Oly sok a szenvedés

„EGYÁLTALÁN miért mindez az iszonyú egyéni és együttes szenvedés . . .? . . . Isten mint a minden értelem megtestesítője — ugyanakkor oly sok az értelmetlenség a világában, oly sok az értelmetlen szenvedés és az értelmetlen bűn. Ez az Isten talán mégiscsak az, amivel nemcsak Nietzsche vádolta: zsarnok, csaló, szélhámos, hóhér?” (Hans Küng: Christ sein).

Láthatod, hogy a katolikus hittudós, Hans Küng egyszerűen mutatja be azt a problémát, amely sokakat összezavar: miért enged meg oly sok szenvedést egy teljhatalmú, szerető Isten? Nem hallottad még, hogy az emberek ilyen kérdést tesznek fel? Bárkit, akiben van együttérzés, elszomorít, amit Küng ezekkel a szavakkal fest le: „a vér, a veríték és a könny, a fájdalom, a szomorúság és a félelem, az elhagyatottság, a kétségbeesés és a halál végtelen áradata.” Ez valójában több mint csupán áradat: a szörnyűség és a gyötrelem özöne, amely milliók életét mételyezte meg a történelem folyamán (Jób 14:1).

Tele ’nyomorúsággal és fáradsággal’

Képzeld el a háború okozta szenvedést; azt a fájdalmat, amelyet nem csupán azok élnek át, akik közvetlenül esnek áldozatul, hanem azok is, akik megmaradtak, hogy bánkódjanak, mint például azoknak a gyermekáldozatoknak és másoknak a szülei és hozzátartozói, akikkel kegyetlenül elbántak. „Az elmúlt tíz év alatt — ahogy arról a közelmúltban számolt be a Vöröskereszt — másfél millió gyermeket gyilkoltak meg fegyveres összetűzések során.” A Vöröskereszt jelentése szerint Ruandában 1994-ben „férfiak, nők és gyermekek százezreit mészárolták le embertelenül és módszeresen”.

Arról a fájdalomról se feledkezzünk meg, amelyet a pedofil, perverz személyek okoznak. Egy bánkódó anya — aki elmondta, hogy a fia öngyilkosságot követett el, miután egy gyermekgondozó megbecstelenítette — ezt nyilatkozta: „Az a férfi, aki megbecstelenítette a fiamat . . ., az elképzelhető legkövetkezetesebb és legelkorcsosultabb módon tette tönkre őt és sok más fiút is.” És mit mondjunk arról a lidércnyomást jelentő kínról, amelyet az érzéketlen gyilkosok vagy a sorozatos emberölést elkövetők áldozatai élnek át, vagy olyanokéi, akiket Nagy-Britanniában fogtak el, és akik „25 éven keresztül büntetlenül raboltak el, erőszakoltak meg, kínoztak és öltek meg embereket”? A történelem folyamán mintha nem lenne határa annak, amit férfiak és nők okoztak egymásnak a fájdalom és a szenvedés terén (Prédikátor 4:1–3).

Ehhez hozzájárul még az érzelmi és fizikai betegségek okozta szenvedés és az az iszonyú, kínzó bánat, amely családokat tesz tönkre, amikor szeretteik idő előtt meghalnak. Továbbá ott van még az éhínségek vagy más, úgynevezett természeti katasztrófák áldozatainak a kínszenvedése is. Kevesen vitatják Mózes kijelentését, miszerint az a hetven vagy nyolcvan év, amelyet megélünk, „nyomorúsággal és fáradsággal” van tele (Zsoltárok 90:10).

Része Isten szándékának?

Lehetséges, hogy ez a szűnni nem akaró szenvedés Isten valamely felfoghatatlan szándékának a része — ahogy néhányan állítják? Muszáj most szenvednünk ahhoz, hogy értékelni tudjuk a „másvilágon” való életet? Igaz az, hogy „a szenvedésre, amely megöl és oszlásnak indít, szüksége van az embernek, annak érdekében, hogy élhessen és szellemmé válhasson” — ahogy Teilhard de Chardin francia filozófus vélte? (La Pensée religieuse du Père Teilhard de Chardin; kiemelés tőlünk.) Ez biztos, hogy nem igaz!

Egy figyelmes megformáló létrehozna vajon szánt szándékkal egy halálos légkört; és állíthatná aztán magáról, hogy együtt érző, amikor megmenti az embereket ennek a hatásaitól? Aligha! Miért tenne ilyet egy szerető Isten? Miért engedi meg tehát Isten a szenvedést? Véget fog érni valaha is? A következő cikk ezeket a kérdéseket fogja megvizsgálni.

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

WHO photo by P. Almasy