„Szeressétek egymást”
1 A legtöbben közülünk jól ismerik ezeket a szavakat: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Valójában sokakat közülünk éppen az vonzott az igazsághoz, hogy szeretetet tanúsítottak irántunk és a szeretet megnyilvánulását láttuk Jehova népének tagjai között (Ján 13:35, Ökumenikus fordítás).
2 Nekünk, önátadott keresztényeknek, sokféle feladatunk van, többek között az is, hogy mind magunkat, mind a családunkat jól tápláljuk szellemileg, és teljes mértékben kivegyük részünket a szántóföldi szolgálatból. De az is a feladataink közé tartozik, hogy segítsünk testvéreinknek a szükségleteik szerint (Gal 6:10).
JEHOVA NÉZETE
3 Biztosan emlékeztek Jézus példázatára arról az emberről, akinek 100 juha volt és egy elveszett közülük. Addig kereste, amíg meg nem találta. Jézus azt mondta, hogy nagyobb az öröm a mennyben, amikor olyan valakit hozunk vissza, aki elkallódott, mint a 99 esetében, akinek nincs szüksége bűnbánatra. Ez a példázat segít megértenünk, hogyan tekinti Jehova a dolgokat, és milyen nagy érdeklődést tanúsít azok iránt, akik eltévelyedtek (Luk 15:3–7).
4 Vannak-e a gyülekezetben olyanok, akik azelőtt buzgón prédikálták a jó hírt, de jelenleg nem végzik már ezt a munkát? A jelentések azt mutatják, hogy átlagosan minden három személy közül egy tétlenné lett az elmúlt szolgálati évben. Voltak olyanok is, akik segítséget kaptak, és sikerült felújítaniuk az összejövetelek látogatását és újra részt vesznek a nyilvános prédikáló munkában. Ismersz-e valakit, akinek ilyen segítségre volna szüksége?
MIT TEHETÜNK?
5 Ha a családod egyik tagja vagy valaki az ismerőseid közül segítségre és buzdításra szorul, talán te is megadhatnád neki ezt a segítséget. Mindig helyénvaló dolog, ha egymást a rendszeres tanulásra, az összejövetelek látogatására és a szántóföldi szolgálatra buzdítjuk. Egy kedves szó, egy kedves meghívás, hogy menjünk el együtt az összejövetelre, talán meghozza a kívánt hatást. Talán emlékeztetni kell valakit arra, hogy sohase feledkezzünk meg személyes felelősségünkről abban, hogy az önátadási fogadalmunk szerint éljünk? Előfordul, hogy olyanokra akadsz a területeden, akik valamikor kapcsolatban voltak a gyülekezettel, s most nagyra értékelik, hogy törődünk velük. Ha ilyeneket találsz, feltétlenül értesítsd erről a véneket, hogy segítséget nyújthassanak ezeknek az embereknek.
6 A vének felelőssége a nyáj legeltetése, amit a testvérek iránti szeretetből kell végezniük. Különös érdeklődést kell tanúsítaniuk a tétlenné vált egyének iránt. Az erőseknek segíteni kell a gyengéket, éspedig szeretettel, megerősítve bennük azt az elhatározást, hogy Jehovának tett fogadalmuk szerint éljenek. Sokan válaszolnak kedvezően az ilyen szerető gondoskodásra (Ján 21:15–17; Róma 13:8; 15:1, 2).
7 A titkár és a szolgálatfelvigyázó tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy a tétlenek megkaphassák a szükséges segítséget. Intézkedjenek, hogy akár ők maguk, akár a gyülekezet más tagjai meglátogassák a segítségre szorulókat. Lehet, hogy valamelyik tétlen szívesen venné, ha újra bibliatanulmányozást kezdenének vele. A vének javasolhatnak bizonyos témákat vagy kiadványokat, amelyek hasznosak lehetnek az illetők számára. Meghatározhatják, hogy ki tudna a leghasznosabban segítséget nyújtani. Talán a tétlen hamarabb reagálna, ha az a személy folytatna tanulmányozást vele, aki eredetileg tanította őt. Ha egy egész családnak van szüksége az ilyen segítségre, jó lenne, ha egy vén tanulna velük, mint csoporttal. Egy tétlen testvérnőnek egy jó képességű és tapasztalt testvérnő nyújthatna segítséget. A fiatalabb egyéneknek egy fiatal kisegítő szolga, vagy jó képességű úttörő segíthetne leginkább. Keressétek fel a tétleneket, beszélgessetek el velük barátságosan! Talán többszöri látogatásra lesz szükség, mielőtt elkezdhetnétek a tanulmányozást.
8 Azok, akiknek kiváltságuk lesz ilyen tanulmányozást vezetni, tanúsítsanak igazi érdeklődést az ilyen egyének iránt, segítsenek nekik visszanyerni szellemi erejüket. Arra is buzdítani kell őket, hogy látogassák az összejöveteleket (Zsid 10:23–25).
9 Minden hírnök, aki ilyen tanulmányozást vezet, számíthatja az időt, az újralátogatást és a bibliatanulmányozást mindaddig, amíg befejezik a Társulat valamelyik kiadványának az áttanulmányozását. A hírnökök azonban csak akkor jelenthetik a tanulmányozást és a szántóföldi szolgálati időt az önátadott személyekkel kapcsolatos segítségnyújtás keretében, ha a fentebb vázoltak szerint erre a segítségnyújtásra kifejezetten felkérték őket, vagy ahogyan A mi Királyság-szolgálatunk 1981 októberi száma a 3. old. 4. bek. meghatározza. (Vagyis ha nincs így megbeszélve, akkor nem jelenthetik.)
10 A szolgálatfelvigyázót bizonyosan érdekelni fogja az ilyen tanulmányozásokban elért eredmény, és buzdítani fogja a testvéreket erre, és alkalomadtán megteszi a szükséges kiigazításokat. A vének pedig vizsgálják meg a haladás ütemét és az elért eredményeket a negyedévi vagy havonta tartott összejöveteleik alkalmával.
11 Mindannyian szívünkön viseljük azoknak sorsát, akik a múltban kapcsolatban voltak velünk, de tétlenekké lettek Jehova szolgálatában. Ha tanulmányozást kezdünk velük, ezzel kimutathatjuk irántuk érzett szeretetünket és azt a vágyunkat, hogy segítséget nyújtsunk nekik és újra velük együtt végezhessük Jehova szolgálatát.