Kérdésdoboz

◼ Hogyan használjuk helyesen a „testvér” és a „testvérnő” kifejezéseket?

Szó szerinti értelemben a „testvérek” kifejezés olyan egyénekre utal, akiknek ugyanazok a szülei. E természetes kapcsolat általában bensőséges ragaszkodást teremt, és az a közelség, amelyet ezek az egyének tapasztalnak, tovább fokozódik a társadalmi, környezeti és érzelmi kötelékek által.

Jézus azt tanította tanítványainak, hogy Jehovát imában úgy szólítsák meg, hogy „Mi Atyánk”. Ennek a kifejezésnek a használata arra utal, hogy keresztényekként mindnyájan részét alkotjuk egy szoros családi körnek, ahol gazdag szellemi kapcsolatnak örvendünk. Jézus ennek további hangsúlyt adott, amikor követőinek ezt mondta: „mindnyájan testvérek vagytok” (Máté 6:9; 23:8).

Mivel Isten családjában szoros szellemi kötelékeink vannak, „testvérnek” és „testvérnőnek” hívjuk egymást, különösen a gyülekezeti összejöveteleken. E szellemi alkalmakkor az összejövetel felett elnöklő a megkeresztelt személyeket a „testvér” vagy „testvérnő” szóval szólítja fel, amely a személy vezetéknevét követi.

Mi a helyzet abban az esetben, ha egy kereszteletlen személy szeretne közreműködni az összejöveteleken? Ha egy személy már egy ideje kapcsolatban áll Jehova népével, közeledik önátadása, és Jehova egyik Tanújának tekinti magát, akkor nincs semmi kifogás az ellen, hogy a „testvér” vagy „testvérnő” megjelöléssel használjuk a vezetéknevét. Ez különösen akkor lenne igaz, ha a személy már kereszteletlen hírnök lett.

Másrészről azok az érdeklődő személyek, akik csak nemrég kezdtek összejövetelekre járni, még nem tették meg azokat a lépéseket, amelyek Isten családja részeként azonosítanák őket. Ezeket az egyéneket nem hívjuk „testvérnek” vagy „testvérnőnek”, mivel esetükben nem létezik az Isten családjára jellemző szellemi kapcsolat. Ezért az összejövetelek alatt hivatalosabb megjelöléssel szólítjuk őket, a vezetéknevüket használva, amelyhez hozzátesszük a megfelelő megszólítási formát, mint amilyen az „úr”.

A „testvér” és „testvérnő” kifejezések használata a gyülekezeti összejöveteleken olyan köteléket jelez, amely sokkal szorosabb és értékesebb, mint amelyet a keresztnév használata bárhogyan is mutatna. Ez emlékeztet bennünket arra az igen áldásos kapcsolatra, amelynek mint szellemi család örvendünk az egyetlen Atya, Jehova Isten alatt. Emlékeztet még bennünket arra a bensőséges szeretetre és vonzalomra, amelyet egymás iránt érzünk (Ef 2:19; 1Pét 3:8).