Királyság-hírnökök jelentik

Prédikálás ’alkalmas és alkalmatlan időben’

AMIKOR háború söpört végig Bosznia-Hercegovinán, sok ezren szörnyű megpróbáltatásokon mentek keresztül. Ebben a nehéz időszakban Jehova Tanúi mindent megtettek azért, hogy buzdítást és reményt vigyenek az embereknek. Íme néhány részlet egy Tanú leveléből, aki egy ideig Szarajevóban szolgált:

„Bár kemény itt az élet, az emberek mégis nagyon fogékonyak a Biblia igazsága iránt. A helyi Tanúk nagyszerű példát mutatnak a kitartásukkal. Ami az anyagiakat illeti, alig van valamijük, a szellemiségük azonban kiváló. A gyülekezetben szinte az összes fiatal a teljes idejű szolgálatban van. Az új hírnökökre ösztönzőleg hat ez a buzgalom, és nemritkán 60 vagy még több órát szentelnek a szolgálatnak egy hónapban, már a szolgálatuk első hónapjától fogva.

A házról házra végzett prédikálás mellett különböző más módszereket is kipróbáltunk, hogy elérjük az embereket. A város sok temetőjében például nagyon eredményesen tudtuk terjeszteni a bibliai kiadványokat.

A kórházakban is tanúskodtunk. Az egyik szarajevói kórház kardiológiai osztályán a főorvos elfogadta az Ébredjetek! 1996. december 8-ai számát, melynek címlapján ez állt: »Szívroham — Mit lehet tenni?« Még további példányokat is kért, hogy adhasson belőlük más orvosoknak is. A Tanúk engedélyt kaptak, hogy az összes beteget meglátogassák ezen az osztályon. Így alig több mint egy óra leforgása alatt 100 folyóiratnál is többet terjesztettek el a betegágyaknál. Sok beteg mondta, hogy ez volt az első alkalom, amikor valaki meglátogatta őket a kórházban, hogy buzdítást és reményt nyújtson.

Egy másik alkalommal a gyermekgyógyászati osztályra látogattunk el, és olyan folyóiratcikkeket vittünk magunkkal, melyek gyermekeknek valók. A főorvos asszony Az én könyvem bibliai történetekről című könyvből is elfogadott néhány példányt az olvasóterem részére. Így most az anyukák mindennap olvasnak a gyereküknek bibliai történeteket, amikor meglátogatják őket a kórházban. A Tanúk azt is megszervezték, hogy ezt a doktornőt felkeressék az otthonában.

Szarajevóban a NATO [Észak-atlanti Szerződés Szervezete] több ezer különböző nemzetiségű katonája állomásozik. Közöttük is alapos tanúskodást végzünk. Néha »páncélautóról páncélautóra« járva felhasználjuk a Jóhír az összes nemzet számára füzetet és Az Őrtorony meg az Ébredjetek! folyóirat különböző nyelvű példányait. Több mint 200 folyóiratot terjesztettünk el abban a laktanyában, ahol az olasz csapatok vannak. Bármilyen furcsának tűnik is, sok olasz katona mondta, hogy még sohasem beszélt korábban Jehova Tanúival. Hát, mi elcsíptük őket Szarajevóban.

Az egyik nap egy páncélautó parkolt az út szélén. Az esernyőmmel kopogtattam az autón, mire kiszállt belőle egy katona. Felajánlottam neki egy Őrtoronyt, melynek címlapján ez állt: »Kik a békekövetek?« A katona rám nézett, és megkérdezte: »Csak nem Jehova Tanúja?« Miután megtudta, hogy az vagyok, így szólt: »Hihetetlen, hogy maguk még itt is vannak! Létezik egyáltalán olyan hely a világon, ahol nincsenek Tanúk?«”

Pál apostol így intett: „Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben” (2Timótheus 4:2). Ezt teszik Jehova Tanúi Szarajevóban, az egész világon élő hívőtársaikhoz hasonlóan, még „betegágyról betegágyra” és „páncélautóról páncélautóra” is!