„Megtanított rá, hogy tiszteljük a vallását”

EGY Jehova Tanúja az olaszországi Rovigo tartományban megtudta, hogy rákos, és az állapota súlyos. Miután többször is kórházba került, és kérte, hogy vértranszfúzió nélkül kezeljék, otthon gondozták a rákos betegekkel foglalkozó helyi ápolószolgálat emberei.

A harminchat éves beteg nő erős hite és együttműködési készsége mély hatással volt az őt gondozó egészségügyiekre. Röviddel azelőtt, hogy a rák a halálát okozta, az egyik ápolója beszámolt a vele kapcsolatos tapasztalatairól egy ápolóknak szóló lapban. Írásában Angelának nevezte a beteget.

„Angela tele van élettel és élni akarással. Tisztában van az állapotával, betegsége súlyosságával, és ahogy bármelyikünk tenné, megoldást keres, valamiféle gyógyszert . . . Mi, ápolók apránként ismerkedtünk meg az élete részleteivel. Nem tapasztaltunk ellenállást. Ellenkezőleg, Angela nyitottsága megkönnyítette a dolgunkat. Szívesen mentünk el hozzá, mert tudtuk, hogy őszinteségre és kölcsönös épülésre számíthatunk . . . Már az elején átláttuk, hogy a vallása miatt nem lesz könnyű kezelni a betegségét.” Az ápoló azért vélekedett így, mert szerinte Angelának vértranszfúzióra lett volna szüksége, de ő ezt visszautasította (Cselekedetek 15:28, 29).

„Mint szakemberek elmondtuk Angelának, hogy nem értünk egyet a döntésével, de aztán megértette velünk, hogy mit is jelent neki az élet. Azt is felismertük, hogy mennyire fontos a vallása neki és a családjának. Angela nem mond le az életről. Nem adja meg magát a betegségének. Óriási lelki ereje van. Élni akar, harcolni, tovább élni. Beszél az eltökéltségéről, a hitéről. Bennünk gyakran nincs meg az a szilárd elhatározás és hit, amely benne megvan . . . Angela megtanított rá, hogy tiszteljük a vallását, pedig a szakmai elveink mást diktálnának . . . Hisszük, hogy amit Angelától tanultunk, az nagyon fontos, hiszen mindenféle emberrel, mindenféle körülménnyel és mindenféle vallással találkozunk, és akivel csak kapcsolatba kerülünk, attól tanulhatunk, és annak adhatunk valamit.”

A folyóirat cikke ezután az 1999-ben elfogadott Olaszországi Ápolók Etikai Kódexére terelte a szót. Ez kimondja: „Feladata végzése közben az ápoló figyelembe veszi a beteg vallásos, erkölcsi és kulturális értékeit, valamint a származását és a nemét.” Az orvosoknak és az ápolóknak időnként nehéz lehet tiszteletben tartaniuk egy beteg vallásos meggyőződését, ezért a betegek szívből értékelik, ha valaki hajlandó erre.

Jehova Tanúi jól megalapozzák a döntéseiket, amelyeket az egészségükkel és az orvosi ellátásukkal kapcsolatban hoznak. Komolyan átgondolják a Biblia szavait, és ahogy Angela példája is mutatja, nem fanatikusak (Filippi 4:5). Világszerte egyre több egészségügyi szakember kész tiszteletben tartani a Tanú-betegek lelkiismereti döntéseit.