Kérdésdoboz

• Milyen megszólítást ajánlatos használni a gyülekezeti összejövetelek alatt?

Amikor Jézus imádkozni tanította követőit, azt ajánlotta nekik, hogy „Atyánk”-nak szólítsák Jehovát. A köztük levő szellemi családi viszony gondolata további hangsúlyt kapott, amikor azt mondta nekik, hogy „mindannyian testvérek vagytok” (Máté 23:8). Jézus apostolai és tanítványai számtalan esetben igen közvetlen értelemben használták a „testvér” kifejezést. Péter így utalt Pálra: „szeretett testvérünk, Pál”; Pál viszont említést tesz „Titus testvérem”-ről, s „a mi testvérünk, Timótheus”-ról (2Pét 3:15; 2Kor 2:13; Zsid 13:23).

Tekintettel erre a szoros szellemi kapcsolatra, Jehova tanúi általában „testvér”-nek és „testvérnő”-nek szólítják egymást. A gyülekezeti összejöveteleiken ezt a szót általában az illető egyén családi nevével kötik össze. Ha az elnöklő valakit a keresztnevén szólít, az néha nehézséget okozhat. Ha például valaki még új az összejöveteleinken, s nem ismerjük őt eléggé, talán túl bizalmasnak érzi, ha a keresztnevén szólítják, mivel általában a családi nevükön szólítják egymást az emberek, amikor keresztényi összejöveteleken egybegyűlnek.

Jóllehet az elnöklő a keresztnevén szólíthat egy nagyon fiatal gyermeket, talán tiszteletlenül hangzana egyesek fülében, ha a keresztnevén szólítana meg egy idősebb személyt. Vagy nézzük egy testvérnő esetét, akinek a férje nincs az igazságban, és először jön el egy összejövetelre. Vajon mit érez a férj, amikor hallja, hogy feleségét egy másik nős férfi az egész gyülekezet előtt a keresztnevén szólítja?

Ezeket a nehézségeket el lehet kerülni, ha azok, akik az összejöveteleket vezetik, a családi nevükön szólítják a hozzászólásra jelentkezőket. Az új érdeklődőket nem szólítjuk „testvér”-nek vagy „testvérnő”-nek, mivel a szellemi kapcsolat még nem áll fenn az ilyenekkel Isten családjában. Sokkal jobb ilyen esetekben a családi nevet a keresztnévvel együtt használni, vagy a családi név után a formális úr, vagy asszony, vagy kisasszony szót tenni, hacsak nincs valami okunk arra, hogy kivételt tegyünk. Másrészt, ha valaki már közel áll az önátadáshoz és Jehova tanújának tekinti magát, nem lehet kifogás az ellen, ha a megszólításában a családi neve után a „testvér” vagy „testvérnő” szót használjuk.

Amikor a gyülekezeti összejövetelek alatt a „testvér” vagy „testvérnő” szót használjuk, az azt mutatja, hogy igen áldott kapcsolatban, családi kapcsolatban vagyunk egymással az egyetlen Atya, Jehova Isten alatt (Ef 2:19). Ez a kötelék sokkal szorosabb és drágább annál, mint amit a keresztnév használata jelent.