A nevelőszülős családok egyedülálló nehézségei
BOLDOGOK LEHETNEK A NEVELŐSZÜLŐS CSALÁDOK! DE HOGYAN?
A világ sok részén megszokottá váltak a nevelőszülős családok. Ezek a családok azonban egyedülálló nehézségekkel néznek szembe. A legnagyobb nehézséget kétségtelenül a gyereknevelés jelenti. A következő két cikk igyekszik rámutatni arra, hogy még egy nevelőszülős családban is jó eredményeket lehet elérni a gyermeknevelésben.
A NEVELŐAPÁKAT ÉS NEVELŐANYÁKAT ÁLTALÁBAN ROSSZ FÉNYBEN TÜNTETIK FEL. GYEREKKORUNKBAN sokan hallottuk a Hamupipőkéről szóló mesét, aki sokat szenvedett kegyetlen mostohája miatt. Az európai gyerekek ismerik a Hófehérke és a hét törpe meséjét is. Hófehérke mostohája valójában egy gonosz boszorkány!
Vajon az ilyen mesék pontos képet festenek a nevelőszülős családokról? Tényleg minden nevelőszülő ilyen rossz? Nem. Többségük csakis a legjobbat szeretné a gyerekeknek, akiket az új házassággal kaptak. Viszont szembe kell nézniük néhány súlyos nehézséggel, amely a nevelőszülős családok életéhez hozzátartozik.
A gyerekneveléssel járó nehézségek
Gyakran a házasfelek éretlensége az oka annak, hogy az első házasság tönkremegy. A második házasságban pedig a gyerekekkel való törődés teszi próbára a kapcsolatot. A megfigyelések azt mutatják, hogy a nevelőszülős családok között 10 házasságból több mint 4 végződik válással már az első öt évben.
Lehet, hogy az új házasok nem ismerik fel, milyen érzelmi zavart, lojalitást érintő konfliktusokat, valamint féltékenységet és neheztelést okoz a nevelőszülő érkezése a gyerekekben. A gyerekek azt gondolhatják, hogy a vér szerinti szülő szívében a nevelőszülő foglalta el azt a helyet, amely egyébként őket illetné meg. A vér szerinti szülőnek pedig, akit a társa elhagyott, nehéz lehet megérteni, miért kötődnek a gyerekek továbbra is a korábbi házastárshoz. Egy fiú a következő szavakkal próbálta megmagyarázni, miért jó a kapcsolata a vér szerinti apjával: „Anyu, tudom, hogy apu rosszul bánt veled, de hozzám olyan jó!” Bár az ilyen kifejezések őszinték, mégis azt idézhetik elő, hogy az anya keserű neheztelést táplál a gyerek apjával szemben.
Az egyik nevelőapa beismerte: „Nem voltam igazán felkészülve arra, hogy valamennyi nehézséggel megküzdjek, amely az új házassággal kapott gyermekek nevelésével kapcsolatban felmerül. Amikor összeházasodtunk, azt gondoltam, hogy ha elveszem az édesanyjukat, automatikusan az apjuk leszek. Olyan egyszerűnek tűnt! Nem értettem, miért ragaszkodnak a gyerekek a vér szerinti apjukhoz; sok hibát követtem el.”
Különösen akkor alakulhat ki feszült helyzet, amikor fegyelmezésre kerül a sor. A gyerekeknek szerető fegyelmezésre van szükségük, de gyakran lázadnak ellene, még akkor is, ha azt a vér szerinti szülőtől kapják. Mennyivel nehezebb azt egy nevelőszülőtől elfogadniuk! Sokszor, amikor ilyen fegyelmezésről van szó, a gyerekek például ezt mondhatják: „Te nem is vagy az apám!” Milyen elkeserítők lehetnek egy jó szándékú nevelőszülőnek az ilyen szavak!
Vajon sikeres lehet a gyermeknevelés egy nevelőszülős családban? Vajon a nevelőszülő is hozzájárulhat az új házassággal kapott család boldogságához? Mindkét kérdésre igen a válasz akkor, ha valamennyi érintett követi azokat a tanácsokat, amelyek Isten ihletett Szavában, a Bibliában találhatók.
[Kép a 3. oldalon]
„Te nem is vagy az apám!”