Halhatatlan a lélek?
A BARÁTOK és a család csendesen haladnak a nyitott koporsó mellett. Mereven nézik a tizenhét éves fiú testét. Barátai az iskolából alig ismerik fel őt. A kemoterápia megritkította haját, a ráktól nagyon lesoványodott. Valóban ez lenne a barátjuk? Csupán hetekkel korábban szinte teli volt ötletekkel, kérdésekkel, energiával — élettel! A fiú édesanyja újra meg újra könnyes szemekkel ismétli: „Tommy most boldogabb. Isten azt akarta, hogy Tommy vele legyen az égben.”
Ez az összetört szívű anya bizonyos fokú reményt és vigaszt talál abban az elképzelésben, hogy a fia valahogy még mindig él. Az egyházban azt tanulta, hogy a lélek halhatatlan; hogy az a személyiségnek, a gondolatoknak és az emlékezetnek a székhelye — valakinek az énje. Azt hiszi, hogy fiának lelke egyáltalán nem halt meg; hogy élő szellem lévén a lelke a halál alkalmával elhagyta a testét és az égbe ment, hogy Istennel és az angyalokkal legyen.
Tragédia idején az ember szíve kétségbeesetten kapaszkodik bármely reménysugárba, így hát nem nehéz megérteni, miért oly nagyon vonzó ez a hitnézet. Vedd figyelembe például azt a módot, ahogy J. Paterson-Smyth teológus fejezi ki magát a The Gospel of the Hereafter című műben: „A halál nagyon kis dolog, összehasonlítva azzal, ami utána jön — azzal a csodálatos, csodálatos, csodálatos világgal, melybe bevezet minket a halál.”
Az egész földön mindenhol, valamint sok vallásban és kultúrában a népek azt hiszik, hogy az emberben van egy halhatatlan lélek, egy öntudattal rendelkező szellem, mely a test halála után tovább él. Ez a hitnézet csaknem általános a kereszténység vallásainak és szektáinak ezreinél. Hivatalos tantétel a judaizmusban is. A hinduk azt hiszik, hogy az idő kezdetén teremtett lélegzet vagy lélek a születéskor a test börtönébe kerül, a halál alkalmával pedig egy reinkarnációs körforgás során egy másik testbe költözik. A muszlimok azt hiszik, hogy a lélek a születéskor kezd el létezni, és a test halála után tovább él. Más vallások — az afrikai animista, a sinto, sőt valamiképp még a buddhista is — ugyanennek a témának különböző változatait tanítják.
Néhány zavarba ejtő kérdés
Mialatt a halhatatlan lélek fogalma tagadhatatlanul és majdnem általánosan vonzó, felvet néhány nyugtalanító kérdést. Az emberek például arra kíváncsiak, hogy egy szeretett személy lelke hová megy, ha ő kevésbé példás életet élt. Valamilyen alacsonyabb életformában reinkarnálódik? Vagy a purgatóriumba küldik őt, ahol valamilyen tüzes eljárás folytán addig tisztul, amíg méltónak nem ítéltetik arra, hogy az égbe menjen? Ami még rosszabb, örökké kínoztatik egy tüzes pokolban? Vagy, amint sok animista vallás tanítja, szellem ő, akit meg kell békíteni?
Az ilyen fogalmak nyomasztó kilátásokat teremtenek az élők számára. Meg kell nyugtatnunk elhunyt szeretteink szellemét, nehogy bosszút álljanak rajtunk? Feltételezik rólunk, hogy segítünk nekik kijutni valamilyen szörnyű purgatóriumból? Egyszerűen csak kétségbeesett rémülettel reszkessünk, abban a gondolatban, hogy ők a pokolban szenvednek? Vagy úgy kell bánnunk néhány élő állattal, mintha azok elhunyt emberek lelkét hordoznák?
A felvetődött kérdések, melyek magát Istent érintik, aligha megnyugtatóbbak. Sok szülőt például, mint a cikk elején említett édesanyát is, először az az elképzelés vigasztalt meg, hogy gyermekének halhatatlan lelkét Isten az égbe „vitte”, hogy vele legyen. Sokak számára azonban csupán idő kérdése, mikor kezdenek azon tűnődni, hogy milyen Isten az, aki valamilyen borzalmas betegséget okoz egy ártatlan gyermeknek, elszakítva ezt az értékes személyt a megtört szívű szülőktől csak azért, hogy idő előtt az égbe vigye őt. Hol van az igazságosság, a szeretet, az irgalom egy ilyen Istenben? Néhányan még a bölcsességét is megkérdőjelezik egy ilyen Istennek. Azt kérdezik, hogy egy bölcs Isten miért helyezi ezeket a lelkeket először a földre, ha végül mindannyian, mindenképp az égbe kerülnek? Nem azt jelentené ez, hogy a föld teremtése valójában egy nagy hiábavalóság? (Vö. 5Mózes 32:4; Zsoltárok 103:8; Ésaiás 45:18; 1János 4:8.)
Világos tehát, hogy az emberi lélek halhatatlanságának tantétele — bármilyen formában tanítják is e tantételt — elgondolkodtató kérdéseket, sőt következetlenségeket hoz felszínre. Miért? Sok probléma e tanításnak az eredetével van kapcsolatban. Felvilágosítónak találhatod röviden megvizsgálni ezeket; s talán meglep, ha megtudod, mit tanít maga a Biblia a lélekkel kapcsolatban. Az sokkal jobb reményt nyújt az életre a halál után, mint amit általában a világ vallásai tanítanak.