’Gondoskodjunk házunk népéről’ — Leküzdve a nehézséget a fejlődő országokban

„HA PEDIG valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” — mondta Pál apostol (1Timótheus 5:8). Miközben egyre nehezebbé vált a gyermeknevelés a gazdagabb területeken, ez a fejlődő országokban gyakran még ijesztőbb nehézséget okoz.

Afrikában például a gazdasági nehézség sok esetben mindennapos és nem kivételes. Alig van munka, s ha mégis van, a férjnek és a feleségnek is dolgoznia kell, hogy legalább a létfenntartáshoz elegendőt megkeressék. A családfőknek talán messzire kell utazniuk, hogy munkát találjanak, magukra hagyva házastársukat és gyermekeiket hónapokra — vagy évekre is. Talán megfelelő lakáshoz is nehéz hozzájutni. Sok afrikai család nagy; a lakószobák épp ezért általában zsúfoltak, hiányzik belőlük az alapvető kényelem. Gyakran egészségtelen körülmények között élnek.

Ezenkívül a helyi szokások, a régóta fennálló hagyományok és a népszerű nézőpontok ellentétben lehetnek Isten Szavának, a Bibliának a szellemével. Vegyünk például néhány általános magatartásformát a házassággal és a gyermekekkel kapcsolatban. Néhány családfő úgy véli, csupán a lakbér és a kötelező iskoladíjak kifizetéséért a felelős. A feleségükre — sőt néha a nagyobb gyermekekre — marad a feladat, hogy gondoskodjanak az olyan alapvető szükségletekről, mint amilyen például az élelmiszer és a ruházat.

Ezenkívül néhány férj úgy gondolja: „Az én pénzem az enyém, de a te pénzed is az enyém.” Emiatt gyakran neheztelnek a kereső feleségek. Az egyik tanzániai asszony így panaszkodik: „A pénzt italra költi, nem ránk vagy a gyermekekre. Mi is részt veszünk a munkában, vagy éppenséggel még többet is dolgozunk, de ő viszi el az összes pénzt, és azt mondja, hogy az az övé, hogy ő kereste.”

A keresztények előtt azonban Isten Szava előrébb van, mint a helyi kultúra vagy a népszerű vélemény. A Biblia hasznos irányelveket ad arra, hogyan kell törődni a családdal. Azt mondja például, hogy „nem a gyermekek tartoznak . . . gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek” (2Korinthus 12:14). Épp ezért az istenfélő emberek, akik tudnak dolgozni, nem hagyják lustaságból a feleségükre vagy a gyermekeikre, hogy ők gondoskodjanak a család élelméről és ruházatáról; ez a felelősség kifejezetten a családfők vállán nyugszik (1Korinthus 11:3).

Igaz, a férj keresete talán nem elegendő arra, hogy gondoskodjon családja minden szükségletéről. De ha a felesége az otthontól távol keres pénzt, egy keresztény férfi nem fog ezért neheztelni. Sőt inkább tiszteletben álló „társként” bánik vele (Malakiás 2:14). Nem fogja tehát szívtelenül elvenni a felesége nehéz munkával megkeresett pénzét, és nem herdálja el, mit sem törődve a felesége érzéseivel. Épp ellenkezőleg, a feleségével együtt ’tanácskoznak’, és úgy határoznak, hogyan használhatják fel a legjobban anyagi eszközeiket az egész család hasznára (Példabeszédek 13:10). Ahol lehetséges, a férj még bizonyos fokú szabadságot is engedélyez a feleségének a pénzzel való gazdálkodásban, mint amit a bibliai idők „derék asszonyai” is élvezhettek (Példabeszédek 31:10, 11, 16). A Biblia tanácsának a követése ilyen helyzetekben boldogságot és megelégedettséget eredményez a családban.

Szembenézve a munkanélküliségből adódó nehézségekkel

Vegyük a munkanélküliség kérdését. Amikor kevés a munka és kevés a fizetség, sok afrikai családfőnek az otthontól távol kell munkát keresnie — bányákban, gyárakban, farmokon vagy ültetvényeken. Ha egy keresztény férfi kerülne ilyen helyzetbe, talán elszigetelné magát hívőtársaitól, és nagyon rossz társaságnak tenné ki magát (Példabeszédek 18:1; 1Korinthus 15:33). Bár a család talán igyekszik mindent megtenni a helyzethez képest, amit csak tud, de valószínűleg szenvedni fog, mert nincs apa otthon, aki gondoskodna szellemi vezetésről, vagy aki érzelmi támaszt nyújtana. A sors iróniája, hogy a hosszú távollétnek pont az lesz a következménye, amit szerettek volna elkerülni — anyagi nehézség.

Az egyik édesanya ezt mondja: „Férjem aranyat ásni ment. Úgy tervezte, hogy egy vagy legfeljebb két hónap múlva visszajön. A végén egy év lett belőle! Hat gyerekkel maradtam magamra, akikről gondoskodnom kellett. Meg aztán ott volt a lakbér is. Mivel az egészségem nem volt jó, a kórházi számlákat is fizetnem kellett. Szükségünk volt ruhára, és ennünk kellett mindennap. Nem volt munkám. Kemény volt. Az volt a legnehezebb, hogy szellemileg törődjek a gyerekekkel — a családi tanulmányozás, az összejövetelek és a prédikálómunka. Jehova segítségével valahogy kihúztuk.”

Még néhány édesanya is kötelesnek érezte magát, hogy néhány hosszú hónapra elhagyja a családját, hogy dolgozzon. Néhányan utazó árusokként keresik meg a megélhetésre valót, és alig vannak otthon. Az idősebb gyermekek ezáltal rá vannak kényszerítve, hogy ők lássák el a szülői szerepet, és gondoskodjanak ételről, a házimunkák elvégzéséről, sőt hogy fegyelmezzék kisebb testvéreiket. A szellemi tevékenységben való részvétel sínyli ezt meg. Igen, roppant nagy lehet a családra nehezedő teher!

Természetesen, amikor a gazdasági helyzet aggasztó, a szülőnek talán nincs más lehetősége arra, hogy gondoskodjon a családjáról, csak ha az otthontól távol lévő munkát keres. A bibliai időkben Jákób fiainak nyilvánvalóan magukra kellett hagyniuk a családjukat, hogy meg tudják szerezni Egyiptomban az élelmet (1Mózes 42:1–5). Ha tehát hasonló helyzet merülne fel napjainkban, a családfőknek mérlegelniük kell, milyen anyagi haszon származhat egy távoli munkából, összehasonlítva azzal, milyen szellemi és érzelmi kár lenne a következménye a hosszú távollétnek. Sok család inkább elszenvedi a gazdasági nehézséget, de nem válnak el hosszabb időre. Előttük vannak Pálnak az 1Timótheus 6:8-ban található szavai: „ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” (Vö. Példabeszédek 15:17.)

Gyakran az utazás helyett van más lehetőség is. Néhányan kezdeményezőkészséggel és találékonysággal munkát tudtak teremteni, hasznos szolgáltatásokat végeznek.a (Vö. Példabeszédek 31:24.) Vagy talán azon múlik, hogy elfogadunk-e egyszerű munkákat, melyeket mások alantasnak tartanak (Efézus 4:28). Maga Pál apostol is ’éjjel-nappal dolgozott’, hogy még véletlenül se okozzon anyagi terhet másoknak (2Thessalonika 3:8). A keresztény férfiak napjainkban követhetik ezt a példát.

Az iskoláztatás gondja

Egy másik felmerülő nehézség az iskoláztatással kapcsolatos. Néhány félreeső területen a szülők általában elküldik a gyermekeiket, éljenek a rokonaiknál hosszabb ideig, hogy megfelelő iskoláztatásban részesüljenek. Szüleiktől külön élve ezek a gyermekek gyakran nehezen tudnak eljárni az összejövetelekre, vagy részt venni a szántóföldi szolgálatban. Mivel nem kapják meg a szükséges fegyelmezést, könnyen a rossz társaságok martalékává válnak. Ennek következményeként sokan elhagyták a keresztény életutat.

Nem kérdéses, hogy a világi oktatásnak megvannak az előnyei. A Biblia azonban nagyobb értéket tulajdonít a szellemi oktatásnak, és Isten a szülőknek adta azt a felelősséget, hogy ilyen oktatásról gondoskodjanak (5Mózes 11:18, 19; Példabeszédek 3:13, 14). Ha azonban hosszabb időre elküldik a gyermeket, ez valószínűleg aláássa a szülők erőfeszítéseit, hogy ’az Úr tanítása és intése szerint neveljék’ őt (Efézus 6:4).b

Ha a helyi oktatási lehetőség nem tűnik kielégítőnek, a szülőknek talán nincs más választásuk, minthogy megtegyék, ami tőlük telik, és megtanítsák gyermekeiket az alapvető ismeretekre. „Nagy Oktatónk”, Jehova is segít ebben (Ésaiás 30:20, NW). Jehova Tanúinak a helyi gyülekezetei számos oktatási lehetőséget kínálnak. Sok gyülekezetben írás-olvasást oktató osztályokat tartanak. A Teokratikus Szolgálati Iskola is olyan oktatási lehetőség, amely segít fejleszteni a gyermekek készségét, hogy tisztán tudjanak olvasni és beszélni.

Kiegyensúlyozott nézet a gyermeknevelésről

Igen nehéz lehet gondoskodni a gyermekekről, ha sokan vannak. Az afrikai szülők gyakran mondják, hogy szeretik a gyerekeket: épp ezért olyan sok gyermekük van, amennyi csak lehet! Bár a gyermekeket anyagi forrásnak is lehetne tekinteni, sok szülő nem képes megfelelően gondoskodni róluk, ha sokan vannak.

A Biblia természetesen azt mondja, hogy „az Úrnak öröksége, a fiak” (Zsoltárok 127:3). De figyeld meg, ezeket a szavakat olyan időszakban jegyezték le, amikor Izráelben kedvezőek voltak a körülmények. Később a súlyos éhínség és a háború próbateljessé tette a gyermeknevelést (Jeremiás siralmai 2:11, 20; 4:10). Figyelembe véve, milyen nehéz helyzet uralkodik sok fejlődő országban, a felelősségteljes keresztényeknek komolyan meg kell fontolniuk, hány gyermeket tudnak ésszerű keretek között etetni, ruházni, nevelni őket, és hajlékot adni nekik. Kiszámítva a költségeket, sok házaspár úgy dönt, hogy az volna a legjobb, ha a hagyomány ellenére korlátoznák a gyermekek számát.c (Vö. Lukács 14:28.)

Ezek nyilván „nehéz idők” (2Timótheus 3:1–5). Ahogy a dolgok jelenlegi rendszere rohamosan közeledik elkerülhetetlen vége felé, a családokra nehezedő nyomás a fejlődő országokban kétségtelenül egyre nagyobb lesz. De ha szorosan ragaszkodnak Isten Szavának alapelveihez, a családfők sikerrel törődhetnek családjuk fizikai és szellemi szükségleteivel egyaránt, hisz Jehova a következőt ígéri lojális szolgáinak: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” (Zsidók 13:5). Igen, a keresztények még az elszegényedett országokban is sikeresen le tudják küzdeni a családról való gondoskodással járó nehézséget.

[Lábjegyzetek]