Sikeresek lehetnek a nevelőszülős családok
VAJON LEHETSÉGES, HOGY EGY NEVELŐSZÜLŐS CSALÁD SIKERES LEGYEN? IGEN, LEHETSÉGES, FŐKÉNT akkor, ha minden családtag az elméjében tartja, hogy „a teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2Timótheus 3:16). Ha valamennyi családtag alkalmazza a bibliai alapelveket, gyakorlatilag biztos a siker.
Alapvetően fontos tulajdonság
A Biblia csupán néhány konkrét törvényt fektet le az emberi kapcsolatok szabályozására. Inkább arra ösztönöz, hogy jó tulajdonságokat és helyes szemléletmódot fejlesszünk ki, amelyek segítenek bölcsen cselekedni. Az ilyen helyes szemléletmód és a jó tulajdonságok jelentik a boldog családi élet alapját.
Lehet, hogy magától értetődőnek tűnik, mégis érdemes megemlíteni, hogy az az alapvető tulajdonság, amelyre minden családban szükség van ahhoz, hogy sikeresek legyenek, a szeretet. Pál apostol ezt mondta: „A szeretet képmutatás nélkül való legyen . . . Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek . . . legyetek” (Róma 12:9, 10). A „szeretet” szóval sokszor visszaélnek, de az a tulajdonság, amelyre Pál itt utalt, igen egyedülálló. Ez az Isten szerinti szeretet, amely „soha nem vall kudarcot” (1Korinthus 13:8, NW). A bibliai leírás szerint ez a szeretet önzetlen és szolgálatkész. Tevékenyen dolgozik mások jólétéért. Türelmes és kedves, soha nem irigy, nem kérkedik, nem öntelt. Nem keresi a saját érdekeit. Mindig kész arra, hogy elnéző legyen, hogy bízzon, reméljen és tűrjön, bármi következzék is (1Korinthus 13:4–7).
Az őszinte szeretet segít a nézeteltérések megoldásában és abban, hogy a legkülönbözőbb neveltetésű és személyiségű emberek egységben élhessenek. És segít megküzdeni a válásnak vagy a vér szerinti szülő halálának a lesújtó hatásaival. Egy férfi, aki nevelőapa lett, a következőképpen írja le nagyon is valóságos nehézségeit: „Sokszor túlságosan is lekötöttek a saját érzéseim ahhoz, hogy a nevelt gyermekeim érzéseivel, vagy akár a feleségem érzéseivel foglalkozzak. Meg kellett tanulnom, hogy ne legyek annyira érzékeny. És ami még fontosabb, meg kellett tanulnom alázatosnak lenni.” A szeretet segített neki, hogy megtegye a szükséges változtatásokat.
A vér szerinti szülő
A szeretet segíthet abban, hogy megfelelő módon kezeljük a gyerekek kapcsolatát a most már hiányzó vér szerinti szülővel. Egy nevelőapa ezt mondta: „Az első helyet akartam a nevelt gyerekeim szívében. Amikor meglátogatták a vér szerinti apjukat, nehéz volt megállnom, hogy ne kritizáljam őt. Amikor egy vele töltött kellemes nap után hazajöttek, borzasztóan éreztem magam. Ha viszont rossz napjuk volt, szinte ujjongtam. Igen, valójában attól féltem, hogy elveszítem őket. Az egyik legnehezebb dolog az volt, hogy megbékéljek a helyzettel, azaz a vér szerinti apa szerepének jelentőségével a nevelt gyerekeim életében.”
Az őszinte szeretet segített ennek a nevelőapának, hogy szembenézzen a ténnyel: irreális lenne elvárni az „azonnali” szeretetet. Nem kellett volna visszautasítottnak éreznie magát attól, hogy a gyerekek nem fogadták el őt elsőre. Megértette, hogy a gyermekei szívében talán soha nem tud a vér szerinti apa helyébe lépni. A gyerekek születésük pillanatától ismerték azt az embert, a nevelőapa viszont újonnan érkezett volt, akinek meg kellett dolgoznia a gyerekek szeretetéért. Elizabeth Einstein kutató a következő szavakkal adja vissza, mit éreznek sokan: „A vér szerinti szülő helyébe soha nem léphet senki — soha. Továbbra is fontos szerepet tölt be a gyerekek életében, még akkor is, ha a szülő meghalt, vagy elhagyta őket.”
A fegyelmezés — Egy érzékeny terület
A Biblia elmondja nekünk, hogy a szerető fegyelmezés létfontosságú a fiataloknak, és ez érvényes a nevelt gyerekekre is (Példabeszédek 8:33). Számos tudós egyetért ebben a Biblia nézőpontjával. Ceres Alves de Araújo professzor asszony megállapítja: „Igazából senki sem szereti a korlátozásokat, mégis szükség van rájuk. A »nem« egy védelmező szó.”
Az, ahogyan egy vegyes családban a fegyelmezést tekintik, súlyos megosztottsághoz vezethet. A nevelt gyermekeket olyan felnőtt is formálja, aki nincs személyesen jelen. Lehet, hogy időnként olyan a magatartásuk, vagy olyan szokásaik vannak, amelyek idegesítik a nevelőszülőt. A gyerekek pedig lehet, hogy nem értik, miért reagál a nevelőszülő olyan hevesen bizonyos dolgokra. Hogyan lehet sikeresen kezelni ezeket a helyzeteket? Pál erre buzdította a keresztényeket: „kövessed . . . a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget” (1Timótheus 6:11). A keresztény szeretet segít mind a nevelőszülőnek, mind a gyerekeknek abban, hogy szelídek és türelmesek maradjanak, miközben megtanulják megérteni egymást. Ha a nevelőszülő türelmetlen, az „indulat, harag [és] kiabálás” gyorsan tönkreteheti a kapcsolatokat, amelyeket már sikerült kialakítani (Efézus 4:31, Újfordítású revideált Biblia).
Mikeás próféta rámutatott arra, hogy mi segíthet ilyenkor. Ezt mondta: „mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél [gyakorolj igazságosságot, NW], szeressed az irgalmasságot [kedvességet, NW], és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mikeás 6:8). Az igazságosság létfontosságú a fegyelmezés gyakorlásában. És mit mondhatunk a kedvességről? Az egyik keresztény vén elmondja, hogy gyakran nehéz volt a nevelt gyerekeit felkelteni vasárnap reggel, hogy részt vegyenek a gyülekezeti imádaton. Nem szidta meg őket, hanem igyekezett kedvesen reagálni. Korán reggel felkelt, elkészítette a reggelit, azután mindegyikőjüknek meleg innivalót vitt. Így sokkal inkább hajlandók voltak szót fogadni, és felkelni.
Ana Luisa Vieira de Mattos professzor asszony a következő érdekes megjegyzést tette: „Nem a család jellege, hanem a kapcsolatok minősége a fontos. A kutatásaim során megfigyeltem, hogy azok a fiatalok, akiknek viselkedésbeli problémáik voltak, csaknem mindig olyan családból származtak, ahol gyenge volt a szülői felügyelet, nem voltak szabályok és nem működött a kommunikáció.” Majd hozzátette még: „Nem lehet kellőképpen hangsúlyozni: a gyerekneveléshez hozzátartozik az, hogy nemet is mondunk.” Dr. Emily Visher és dr. John Visher még megállapították: „A fegyelmezés alapvetően akkor éri el a célját, ha azt a személyt, aki a fegyelmezést kapja, érdekli, hogyan reagál az, akitől jön a fegyelmezés, és hogy milyen a kapcsolat kettejük között.”
Ezek a megállapítások felvetik a kérdést, hogy a nevelőszülős családokban ki fegyelmezzen. Ki legyen az, aki nemet mond? Egyes szülők, miután megbeszélik ezt, úgy döntenek, hogy kezdetben a vér szerinti szülő fegyelmezzen elsősorban, és ezzel a nevelőszülő időt nyerjen arra, hogy szorosabb kapcsolatot építsen ki a gyerekekkel. Mielőtt a nevelőszülő fegyelmezné a gyerekeket, engedd őket, hogy megbizonyosodjanak arról, a nevelőszülőjük szereti őket.
De mi a helyzet akkor, ha az apa a nevelőszülő? Vajon nem azt mondja a Biblia, hogy az apa a családfő? De igen (Efézus 5:22, 23; 6:1, 2). A nevelőapa azonban úgy dönthet, hogy a fegyelmezés felelősségét átruházza egy időre, különösen akkor, ha ez a büntetést is magában foglalja. Hagyhatja, hogy a gyerekek ’anyjuk oktatásának’ engedelmeskedjenek, miközben ő maga lefekteti az alapot arra, hogy hallgassák új ’atyjuk erkölcsi tanítását’ (Példabeszédek 1:8; 6:20; 31:1). A példák alapján úgy tűnik, hogy hosszú távon ez nem teszi semmissé azt, hogy az apa a családfő. Sőt az egyik nevelőapa ezt mondja: „Nem feledkeztem meg arról, hogy a fegyelmezés a figyelmeztetést, a helyreigazítást és a feddést is magában foglalja. Amikor a gyerekek a fegyelmezést igazságos, szerető és irgalmas módon kapják, és persze jó szülői példa társul hozzá, általában eléri a célját.”
Szülők, kommunikálnotok kell egymással
A Példabeszédek 15:22 ezt mondja: „Megbuknak a tervek, ha nem vitatják meg őket” (Katolikus fordítás). A nevelőszülős családban létfontosságú a nyugodt és őszinte bizalmas beszélgetés a szülők között. Az O Estado de S. Paulo egyik rovatvezetője megfigyelte: „A gyerekek hajlamosak arra, hogy kipróbálják, hol vannak a szülők által felállított határok.” Ez még inkább így van a nevelőszülős családokban. Ezért a szülőknek megegyezésre kell jutniuk a különböző kérdésekben, hogy a gyerekek azt lássák, szüleik egységesek. Mi van azonban akkor, ha a nevelőszülő úgy jár el, hogy azt a vér szerinti szülő igazságtalannak érzi? Akkor négyszemközt kell tisztázniuk ezt a kérdést, nem pedig a gyerekek előtt.
Egy anya, aki újraházasodott, elmondja: „A legnehezebb az, amikor egy anya azt látja, hogy a nevelőapa fegyelmezi a gyerekeit, és ez főleg akkor nehéz, ha úgy érzi, hogy elhamarkodottan vagy igazságtalanul jár el. Ez szíven üti az anyát, és igyekszik megvédeni a gyermekeit. Ilyenkor nehéz a férj iránt alárendeltséget tanúsítani és támogatni őt.
Egyszer a két fiam, akik 12 és 14 évesek, engedélyt kértek valamire a nevelőapjuktól. Ő rögtön nemet mondott, kiment a szobából, és még csak lehetőséget sem adott a fiúknak arra, hogy elmagyarázzák, miért fontos nekik, amit kértek. A fiúk majdnem sírtak, én pedig szóhoz sem tudtam jutni. A nagyobbik rám nézett, és ezt mondta: »Anyu, láttad, mit csinált?« Így válaszoltam: »Igen, láttam. De ő a ház feje, és a Biblia azt mondja, hogy tiszteletben kell tartanunk a főséget.« A fiaim szót fogadtak és egyetértettek velem, és kicsit lehiggadtak. Aznap este beszéltem a férjemmel erről, és ő felismerte, hogy önkényesen döntött. Bement a fiúk szobájába, és bocsánatot kért tőlük.
Sokat tanultunk ebből az esetből. A férjem megtanulta, hogy figyeljen, mielőtt döntést hoz. Én megtanultam, hogy ki kell állnom a fősége mellett, még akkor is, ha az fájdalmat okoz. A fiúk megtanulták, milyen fontos az alárendeltség (Kolossé 3:18, 19). Az pedig, hogy a férjem szívből bocsánatot kért, mindannyiunknak az alázatosság fontos leckéje volt (Példabeszédek 29:23). Ma mindkét fiam keresztény vénként szolgál.”
Fogunk elkövetni hibákat. A gyerekek mondhatnak vagy tehetnek olyat, ami bántó. A pillanat hatása alatt a nevelőszülők ésszerűtlenül járhatnak el. De az olyan egyszerű szavak, mint például „sajnálom; kérlek, ne haragudj”, sokat jelenthetnek a sebek begyógyításában.
A családi egység megerősítése
Időre van szükség ahhoz, hogy bensőséges kapcsolatok alakuljanak ki egy nevelőszülős családban. Ha nevelőszülő vagy, együttérzést kell kinyilvánítanod. Légy megértő, és légy kész arra, hogy időt tölts a gyerekekkel. Játssz a kisebbekkel. Légy kész arra, hogy beszélgess a nagyobbakkal. Keresd az alkalmakat arra, hogy együtt legyetek, például kérd meg a gyerekeket, hogy segítsenek a házimunkában, mondjuk a vacsorakészítésben vagy az autómosásban. Hívd őket, hogy menjenek veled, amikor bevásárolsz. Ezenkívül apró, gyengédséget kifejező megnyilvánulásokkal kimutathatod az irántuk érzett szeretetedet. (Természetesen a nevelőapának körültekintőnek kell lennie, hogy ne lépje túl az illendőség határait nevelt lányaival szemben, és ne hozza őket kellemetlen helyzetbe. És a nevelőanyának sem szabad elfelejtenie, hogy a fiúknál is megvan a határ.)
Sikeresek lehetnek a nevelőszülős családok. Sok ilyen család működik eredményesen. A legsikeresebbek azok, amelyekben mindenki, legfőképpen pedig a szülők helyes szemléletmódot alakítanak ki, és reálisak az elvárásaik. János apostol ezt írta: „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van” (1János 4:7). Igen, a szívből jövő szeretet a nevelőszülős családok boldogságának igazi titka.
[Képek a 7. oldalon]
A BOLDOG NEVELŐSZÜLŐS CSALÁDOK:
időt töltenek együtt
együtt tanulmányozzák Isten Szavát
beszélgetnek
együtt végeznek el különféle feladatokat