Casiodoro de Reina küzdelme a spanyol Bibliáért
A TIZENHATODIK században veszélyes volt, ha valaki Spanyolországban Bibliát olvasott. A katolikus egyház arra utasította az inkvizíciót, hogy oltsa ki az ortodoxiával való szembenállás leghaloványabb lángját is. Volt azonban egy fiatalember Spanyolország déli részén, aki nemcsak hogy olvasta az Írásokat, hanem meg is fogadta, hogy lefordítja az anyanyelvére, hogy minden spanyol olvashassa. Ezt a férfit Casiodoro de Reinának hívták.
Reina érdeklődése a Biblia iránt Spanyolországban, Sevilla külvárosában a San Isidro del Campo monostorban töltött évei alatt ébredt fel. Az 1550-es években ebben a rendkívüli monostorban a szerzetesek többsége több órát töltött az Írások olvasásával, mint a kánoni kötelezettségeivel. A Biblia üzenete megváltoztatta gondolkodásmódjukat. Nem voltak hajlandók elfogadni a képek használatára és a purgatóriumban való hitre vonatkozó katolikus tantételt. Elkerülhetetlen volt, hogy a környéken ne szerezzenek tudomást erről, és mivel attól féltek, hogy a spanyol inkvizíció letartóztatja őket, úgy határoztak, külföldre menekülnek. Reina volt tizenkettejük közül az egyik, akinek sikerült elmenekülnie Genfbe, Svájcba.
Miután épphogy csak megmenekült, egyik európai városból a másikba utazott, és valahogy mindig úgy tudta rendezni, hogy egy lépéssel az üldözői előtt járjon. Az inkvizítorok csalódottságukban 1562-ben megégették képmását Sevillában, de még ez az elrettentő fenyegetés sem térítette el Reinát az Írások lefordításának feladatától. Jóllehet vérdíjat tűztek ki a fejére, és állandó félelemben élt, hogy letartóztatják, szakadatlanul dolgozott spanyol fordításán. „Azt az időt leszámítva, amikor beteg voltam vagy utaztam . . ., egyszer sem tettem le a tollat a kezemből” — mondta.
Reina tíz éven belül befejezte a munkát. 1569-ben Bázelben, Svájcban kiadták a teljes Bibliáról készített fordítását. Ez a kiemelkedő mű volt az első teljes spanyol fordítás, amelyet az eredeti nyelvek alapján készítettek. Évszázadokon keresztül latin nyelvű Bibliát lehetett kapni, de a latin az előkelő emberek nyelve volt. Reina hitte, hogy a Bibliát mindenkinek meg kell értenie, és ő ennek a célnak az érdekében az életét kockáztatta.
Fordításának a bevezetőjében elmondta indítékait. „Ha betiltják a köznyelvre fordított Szentírást, ez bizony elkerülhetetlenül és rendkívüli mértékben sérti Istent, s kárt jelent az emberek jólétére nézve. Ez nyilvánvalóan Sátán műve és azoké, akiket a kezében tart . . . Mivel Isten az embereknek adta Szavát, azt szeretné, ha mindenki megértené és alkalmazná az életében, annak pedig, aki ezt bármilyen nyelvre nézve is megtiltja, nem lehet jó az indítéka.”
Ez merész kijelentés volt, annál is inkább, mivel mindössze 18 évvel az után mondta, hogy a spanyol inkvizíció indexe kiváltképp a „kasztíliai román [spanyol] vagy bármilyen közönséges nyelvű” Bibliát helyezte törvényen kívül. Reina nyilvánvalóan nem engedte, hogy az emberektől való félelem visszavesse az igazság iránt érzett szeretetében.
Reina azon kívül, hogy szenvedélyesen vágyott arra, hogy elérhetővé tegye minden spanyol ajkú ember számára a Bibliát, szerette volna a lehető legpontosabb fordítást készíteni. Bevezetőjében részletesen ismertette, milyen előnyei vannak, ha közvetlenül az eredeti nyelvekből fordítanak. Reina elmagyarázta, hogy néhány hiba csúszott a latin Vulgata szövegébe. A legszembeötlőbbek egyike az volt, hogy kihagyták az isteni nevet.
Az isteni név a spanyol fordításokban
Reina felismerte, hogy Isten nevének, a Jehova névnek minden lelkiismeretesen készített bibliafordításban benne kell lennie, mint ahogy az eredeti szövegben is benne van. Nem volt hajlandó a szokást követni, és felcserélni az isteni nevet különböző címekkel, amilyen például az „Isten” vagy az „Úr”. Fordításának előszavában rá jellemző nyíltsággal elmagyarázta, milyen indítékok vezették.
„Megtartottuk a nevet (Iehoua), s ezt alapos okkal tettük. Először is bárhol, ahol így található a mi változatunkban, hasonlóképpen megtalálható a héber szövegrészben is, és úgy találtuk, nem hagyhatjuk el, illetve nem változtathatunk rajta anélkül, hogy ne lennénk hűtlenek, illetve ne követnénk el szentségtörést Isten törvénye ellen, amely kimondja, hogy semmit sem szabad belőle elvenni vagy hozzátenni . . . Ez a szokás [a név elhagyása], melyet az Ördög idézett elő, a modernkori rabbik babonájából ered, akik, bár azt mondják, hogy mélységesen tisztelik, valójában az ismeretlenség homályába kényszerítették szent nevét, elfeledtetve Isten népével e nevet, mely által Isten megkülönböztetni kívánta magát minden más . . . istentől.”
Reina dicséretes vágyának, hogy szerette volna magasztalni Isten nevét, messzemenő következményei voltak. A spanyol fordítások többsége — a katolikusok és a protestánsok egyaránt — mind a mai napig ezt a példát követi, s végig használja az isteni nevet. Javarészt Reinának köszönhetően szinte mindegyik spanyol bibliafordítás olvasója könnyen észreveheti, hogy Istennek személyes neve van, amely megkülönbözteti minden más istentől.
Figyelemre méltó, hogy Jehova neve héberül tisztán látható Reina Bibliájának a címoldalán. Reina életét annak a nemes célnak szentelte, hogy megőrizze Isten Szavát, olyan nyelven téve elérhetővé, amelyet milliók tudnak olvasni.