„Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek”

’Jah az én szabadítóm’

JEHOVA népének választania kellett: Egyiptom gonosz uralkodójának a követeléseit teljesíti, vagy Jehova Istennek engedelmeskedik, és otthagyva a rabszolgaságot, elfoglalja az Ígéret földjét.

Mivel a hajlíthatatlan fáraó nem engedte el Jehova népét, Isten tíz csapással sújtotta Egyiptomot. Ezekben látványosan megmutatta a hatalmát! Egyiptom istenei tehetetlenül álltak a csapások előtt.

Amikor a fáraó felszólítást kapott arra, hogy engedje el Isten népét, gúnyosan megjegyezte: „Ki az a Jehova, hogy hallgassak a szavára, és elbocsássam Izraelt? Egyáltalán nem ismerem Jehovát, és nem is bocsátom el Izraelt” (2Mózes 5:2). Emiatt a következő csapások érték Egyiptomot: 1. a víz vérré változott, 2. békák, 3. szúnyogok, 4. böglyök, 5. járvány a jószágok között, 6. kelések emberen és állaton, 7. jégeső, 8. sáskák, 9. sötétség és 10. az egyiptomi elsőszülöttek halála, beleértve a fáraó fiát is. A fáraó végül elengedte a hébereket, sőt valósággal küldte őket! (2Mózes 12:31, 32).

Mintegy hárommillió ember — izraelita férfiak, nők és gyermekek, valamint sok elegy nép — távozott sietve (2Mózes 12:37, 38). A fáraó azonban kisvártatva a nyomukba eredt óriási seregével. Az izraeliták látszólag csapdába kerültek a Vörös-tenger, az irgalmatlan sivatag és a fáraó serege között. Mózes azonban így szólt a néphez: „Ne féljetek! Álljatok szilárdan, és lássátok Jehova szabadítását” (2Mózes 14:8–14).

Jehova csoda folytán kettéválasztotta a Vörös-tenger vizét, hogy Izrael megmenekülhessen. Ám amikor az egyiptomiak utánuk mentek, Isten rájuk zúdította a vizet. Jehova „a fáraó szekereit és haderejét a tengerbe vetette” (2Mózes 14:26–28; 15:4). Mivel a gőgös fáraó nem adott tiszteletet Jehovának, csúfos vége lett.

Jehova a Vörös-tengernél ’vitéz harcosnak’ bizonyult (2Mózes 15:3). „Izrael azt is látta, hogy milyen hatalmas kézzel bánt el Jehova az egyiptomiakkal; és a nép kezdte félni Jehovát, és hitt Jehovában” — olvashatjuk az ihletett beszámolóban (2Mózes 14:31; Zsoltárok 136:10–15). Szívből jövő hálájukat fejezték ki Istennek, amint a férfiak Mózessel együtt győzelmi éneket énekeltek, a nők pedig követték Mózes nővérét, Mirjamot a táncban.a

Jehova még mindig Szabadító

Jehova kiemelkedő módon szabadította meg népét, amiből a ma élő szolgái hiterősítő tanulságokat vonhatnak le. Az egyik tanulság az, hogy Jehovának korlátlan a hatalma, és teljes mértékben képes támogatni a szolgáit. Mózes és az izraeliták győzelmi énekükben diadalmasan zengték, hogy „jobbod, ó, Jehova, hatalmas erejű, jobbod, ó, Jehova, összezúzza az ellenséget” (2Mózes 15:6).

Egy másik tanulság az, hogy a Mindenható őszintén vágyik rá, hogy megoltalmazza népét. Az izraeliták így énekeltek: „Jah az én erőm és hatalmam, hisz ő az én szabadítóm. Ő az én Istenem, dicséretét zengem”. Egy további tanulság pedig az, hogy senkinek sem sikerülhet meghiúsítani Jehova Isten akaratát. Isten megszabadított népe diadalmas énekében ezek a szavak is elhangzottak: „Ki olyan az istenek közt, mint te, ó, Jehova? Ki olyan, mint te, szentségben hatalmas? Akit dicsérő énekekkel illik félnünk, s aki csodákat tesz” (2Mózes 15:2, 11).

Az ókori egyiptomi fáraóhoz hasonlóan a mai világ uralkodói is üldözik Jehova népét. Pökhendi vezetők ’a Legfelségesebb ellen beszélnek, s folyton zaklatják a legfőbb Úr szentjeit’ (Dániel 7:25; 11:36). Jehova azonban a következőképpen bátorítja népét: „Egyetlen ellened készült fegyver sem lesz sikeres, és minden nyelvet, amely perbe száll veled, elítélsz. Ez Jehova szolgáinak öröksége” (Ézsaiás 54:17).

Isten ellenségei kudarcot vallanak, ahogy annak idején a fáraó és serege. Jehova szabadító tettei, mint az Egyiptomból való kivonulás is, azt bizonyítják, hogy jól tesszük, ha követjük a Jézus apostolai által megfogalmazott alapelvet, mely így szól: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cselekedetek 5:29).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

TUDTAD?

• Jehova előidézte, hogy egész éjjel erős szél fújjon, hogy Izrael száraz lábbal kelhessen át a Vörös-tengeren (2Mózes 14:21, 22).

• Legalább másfél kilométer széles száraz mederre volt szükség ahhoz, hogy a több millió izraelita ilyen rövid idő alatt átjuthasson a Vörös-tenger túlsó partjára.

[Képek a 9. oldalon]

Egyiptom hamis istenei képtelenek voltak megakadályozni, hogy Jehova tíz csapást bocsásson az országra

[Forrásjelzés]

Mindhárom szobrocska: Photograph taken by courtesy of the British Museum