egy üzleti folyóirat például arról számolt be, hogy egy videojáték-gyárosnak van egy népszerű háborús játéka, amelyben a harcos letépi az ellenfél fejét, kitépi a gerincét, miközben az ezt szemlélők folyton ismétlik: „Végezz vele! Végezz vele!” Ugyanennek a játéknak egy videojáték-társaság számára készített változatában azonban már nincs benne ez a véres jelenet. Mi ennek a következménye? Az erőszakosabb változat 3:2 arányban kelendőbb, mint a konkurencia. Ez lefordítva sok pénzt jelent. Amikor ezeknek a játékoknak az otthon használható változatai piacra kerültek, a vállalatoknak nemzetközileg már az első két héten 65 millió dollár nyereségük volt! Ha a profitról van szó, az erőszak csupán egy újabb horog a fogyasztóknak.

Ami a sporton belüli erőszakot illeti, ez teljesen más lapra tartozik. A játékosok gyakran büszkék arra, milyen sérüléseket okozhatnak. Az egyik jégkorongmérkőzésen 1990-ben például 86 büntetést róttak ki — mindeddig ez volt a legtöbb. A játékot három és félórás zűrzavar szakította félbe. Az egyik játékost arccsonttöréssel, szaruhártya-sérüléssel és nyílt sebbel kezelték. Miért van ilyen erőszak? Az egyik játékos ezt így magyarázta: „Ha egy olyan meccset nyerünk meg, ahol igazi érzelmi töltés van, sok verekedéssel, akkor amikor hazamész, egy kicsit közelebb érzed magadhoz a csapattársaidat. Azt gondoltam, a verekedések igazán szellemivé tették a játékot.” A legtöbb mai sportnál úgy tűnik, az erőszak nem csupán eszköz lett a cél eléréséhez, hanem már önmagában a cél.

Erőszak az iskolában

Az iskolát mindig is fellegvárnak tekintették, ahol a fiatalok minden gondjukat maguk mögött hagyhatják, s elméjük és testük fejlődésére összpontosíthatnak. Mára azonban az iskola többé már nem ilyen biztonságos, nyugodt hely. Egy 1994-es, Gallup Intézet által végzett közvélemény-kutatás szerint az erőszak és a bandák jelentik az első számú problémát az Egyesült Államok önkormányzati iskoláiban, felülmúlva az anyagi nehézségeket, ami az elmúlt évben az első helyen szerepelt. Mennyire vészes a helyzet?

Arra a kérdésre válaszolva, hogy „voltál-e már áldozata egy iskolában vagy a környékén elkövetett erőszakos cselekménynek?”, majdnem minden negyedik diák igennel felelt a felmérésben. A tanároknak több mint az egytizede ugyancsak igenlő választ adott. Ugyanez a felmérés kiderítette, hogy a diákok 13 százaléka, fiúk is, lányok is beismerték: vittek már néha-néha fegyvert az iskolába. A legtöbben azt állították, csak azért tették, hogy hatással legyenek másokra, vagy hogy megvédjék magukat. Egy 17 éves diák azonban a tanára mellkasába lőtt, amikor az megpróbálta elvenni tőle a pisztolyát.

Erőszakos kultúra

Nincs mit tagadni, ma erőszak van mindenütt. Otthon, a munkahelyen, az iskolában, és a szórakozásban erőszakos kultúrával kerülünk szembe. Mivel nap mint nap ki vagyunk téve ennek, sokan természetesnek fogadják el — míg nem esnek maguk is áldozatul. S ekkor megkérdezik: véget ér majd valamikor? Szeretnéd te is tudni erre a választ? Akkor kérünk, olvasd el a következő cikket.