„Jehova” vagy „Jahve”?

„KORCS”, „hibrid”, „torz”. Mi indította a Bibliával foglalkozó hébertudósokat arra, hogy ilyen kemény kifejezéseket használjanak? Az őket foglalkoztató kérdés az, hogy vajon helyes-e Isten nevét úgy kiejteni, hogy „Jehova”. Ez a vita több mint száz évvel ezelőtt robbant ki. Ma a legtöbb tudós úgy tűnik, a két szótagos „Jahve” nevet használja szívesebben. De vajon tényleg igaz, hogy a „Jehova” kiejtési mód annyira „torz”?

A vita gyökere

A Biblia szerint maga Isten tárta fel nevét az emberiség előtt (2Mózes 3:15). A szentírási bizonyítékok azt mutatják, hogy Isten ókori szolgái szabadon használták ezt a nevet (1Mózes 12:8; Ruth 2:4, Komáromi fordítás). Isten neve más nemzetek előtt is ismert volt (Józsué 2:9, Kom). Ez különösen igaz volt azután, hogy a babiloni fogságból visszatért zsidók sok nemzettel kapcsolatba kerültek (Zsoltárok 96:2–10; Ésaiás 12:4; Malakiás 1:11). A The Interpreter’s Dictionary of the Bible ezt mondja: „Jelentős számú bizonyíték van arra, hogy a fogság utáni időszakban sok idegent vonzott a zsidók vallása.” Az i. sz. első századra azonban kezdte babona övezni Isten nevét. Végül a zsidó nemzet nem csupán felhagyott Isten nevének nyílt használatával, de néhányan még meg is tiltották e név kiejtését. A helyes kiejtés így feledésbe merült — vagy mégsem?

Mit tartalmaznak a nevek?

A héber nyelvben Isten nevét így írják: יהוח. Ezt a négy betűt, amelyet jobbról balra olvasnak, általában Tetragrammának hívják. A Bibliában említett sok személy- és helységnév tartalmazza az isteni név rövidített formáját. Lehetséges, hogy ezek a tulajdonnevek nyomra vezethetnek azt illetően, hogyan ejtették ki Isten nevét?

A washingtoni (USA) Wesley Teológiai Szeminárium nyugalmazott egyetemi tanára, George Buchanan professzor szerint a válasz igen. Buchanan professzor így magyarázza: „Az ókori időkben a szülők gyakran az istenségeik után nevezték el gyermekeiket. Ez azt jelenti, hogy úgy ejtették ki gyermekeik nevét, mint ahogyan istenségeik nevét. A Tetragrammát használták az emberi nevekben, és mindig a középső magánhangzóval.”

Vizsgáljunk meg néhány példát azokból a tulajdonnevekből, amelyek a Bibliában találhatók, és amelyek tartalmazzák Isten nevének rövidített formáját. A Jonathán a héber Bibliában úgy fordul elő, hogy Jó·na·thanʹ vagy Jéó·na·thanʹ, amelynek jelentése ’Jaho vagy Jahova adta’ — mondja Buchanan professzor. Illés próféta neve a héberben ʼE·li·jahʹ vagy ʼE·li·jaʹhu. Buchanan professzor szerint ez a név azt jelenti: ’Jahoo vagy Jahoo-vah az én Istenem’. Ugyanígy a Jósafát név héber megfelelője a Jéó-sa·phatʹ, ennek jelentése pedig ’Jaho ítél’.

A Tetragramma két szótagos kiejtése, a „Jahve” nem teszi lehetővé, hogy az o magánhangzó része legyen az isteni névnek. Viszont számtalan bibliai névben, amelyben szerepel az isteni név, szerepel ez a középső magánhangzó mind az eredeti, mind a rövidített formákban, ilyen például a Jehonathán és a Jonathán. Ezért Buchanan professzor ezt mondja az isteni névről: „Egyetlen esetben sem marad ki az oo vagy az oh hangzó. Néha a szót lerövidítik »Ja«-ra, de soha nem »Ja-ve«-ra . . . Amikor a Tetragrammát egy szótaggal ejtették ki, azt »Jah« vagy »Jo« formában tették. Amikor három szótaggal ejtették ki, »Jahova« vagy »Jahoova« lehetett. Ha bármikor is lerövidítették két szótagra, az valószínűleg a »Jaho« volt” (Biblical Archaeology Review).

Ezek a gondolatok segítenek nekünk, hogy megértsük, miért mondta Gesenius, XIX. századi hébertudós a Hebrew and Chaldee Lexicon to the Old Testament Scriptures című művében a következőt: „Azok, akik úgy gondolják, hogy יְהוָֹה [Je-ho-vah] volt [Isten nevének] helyes kiejtése, egyáltalán nem állítják ezt alaptalanul. Ha ezt a kiejtést használták, a rövidített szótagok, a יְהוֹ [Je-ho] és a יוֹ [Jo], amely szótagokkal sok tulajdonnév kezdődik, sokkal kielégítőbb magyarázatot nyernek.”

Ennek ellenére a The Five Books of Moses című műben Everett Fox a következőkre mutat rá: „A héber [isteni] név »helyes« kiejtésének felfedezésére tett egykori és jelenlegi próbálkozások sikertelenek; sem az időnként hallott »Jehova«, sem pedig a tudósok körében általánosan elterjedt »Jahve« formát nem lehet meggyőzően bizonyítani.”

A tudományos vita kétségtelenül tovább folytatódik. A zsidók felhagytak az igaz Isten nevének kiejtésével, mielőtt a maszoréták kidolgozták volna a magánhangzók jelölésének rendszerét. Így nem lehet egyértelműen megállapítani, mely magánhangzók kapcsolódtak a JHVH (יהוה) mássalhangzókhoz. Mégis, a bibliai személyek nevei, melyeknek a helyes kiejtése soha nem merült feledésbe, kézzelfogható módon nyomra vezetnek bennünket azt illetően, hogyan ejthették ki az ókorban Isten nevét. Ezért néhány tudós mindenképpen egyetért azzal, hogy a „Jehova” kiejtés valójában nem annyira „torz”.

[Képek a 31. oldalon]

„Jehova” az Isten neve kiejtésének legnépszerűbb formája