Az egyenlőtlenség csapásként sújt napjainkban

„Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, hogy az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartoznak a jog az élethez és a szabadsághoz, valamint a jog a boldogságra való törekvéshez” (Függetlenségi Nyilatkozat, melyet 1776-ban fogadtak el az Egyesült Államokban).

„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik” (Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, melyet a Francia Nemzetgyűlés fogadott el 1789-ben).

„Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van” (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, melyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése fogadott el 1948-ban).

KÉTSÉGTELENÜL igaz, hogy minden ember vágyik az egyenlőségre. De sajnos éppen az a tény, hogy oly gyakran kell hangoztatni az emberi egyenlőséget, nos éppen ez bizonyítja, hogy az emberek közötti egyenlőség mind ez ideig nem valósult meg.

Vajon van-e bárkinek is nyomós oka azt állítani, hogy most, a XX. század végén a dolgok jobbra fordultak? Vajon az Egyesült Államok és Franciaország polgárai, vagy azok az emberek, akik az Egyesült Nemzetek Szervezete 185 tagállamának valamelyikében élnek, vajon ők valóban élvezik az állítólagos veleszületett egyenlő jogokat?

Bár „magától értetődő” lehet az a gondolat, hogy minden embernek egyenlőnek kell lennie, az emberek mégsem élhetnek egyenlőképpen a jogaikkal „az élethez és a szabadsághoz”, valamint „a boldogságra való törekvéshez”. Miféle egyenlőségről beszélhetünk az élethez való jogot illetően, amikor Afrikában egy gyermeknek még 2569 másik emberrel együtt kell ugyanahhoz az orvoshoz járnia, míg Európában egy gyermeknek csupán 289 emberrel? Vagy miféle egyenlőségről beszélhetünk a szabadságot, valamint a boldogságra való törekvést illető jogok terén, amikor Indiában a fiúknak körülbelül egyharmada, a lányoknak pedig kétharmada analfabétaként nő fel, míg az olyan helyeken, mint Japán, Nagy-Britannia és Németország, gyakorlatilag minden gyermeknek biztosított az oktatás?

Vajon a közép-amerikai országokban, ahol az egy főre jutó jövedelem 1380 dollár, az emberek tényleg ugyanazt a „méltóságot és jogot” élvezik, mint Franciaországban, ahol az egy főre jutó jövedelem 24 990 dollár? Milyen egyenlőséget élvez az az afrikai újszülött leánygyermek, akinek a várható élettartama 56 év, míg egy észak-amerikai újszülött leánygyermek várható élettartama 79 év?

Az egyenlőtlenség sok területen megnyilvánul, és mindenképpen nagy fájdalmat okoz. Az életszínvonal, vagy a lehetőségek az egészségügyi ellátásra és az oktatásra, csupán néhány olyan terület, ahol megmutatkozik az egyenlőtlenség. Sokszor a politikai, faji vagy vallási különbözőségek jelentős szerepet játszanak abban, hogy az embereket megfosszák méltóságuktól és szabadságuktól. Bár oly sokat beszélünk az egyenlőségről, mégis egyenlőtlen világban élünk. Miként egy csapás, amely a meghatározás szerint „sokakra kiható, súlyos szerencsétlenséget hoz magával”, az egyenlőtlenség lesújt az emberi társadalom minden szintjére. És a fájdalom, melyet az egyenlőtlenség okozta szegénység, betegség, tudatlanság, munkanélküliség és megkülönböztetés hoz magával, tőrként hatol a szívekbe.

„Minden ember egyenlőnek teremtetett.” Micsoda nagyszerű gondolat! És milyen szomorú, hogy a valóság ennek éppen az ellenkezője.

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

UN PHOTO 152113/SHELLEY ROTNER