Hogyan lehet sikeres a hosszú élet utáni kutatás?

EGYESEK abban reménykednek, hogy az új évezred áttörést jelent majd az embereknek az élet meghosszabbításáért tett erőfeszítéseiben. Dr. Ronald Klatz egyike ezeknek az embereknek. Ő az öregedés megállításával foglalkozó egyik amerikai akadémiának az elnöke; ennek a szervezetnek a tagjai olyan orvosok és tudósok, akik életüket az emberi élet meghosszabbításának szentelték. Munkatársaival igen hosszú életben reménykednek. „Legalább 130 éves életkorra számítok — mondja dr. Klatz. — Hiszünk abban, hogy az öregedés nem elkerülhetetlen. A mai technikával már jelentősen lelassítható, megállítható, sőt talán még vissza is fordítható a fizikai hanyatlás és a megbetegedés folyamata, amelyet jelenleg természetes öregedésnek nevezünk.” Dr. Klatz úgy napi 60 tablettát szed a hosszú élet utáni kutatása során.

Hormonterápia és genetika — Okot adnak a reménykedésre?

A hormonterápia az egyik olyan terület, amelyhez reményeket fűznek. A kísérleti állatoknál végzett vizsgálatokból kiderült, hogy a DHEA néven ismert hormon lelassította az öregedési folyamatot.

A kinetin nevű növényi hormonról írva egy svéd napilap, az Aftonbladet idézte dr. Suresh Rattant, a dániai Århus Egyetem egyik professzorát, aki ezt mondta: „A laboratóriumi kísérletek azt mutatják, hogy a kinetinben tenyésztett emberi bőrsejteknél nem tapasztalhatók a normális öregedési folyamatok. Ezek a sejtek fiatalok maradnak.” Azok a rovarok, melyeket ezzel a hormonnal kezeltek, a szokásosnál állítólag 30-45 százalékkal tovább éltek.

A melatonin kezelésekről azt mondják, hogy az egerek élettartamát 25 százalékkal meghosszabbították. Ezenkívül ezek az egerek fiatalabbnak, egészségesebbnek és élénkebbnek tűntek.

Vannak, akik az emberi növekedési hormon (hGH) pártolói; ők azt mondják, hogy ez a hormon egészséges bőrszínt eredményez, növeli az izmok tömegét, fokozza a nemi ösztönt, hangulatjavító hatása van, élesíti az elmét és a tizenévesekével megegyező anyagcserét biztosít.

A genetikára is sokan tekintenek várakozással. Tudósok szerint a génmanipulációval szabályozni lehet a fonalférgek élettartamát. Néhány példány élettartamát tényleg sikerült az átlagos élettartam hatszorosára növelni ezzel a módszerrel. Ez reményeket ébresztett aziránt, hogy hasonló géneket találjanak, és ugyanilyen génmanipulációkat végezzenek az emberen is. A Time folyóirat idézte dr. Siegfried Hekimit, a montreali McGill Egyetem biológusát, aki ezt mondta: „Ha felfedezünk minden olyan emberi gént, amely az élettartam meghatározásáért felelős, talán egy kicsit lelassíthatjuk azok működését, és így meghosszabbíthatjuk az életet.”

A biológusok már régóta tudják, hogy a kromoszómákat lezáró úgynevezett telomerek minden sejtosztódás után rövidülnek. Amikor a telomerek körülbelül 20 százalékot veszítenek a méretükből, a sejt osztódási képessége leáll, és a sejt meghal. Egy különleges, telomeráznak nevezett enzim képes visszaállítani a telomerek teljes méretét, így lehetővé téve, hogy a sejt tovább osztódjon. A legtöbb sejtben ez az enzim visszafojtott és nem működik, de bizonyos sejtekbe sikerült bejuttatni aktív telomerázt, ezzel arra serkentve ezeket a sejteket, hogy az átlagosnál sokkal tovább fejlődjenek és osztódjanak.

A kutatók szerint ez fantasztikus távlatokat nyit az öregedéssel összefüggő betegségek elleni küzdelemben. És mit mondhatunk arról, amikor a szervezet őssejtjeit (melyek a test szöveteinek regenerációját szolgálják) olyan őssejtekkel pótolják, amelyeket aktív telomerázzal „halhatatlanná” tettek? Dr. William A. Haseltine ezt mondja: „Az emberi halhatatlanság egy igen élesen körvonalazódott képe ez, amely az elkövetkező 50 évben lassanként meghonosodik” (The New York Times).

Vajon a nanotechnológiában és a krionikában rejlik a megoldás?

Az a tudományág, amelyben nanométeres (milliárdod méteres) nagyságrendben végeznek beavatkozásokat, vagyis a nanotechnológia szintén reményeket kelt. Vannak ábrándozók, akik szerint a jövőben talán megvalósítható lesz, hogy az olyan számítógép-vezérlésű műszerek, amelyek sokkal kisebbek egy sejtnél, molekuláris szinten is működjenek, helyreállítva és megfiatalítva az öregedő sejteket, szöveteket és szerveket. Egy konferencián, melynek témája az öregedés megállítása volt, az egyik kutató azt állította, hogy a XXI. századi orvosok a nanotechnológia segítségével az embert fizikai szempontból halhatatlanná tehetik majd.

A krionika az az eljárás, mely során az emberi testet lefagyasztják abban a reményben, hogy a tudomány egyszer képes lesz arra, hogy felélessze a halott sejteket, és így életre keltse a személyt. Le lehet fagyasztani az egész testet vagy csak külön az agyat. Sőt, egy férfi egy lepedőt fagyasztatott le. Miért éppen egy lepedőt? Mert az egy elhunyt barátjáé volt, rajta néhány bőrsejttel és hajszállal. Abban a reményben fagyasztatta le, hogy a barátjának talán lesz majd lehetősége újra élni, ha a tudomány eléri azt a pontot, hogy csupán néhány vagy akár egyetlen sejtből képes lesz újra életre kelteni egy személyt.

Miben bízzunk?

Az ember természetes vágya az, hogy éljen, nem pedig az, hogy meghaljon. Ezért kitörő lelkesedéssel fogadják a tudomány fejlődését ezen a területen, és nagy reményeket fűznek hozzá. De mindeddig nincs konkrét bizonyíték arra, hogy a DHEA, a kinetin, a melatonin, a hGH vagy bármilyen más anyag valóban megakadályozná az emberi öregedést. A szkeptikusok attól tartanak, hogy a telomeráz használata a sejtekben nem fog mást eredményezni, mint csupán lehetséges ráksejteket. A nanotechnológia és a krionika pedig még mindig sokkal inkább csak tudományos-fantasztikus elképzelés, mint valóság.

A tudomány hozzájárult — és talán még most is hozzájárul — ahhoz, hogy egyesek hosszabb ideig és egészségesebben élhessenek, de soha senkinek nem adhat örök életet. Miért? Egyszerűen azért, mert az öregedés és a halál gyökere miatt a megoldás meghaladja az emberi tudomány képességeit.

Az öregedés és a halál gyökere

A legtöbb tudós egyetért abban, hogy az öregedés és a halál úgy tűnik, a génjeinkbe van beprogramozva. A kérdés ez: Mikor, hogyan és miért került ez a program úgymond a genetikai kódunkba?

A Biblia megadja erre az egyszerű választ — bár ezt nem a genetika vagy a DNS világának szavaival teszi. A Róma 5:12-ben ezt olvashatjuk: „Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.”

Az első embernek, Ádámnak megvolt a lehetősége, hogy örökké éljen. Teste úgy lett megtervezve, hogy minden szükséges adottsága meglegyen ahhoz, hogy éljen, és hogy örök élete legyen. De az örök élet feltételhez volt kötve. Ádámnak együtt kellett működnie az élet Forrásával, Teremtőjével, és engedelmeskednie kellett Neki ahhoz, hogy örökké megtarthassa az életét (1Mózes 1:31; 2:15–17).

Ádám úgy döntött, hogy nem engedelmeskedik Teremtőjének. Valójában ezzel azt állította, hogy az ember jobban jár, ha saját maga irányítja az életét, Istentől függetlenül. Ezzel vétkezett. Ettől kezdve olyan volt, mintha a genetikai kódja megváltozott volna. Ahelyett, hogy az örökké tartó életet hagyta volna leszármazottaira, Ádám bűnt és halált örökített rájuk (1Mózes 3:6, 19; Róma 6:23).

Valódi reménység

Ez a helyzet azonban nem végleges. A Róma 8:20, 21 ezt mondja: „A teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette . . . reménységgel.” Az ember Teremtője, Jehova Isten azért vetette az embert a halál fogságába, mert bűnt követtek el ellene, de egyúttal alapot is adott a reményre.

Amikor Jézus Krisztus a földre jött, nyilvánvaló lett, hogy mi ez az alap. A János 3:16-ban ezt olvashatjuk: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” De hogyan ment meg minket a haláltól a Jézus Krisztusba vetett hit?

Ha a halál oka a bűn, akkor először a bűnt kell eltörölni ahhoz, hogy a halált meg lehessen szüntetni. Amikor Jézus elkezdte a Krisztusként végzett szolgálatát, Keresztelő János ezt mondta róla: „Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!” (János 1:29). Jézus Krisztus teljesen bűntelen volt. Ezért nem volt alávetve a bűn büntetésének, a halálnak. Ő mégis hagyta, hogy mások halálra adják őt. Miért? Mert ezzel kifizette az árat a bűneinkért (Máté 20:28; 1Péter 3:18).

Mivel kifizette ezt az árat, ezzel lehetőség nyílt arra, hogy mindazoknak, akik hitet gyakorolnak Jézusban, soha ne kelljen meghalniuk. A tudomány hozzájárulhat, hogy egy egészen minimális mértékben hosszabb életet nyerjünk, de annak, hogy örökké tartó életre tegyünk szert, a valódi kulcsa a Jézusba vetett hit. Jézus ilyen életet kapott az égben, és hűséges apostolai és még néhány másik személy is ilyen életet kap. Legtöbbünk azonban, akik hitet gyakorolunk Jézusban, földi örökké tartó életet fog kapni, amikor Jehova Isten helyreállítja a földi paradicsomot (Ésaiás 25:8; 1Korinthus 15:48, 49; 2Korinthus 5:1).

Örökké tartó élet a paradicsomi földön

Egyszer egy férfi ezt kérdezte: „Hány ember élne szívesen úgy, hogy nem kell meghalnia?” Vajon a haláltól mentes élet unalmas lesz? A Biblia arról biztosít minket, hogy semmiképpen sem. „Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott” (Prédikátor 3:11, Újfordítású revideált Biblia). Jehova Isten teremtésműve oly gazdag és annyira összetett, hogy mindig kíváncsivá fog tenni, ösztönözni fog minket és boldoggá tesz, amíg csak élünk — még örök időkön át is.

Egy férfi, aki az északi szajkó nevű madarat tanulmányozta, ezt „rendkívüli, elbűvölő ismerkedésnek” nevezte, és azt mondta, hogy a madár megfigyelése életének egyik legélvezetesebb tapasztalata. Minél többet tanulmányozta a madarat, annál érdekesebbnek találta ezt az elfoglaltságot. Elmondta, hogy ez a tanulmányozás még 18 év elteltével is messze áll attól, hogy befejezze. Ha egyetlen madárfaj alapos megfigyelése ennyire érdekes és ösztönző hatású lehet, és képes egy intelligens embert boldoggá tenni 18 éven keresztül, képzeljük csak el, milyen örömet és megelégedést eredményezhet az egész földi teremtésmű tanulmányozása!

Képzeld csak el, hogy a tudománynak mennyi érdekes területe tárulhat fel előttünk, ha nem korlátoz az idő! Gondolj bele, milyen lenyűgöző helyeket fedezhetünk fel, és mennyi érdekes emberrel találkozhatunk! Próbáld meg elképzelni, milyen végtelen sok lehetőség lesz arra, hogy kigondoljunk és megvalósítsunk dolgokat! Korlátlan lehetőségeink lesznek arra, hogy fejlesszük és kihasználjuk alkotóképességünket. Ha a teremtésmű változatosságára gondolunk, egyértelmű, hogy egy örökkévalóság kell ahhoz, hogy minden lehetőséget kihasználjunk, melyet az élet kínál.

A Biblia megmutatja, hogy a feltámadás által az örökké tartó élet lehetősége azok előtt is megnyílik, akik már meghaltak (János 5:28, 29). A történelem sok rejtélyére fény derülhet majd, amikor azok, akik átélték az akkori eseményeket, választ adhatnak a kérdéseinkre és feltárhatják a részleteket. Gondolj csak arra, mi mindent tudhatunk meg a történelem különféle időszakairól, amelyekről a feltámadók beszámolnak majd! (Cselekedetek 24:15).

Amikor ezeken az időkön tűnődsz, biztosan megérted, ha a feltámasztott Jób esetleg másképp szeretné majd megfogalmazni megállapítását, melyet a Jób 14:1-ben olvashatunk. Talán ezt fogja mondani: ’Az asszonytól született ember élete most már örökké tart, és megelégedéssel bővelkedő.’

Azoknak, akik Jehovába vetik bizalmukat, és hitet gyakorolnak Jézusban, a végtelenségbe nyúló élet nem csupán hiú ábránd. Hamarosan megvalósul. Az öregség és a halál megszűnik. Ez összhangban van a Zsoltárok 68:21 szavaival: „az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól” (Jelenések 21:3, 4).

[Képek a 4–5. oldalon]

A tudomány fejlődése reményeket ébreszt, hogy talán van lehetőség arra, hogy sokkal hosszabb ideig éljünk

[Kép a 7. oldalon]

Egy örökkévalóság kell ahhoz, hogy minden lehetőséget kihasználjunk, melyet az élet kínál