Egyre gyakoribbak a rossz hírek
ÉSZREVETTED már, hogy több olvasó érdeklődését keltik fel azok a szalagcímek, amelyek rossz hírt közölnek, mint azok, amelyek jó hírt? Legyen ez akár természeti katasztrófáról szóló szalagcím az újságban, akár egy szórakoztató folyóirat címlapján, feltűnő helyen közölt, szenzációt keltő pletyka, úgy tűnik, a rossz hírek kelendőbbek.
Manapság nincs hiány a rossz hírekben. De az ember időnként csak csodálkozik, vajon a riportereket és az újságírókat arra képezték volna ki, hogy a rossz híreket keressék, és azok után nyomozzanak — kizárva minden jó hírt?
Rengeteg rossz hír végig a történelemben
Valóban, évszázadokon át rengeteg rossz hír volt már, lényegesen több, mint jó hír. Ha a történelem krónikáit nézzük, a mérleg jócskán az emberi szenvedés, csalódás és kétségbeesés felé billen, ilyen volt az emberiség sorsa.
Nézzünk át csupán néhány példát. A Chronicle of the World (A világ krónikája) című könyv, melyet Jacques Legrand írt, egy történetgyűjteményt mutat be, mindegyik történetet a megfelelő dátummal, amikor az esemény történt, de úgy, mintha modern újságíró számolna be arról. Ezekből az alapos kutatás után készített beszámolókból jól áttekinthetővé válik, mennyire általánosak a rossz hírek, amelyeket az emberiség nyugtalan életében hallott bolygónkon, a Földön.
Figyeljük meg először ezt a korai, görögországi beszámolót i. e. 429-ből. Ez arról a háborúról szól, melyet akkoriban Athén és Spárta vívott: „Poteidaia városállama arra kényszerült, hogy adja meg magát az őt körülvevő athéniaknak, miután olyannyira éhezett a nép, hogy az emberek saját halottaik testét ették.” Valóban rossz hír!
Időszámításunk előtt az első századhoz közeledve szemléletes leírását találjuk Julius Caesar halálának, aminek a kelte: Róma, Kr. e. 44. március 15. „Meggyilkolták Julius Caesart. Ma, március idusán, miközben ülést tartott a Szenátusi Házban, leszúrta egy összeesküvő csoport, amelybe néhány közelebbi barátja is beletartozott.”
Az ezt követő évszázadok során továbbra is sok volt a rossz hír. Megdöbbentő példája ennek ez az 1487-es hír Mexikóból: „A leglátványosabb áldozati bemutatón, amelyet az azték fővárosban, Tenochtitlanban valaha is láttak, 20 000 ember szívét áldozták fel Huitzilopochtlinak, a háború istenének.”
Nemcsak az emberek kegyetlensége miatt vannak rossz hírek, hanem a nemtörődömségük is hozzájárult a hosszú listához. A nagy londoni tűzről is úgy tűnik, hogy ilyenfajta szerencsétlenség volt. Az 1666. szeptember 5-én kelt londoni (Anglia) beszámolóban ez áll: „Végre, négy nap és négy éjszaka után, York hercege megállította a londoni tüzet, tengerészeti tűzszerészcsoportokat hozva magával, hogy robbantsák fel a lángok útjába kerülő épületeket. Mintegy 160 hektárnyi területet tettek a földdel egyenlővé, 87 templomot és több mint 13 000 házat romboltak le. Csodálatos módon csupán kilenc ember vesztette életét.”
A rossz hírek e példáihoz még hozzá kell tennünk a járványokat is, melyek több kontinensen is tomboltak — ilyen például a kolerajárvány az 1830-as évek elején. Az erről szóló beszámoló szalagcíme ezt írja: „A kolera réme kísérti Európát”. A következő tárgyilagos beszámoló a rossz hírt a legrémisztőbb oldaláról írja le: „A kolera, melyet Európában 1817-ig nem ismertek, terjed Ázsiától nyugat felé. Már orosz városok, mint például Moszkva és Szentpétervár, lakosait tizedelte — az áldozatok többsége a városi szegények közül való.”
Az elmúlt években szaporodik
Nos az ugyan igaz, hogy a rossz hírek az élet velejárói voltak a feljegyzett történelemben végig, de XX. századunk utóbbi évtizedei a bizonyítékát adják, hogy egyre több a rossz hír, valóban gyorsan szaporodik.
Kétségtelenül a háborús hírek voltak a legrosszabbak azok közül a rossz hírek közül, amelyeket jelen századunkban hallottak. A történelem két legnagyobb háborújában — találóan nevezik ezeket I. és II. világháborúnak — bizony a rossz hírek borzasztó sorozatát közölték. De ez csak egy töredéke annak a sok rossz hírnek, amelyet ez a boldogtalan század hozott magával.
Figyelj meg csupán néhány főcímet, amelyeket találomra választottunk ki:
1923. szeptember 1.: Földrengés rázza meg Tokiót — 300 000 halott; 1931. szeptember 20.: Válság — Nagy-Britannia leértékeli a fontot; 1950. június 25.: Észak-Korea bevonul Dél-Koreába; 1956. október 23.: A magyarok fellázadnak a szovjet uralom ellen; 1963. november 22.: John Kennedyt lelövik Dallasban; 1968. augusztus 21.: Az orosz tankok begördülnek, hogy leverjék a prágai felkelést; 1970. szeptember 12.: Eltérített repülőgépeket robbantottak fel a sivatagban; 1974. december 25.: A Tracy-ciklon lecsap Darwin városára — 66 halott; 1975. április 17.: Kambodzsa kommunista erők kezébe kerül; 1978. november 18.: Tömeges öngyilkosság Guyanában; 1984. október 31.: Gandhi asszonyt lelövik; 1986. január 28.: Az űrhajó felrobban a felszálláskor; 1986. április 26.: Ég a szovjet reaktor; 1987. október 19.: A tőzsdén zuhan a részvények ára; 1989. március 25.: Alaszkának súlyos csapást jelent a nyersolaj kiömlése; 1989. június 4.: A kormánycsapatok lemészárolják a tiltakozókat a Tienanmen téren.
Igen, a történelem azt mutatja, hogy mindig is rengeteg volt a rossz hír, a jó hír ellenben viszonylag kevés. Ahogy az utóbbi évtizedekben a rossz hír szaporodott, a jó hír minden egyes év elmúltával egyre kevesebb.
Miért kell ennek így lennie? Mindig így lesz?
A következő cikk erre a két kérdésre ad választ.
[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]
WHO/League of Red Cross