Egyenlőtlenség — Vajon így akarta Isten?

A válasz röviden: nem. Vizsgáljuk meg, miért.

ISTEN akarata az volt, hogy minden embernek egyforma lehetősége legyen arra, hogy élvezze az életet, és boldog legyen. Az ember megteremtéséről ezt olvashatjuk: „monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” Miután befejezte földi teremtésművét, „látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó” (1Mózes 1:26, 31).

Vajon mondhatná Isten a napjainkban tapasztalható szomorú állapotokra, melyekre az egyenlőtlenség jellemző, hogy az „igen jó”? Aligha, hiszen „Isten szeretet” (1János 4:8). A Biblia azt mondja róla, hogy „nem személyválogató”, és hogy „cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!” (5Mózes 10:17; 32:4; vesd össze: Jób 34:19). Péter apostol pedig erre a következtetésre jutott: „Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35).

Mivel Isten szerető, pártatlan, igaz, egyenes és igazságos, hogyan teremthette volna az embert már eleve egyenlőtlenséggel, már ami a boldogsághoz való jogát illeti? Ellentétben állna a személyiségével, ha megengedte volna az emberek közötti megkülönböztetést, és ha olyan rendszerbe helyezte volna őket, amelyet az egyenlőtlenség ural. Isten azt akarta, hogy minden ember szabadon szülessen és egyenlő méltósága és joga legyen. Ma mégis minden másképp van. Miért?

Az egyenlőtlenség oka

Az, hogy Isten egyenlőnek teremtette az embereket, nem jelenti azt, hogy minden vonatkozásban egyenlőséget akart közöttük. Az emberek különbözők lehetnek például az adottságaikat, érdeklődési körüket és a személyiségüket illetően. Különbözhetnek a társadalomban betöltött szerepüket, vagy a hatalmi helyzetüket illetően is. A férfi és a nő például nem minden tekintetben egyenlő, hiszen Isten a nőt a férfi ’segítő társául’ teremtette (1Mózes 2:18). A szülők és a gyermekek között nyilvánvaló a különbözőség a hatalom tekintetében. De mindezen különbözőségek ellenére eredetileg minden férfi, nő és gyermek azt az Istentől kapott jogot élvezhette volna, hogy egyenlő lehetősége legyen a boldogsághoz az alapvető szükségletek kielégítésére. Mindannyian egyenlő méltóságot élvezhettek volna, és Isten előtt egyenlők lettek volna.

Ehhez hasonlóan Isten szellemfiai, akiket Isten az ember teremtése előtt alkotott, különböző megbízatásokat és felelősségeket kaptak (1Mózes 3:24; 16:7–11; Ésaiás 6:6; Júdás 9). De lehetőségeikhez mérten mindannyian egyenlőképpen élvezhették mindazokat a dolgokat, melyekről Isten az életük és a boldogságuk érdekében gondoskodott. Így egyedülálló módon tükrözték vissza Isten pártatlanságát.

Sajnos azonban egy szellemteremtmény nem elégedett meg Istennek ezzel a pártatlan elrendezésével. Többet akart annál, mint amit Isten lehetővé tett számára, magasabb, kiemelkedőbb rangra vágyott. Ezt a helytelen vágyat táplálta magában, és kezdett annyira sokat gondolni magáról, hogy versenyre akart kelni Jehovával — azzal a személlyel, akinek Teremtőként joggal van abszolút hatalma. Istennek ez a lázadó szellemfia később arra vette rá az embereket, hogy többet követeljenek Istentől annál, mint amit adott nekik (1Mózes 3:1–6; vesd össze: Ésaiás 14:12–14). Úgy tűnt tehát, felborult az egyensúly Jehovának abban az elrendezésében, hogy minden ember egyenlőképpen élvezhesse az életet és a boldogságot. Ez a lázadó szellemi lény, akit a Jelenések 20:2 úgy nevez, hogy „az ördög és Sátán”, gonoszul kezdett egyenlőtlenséget szítani az emberek között.

Megváltozik-e a helyzet valaha is?

A válasz röviden: igen!

De ki képes előidézni a kívánt változást? Az emberi vezetők évszázadok óta küzdenek ezért, és közülük néhányan kétségkívül őszinte erőfeszítéseket tesznek. De sikereik korlátozott mértékűek, és ezért sok ember arra a következtetésre jut, hogy nem érdemes arra számítanunk, hogy valaha is megoldódik az emberi egyenlőtlenség kérdése. Isten nézőpontja viszont, melyet az Ésaiás 55:10, 11-ben jegyeztek fel, a következő: „mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.”

Milyen vigasztaló tudni, hogy Jehova Isten az elhatározása szerint megvalósítja eredeti szándékát, hogy minden embernek egyenlő lehetősége legyen az életre és a boldogságra! Mivel ő az igazság Istene, elkötelezte magát arra, hogy beteljesíti, amit megígért. És örömünkre, neki nemcsak szándékában áll ezt megtenni, hanem a hatalma is megvan hozzá. Hogyan fogja ezt véghezvinni?

A Királyság által. Jézus Krisztus arra tanította a követőit, hogy így imádkozzanak ezért a Királyságért: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben . . . , jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:9, 10). Igen, Isten Királysága az az eszköz, melyet Jehova felhasznál, hogy ’szétzúzza és elrontsa mindazokat a birodalmakat, amelyek ma léteznek, maga pedig megálljon örökké’ (Dániel 2:44).

Az égi Királyság-uralom alatt új emberi társadalom jön majd létre. Erről János apostol ezt írta a Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvében: „láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala” (Jelenések 21:1). Az egyenlőtlenség minden elszomorító formája eltűnik — a szegénység, a betegség, a tudatlanság, a megkülönböztetés és az emberi szenvedés más formái is.a

Jehova Tanúi már több mint száz éve erre a Királyságra irányítják az emberek figyelmét (Máté 24:14). Nyomtatott oldalak által és személyesen igyekeznek segíteni az embereknek, hogy ismeretet szerezzenek Isten szándékáról, mely a Bibliában van feljegyezve. Világméretű oktatómunkájuk azonban nemcsak reményt ad az embereknek arra, hogy a jövőben majd egyenlőségben és boldogan élhetnek, hanem már most is segít megfékezni az egyenlőtlenség csapását. Nézzük, hogyan.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet az 5. oldalon]

Isten akarata az volt, hogy minden embernek egyenlő lehetősége legyen az életre és a boldogságra