Fegyveres rablótámadáskor

IKOYIBAN, egy előkelő nyugat-afrikai külvárosban a villák kész erődítményekké válnak. Sokan falakat építettek, amelyek 3 méter magasra tornyosulnak, a tetejére pedig szögeket, törött üvegdarabokat vagy szögesdrótot erősítenek. Őrök védik a vaskos kapukat, amelyek meg vannak erősítve reteszekkel, keresztrudakkal, láncokkal és lakatokkal. Az ablakokon rács van. A hálószobákat páncélajtó választja el a ház többi részétől. Éjszakára kiengedik helyükről a hatalmas kutyákat — német juhászkutyákat és rottweilereket. Erős fényű lámpák űzik el a sötétséget, a számítógépes megfigyelőberendezések pedig halk jeleket adnak, ha minden rendben van.

Kétségtelen, hogy ezeknek az embereknek biztonságossá kell tenniük az otthonaikat. Az újságok szalagcímei a következőképpen panaszkodnak: „Fegyveres rablók fosztogatnak a környéken”; „A gyerekbűnözők egyre erőszakosabbak”; és „Pánik az utcai bandák fosztogatása miatt [az egyik városrészben]”. Sok országban hasonló a helyzet. Ahogy a Biblia megjövendölte, valóban válságos időkben élünk (2Timótheus 3:1).

A bűnözés, köztük a fegyveres rablás az egész világon egyre nagyobb méreteket ölt. A kormányzatok egyre kevésbé képesek vagy nem hajlandók megvédeni polgáraikat. Néhány országban a rendőrség — mivel kevesen vannak és nincsenek jól felfegyverkezve — igen felkészületlen ahhoz, hogy reagáljon a segélykérésekre. A legtöbb szemlélődő pedig nem szívesen avatkozik be.

Az áldozatok, mivel nem számíthatnak segítségre sem a rendőrségtől, sem a járókelőktől, magukra maradnak a védekezésben. Az egyik fejlődő országban egy keresztény vén ezt mondta: „Ha segítséget hívsz, a rablók súlyosan bántalmaznak vagy megölnek. Ne számíts kívülről jövő segítségre. Ha valahonnan segítség érkezik, örülj neki, de ne várj és ne is hívj segítséget, mert ha ezt teszed, talán csak még nagyobb baj lesz a dologból.”

Védelem és Isten Szava

Bár a keresztények nem része a világnak, azért a világban élnek (János 17:11, 16). Így hát, mint mindenki, ésszerű intézkedéseket tesznek a biztonságuk érdekében. Mégis, azoktól eltérően, akik nem szolgálják Jehovát, Isten népe a keresztény alapelvek keretein belül keres menedéket.

Ezzel ellentétben az emberek néhány afrikai országban varázsláshoz folyamodnak abbeli igyekezetükben, hogy megvédjék magukat a rablótámadástól. A kuruzsló például vágást ejthet az illető csuklóján, mellkasán vagy hátán. Azután varázsszert dörzsöl a vágásba, ráolvas néhány varázsigét, és ezzel úgy gondolják, mentes lesz a rablótámadástól. Mások kabalákat vagy varázsszereket tartanak otthon, azt gondolva, hogy ezzel „bebiztosítják”, hogy a rablók ne háborgassák őket.

Az igaz keresztényeknek nincs semmi közük a varázslás egyetlen formájához sem. A Biblia elítéli a spiritizmus minden formáját, és ezt jogosan teszi, mivel az ilyen gyakorlatok az embereket a démonokkal hozhatják kapcsolatba, éppen azokkal, akik előmozdítják az erőszakot a földön (1Mózes 6:2, 4, 11). A Biblia világosan kijelenti: „ne foglalkozzatok . . . varázslással” (3Mózes 19:26, Katolikus fordítás).

Néhányan kétségbeesetten mindent megtesznek azért, hogy biztonságban legyenek, ezért felfegyverzik magukat. A keresztények azonban komolyan veszik Jézus szavait: „a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök” (Máté 26:52). Isten népe a ’fegyvereit kapákká kovácsolja’, és nem vásárol fegyvert, hogy megvédje magát a rablástól vagy támadástól (Mikeás 4:3).

És mi a helyzet a fegyveres biztonsági őrizettel? Bár ez személyes döntés kérdése, nem szabad elfelejteni, hogy ha egy keresztény ilyet alkalmaz, az azt jelenti, hogy más kezébe adja a fegyvert. Mit várna el a megbízó az őröktől, ha egy rabló tűnne fel? Vajon nem azt, hogy ha kell, lője le a rablót az őrzött emberek és vagyontárgyak védelme érdekében?

A keresztények azon álláspontja, hogy elvetik a varázslást és a fegyverek használatát mint védelmük eszközét, talán ostobaságnak tűnik azok szemében, akik nem ismerik Istent. A Biblia azonban erről biztosít minket: „aki az Úrban bízik, védelmet lel” (Példabeszédek 29:25, K. f.). Bár Jehova megvédi a népét mint egészet, azonban nem lép közbe minden egyes esetben, hogy megvédje szolgáit a rablástól. Jób kiemelkedően hűséges volt, Isten mégis megengedte, hogy fosztogatók elrabolják Jób állatait, és megöljék az ott lévő szolgákat (Jób 1:14, 15, 17). Isten azt is megengedte, hogy Pál apostol „veszedelemben” legyen „rablók közt” (2Korinthus 11:26). Mindazonáltal Isten megtanítja szolgáit arra, hogy olyan alapelvek szerint éljenek, amelyek csökkentik a rablás kockázatát. Ezenkívül ellátja őket azzal az ismerettel, amely segít abban, hogy olyan módon reagáljanak a rablótámadási kísérletekre, hogy azzal csökkentsék a bántalmazás valószínűségét.

A rablás veszélyének csökkentése

A bölcs férfi már régen megállapította: „a gazdagnak pedig bővölködése nem hagyja őt aludni” (Prédikátor 5:12). Más szóval azok, akiknek nagy vagyonuk van, olyan nyugtalanná válhatnak a vagyonuk elvesztésének veszélye miatt, hogy az idegességtől nem tudnak aludni.

Tehát az egyik módja annak, hogy csökkentsük mind az aggodalmat, mind a rablás kockázatát az, hogy elkerüljük az értékes dolgok felhalmozását. Az apostol ihletés alatt ezt írta: „mindaz a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése [az élet javainak látványos mutogatása, NW] nem az Atyától van, hanem a világból” (1János 2:16). Ugyanaz a vágy, amely egyeseket arra ösztönöz, hogy költséges dolgokat vásároljanak, másokat arra indít, hogy lopjanak. És „az élet javainak látványos mutogatása” csalogathatja azokat, akik hajlanak a lopásra.

Azon kívül, hogy nem vonjuk magunkra a figyelmet, az is védelmet jelent a rablás ellen, ha kimutatjuk, hogy igaz keresztények vagyunk. Ha szeretetet mutatsz mások iránt, tisztességesen bánsz másokkal és tevékenyen részt veszel a keresztény szolgálatban, jó hírnévre tehetsz szert az emberek között, ahol becsületes, tiszteletet érdemlő emberként élsz (Galátzia 5:19–23). Az ilyen keresztény hírnév sokkal nagyobb védelmet jelent, mint a fegyver.

Amikor fegyveres rablás történik

De mit tehetsz akkor, ha a rablóknak sikerül bejutniuk a házadba, és szembetalálod magad velük? Ne felejtsd el, hogy az élet fontosabb, mint az anyagi javak. Krisztus Jézus ezt mondta: ’Ne álljatok ellen a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. És aki el akarja venni a te alsó ruhádat, engedd oda neki a felsőt is’ (Máté 5:39, 40).

Ez bölcs tanács. Bár a keresztények nem kötelesek tájékoztatni a bűnözőket a vagyontárgyaikról, sokkal valószínűbb, hogy erőszakossá válnak akkor, ha ellenállást és az együttműködés hiányát tapasztalják, vagy észreveszik, hogy félrevezették őket. Sokuknál, akik ’erkölcsi érzés nélküliek’, nem nehéz erőszakos, kegyetlen viselkedést kiváltani (Efézus 4:19).

Samuel egy bérházban lakik. A rablók bekerítették az épületet, és lakásról lakásra menve fosztogattak. Samuel hallotta, amint elsülnek a fegyverek, betörik az ajtókat, és hallotta az emberek kiabálását és jajgatását. Elmenekülni nem lehetett. Samuel szólt a feleségének és három fiának, hogy térdeljenek a padlóra, emeljék fel a kezüket, csukják be a szemüket és várjanak. Amikor a rablók betörtek, Samuel lesütött szemmel beszélt velük, mivel tudta, hogy ha rájuk néz, azt gondolhatják, hogy később majd felismeri őket. Ezt mondta: „Jöjjenek be. Amit csak akarnak, elvihetnek. Bármit elvihetnek. Jehova Tanúi vagyunk, és nem fogunk szembeszállni magukkal.” A rablók meghökkentek ezen. Úgy egy órán át összesen 12 fegyveres férfi jött csoportokban. Bár elvitték az ékszereket, pénzt, elektromos cikkeket, a családot nem verték meg, és nem szurkálták össze késekkel, ahogyan azt az épületben másokkal tették. Samuel családja megköszönte Jehovának az életét.

Ez jó példa arra, hogy amikor a pénzről és az anyagi dolgokról van szó, a rablás áldozatai, akik nem szállnak szembe, csökkenthetik annak a kockázatát, hogy bántalmazzák őket.a

Néha az is védelem lehet a bántalmazás ellen, ha a keresztény tanúskodik. Amikor rablók törtek be Ade házába, ő ezt mondta nekik: „Tudom, hogy nehéz az életük, és ezért csinálják ezt. Mi Jehova Tanúi vagyunk, és hisszük, hogy egy napon mindenkinek lesz elég ennivalója a maga és a családja számára. Mindenki békében és boldogan fog élni Isten Királyságában.” Ez csökkentette a rablók erőszakosságát. Egyikük ezt mondta: „Sajnáljuk, hogy a maga házához jöttünk, de meg kell értenie, hogy éhesek vagyunk.” Bár elrabolták Ade vagyonát, de egy ujjal sem nyúltak sem hozzá, sem a családjához.

Maradj higgadt

Nem könnyű veszélyes helyzetben higgadtnak maradni, különösen amikor a rablók elsődleges célja az, hogy megfélemlítsék az áldozataikat, és így engedelmességre bírják őket. Az ima segít. Ha segítségért kiáltunk, még ha csendben és röviden is, Jehova meghallja azt. A Biblia erről biztosít minket: „Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán” (Zsoltárok 34:16). Jehova hall minket, és meg tudja adni nekünk a bölcsességet, amely ahhoz szükséges, hogy bármilyen helyzetet higgadtan kezeljünk (Jakab 1:5).

Abban, hogy higgadtak maradjunk, az ima mellett egy másik segítség lehet, ha előre elhatározzuk, hogy mit fogunk és mit nem fogunk tenni, ha kirabolnak. Természetesen nem lehet előre tudni, milyen helyzetben találja majd magát az ember. Mégis jó, ha van néhány alapelv az elménkben, mint ahogyan azt is bölcs dolog tudni, milyen biztonsági intézkedéseket kell tennünk, ha az épület, amelyben vagyunk, kigyullad. Ha előre átgondoljuk a dolgokat, az segít, hogy higgadtak maradjunk, ne essünk pánikba, és elkerüljük, hogy bántalmazzanak.

Isten nézőpontja a rablásról egyértelmű: „én, az Úr, a jogosságot szeretem, gyűlölöm a gazsággal szerzett ragadományt [rablást, K. f.]” (Ésaiás 61:8). Jehova arra ihlette prófétáját, Ezékielt, hogy a rablást az igen súlyos bűnök közé sorolja (Ezékiel 18:18). Mégis, ugyanez a bibliai könyv azt is megmutatja, hogy Isten irgalmasan megbocsát azoknak a személyeknek, akik megbánást tanúsítanak, és visszaadják, amit elraboltak (Ezékiel 33:14–16).

Bár a keresztények olyan világban élnek, amelyben a bűnözés mértéke a tetőfokára hágott, örvendenek a reménynek, hogy Isten Királyságában élhetnek majd, amikor nem lesz többé rablás. Erre az időre vonatkozóan a Biblia ezt ígéri: „[Isten népe] nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott” (Mikeás 4:4).

[Lábjegyzet]