Részt veszel-e a tétlenek megsegítésében?
1 „Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat!” (Luk 15:6). Sok testvér és testvérnő tapasztalta már az örömnek ezt az érzését azokban a gyülekezetekben, ahol tétlen személyek visszatértek a nyájhoz. Ezekben a válságos időkben bizony nagy öröm, ha segíthetünk valamelyik testvérünknek, aki ilyen vagy olyan okból megszakította velünk a kapcsolatot. Mi Jehova nézetén vagyunk az ilyenekkel szemben, vagyis azt valljuk: „nem kívánatos . . ., hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül” (Máté 18:14).
2 Természetesen kitartó erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy többen közülünk érezhessék ezt az örömet. Vajon miért? Nos, az elveszett juh általában elég reménytelen helyzetben van. Ezért a pásztornak kell a keresésére indulni. Tehát komoly erőfeszítésbe kerül, hogy felkutassa, megtalálja s azután táplálja az elveszett juhot. Példázatában Jézus rámutatott, hogy a pásztor otthagyja a kilencvenkilencet, és az egynek keresésére indul, amíg megtalálja (Máté 18:14).
HOGYAN SEGÍTHET MINDENKI?
3 A mi Királyság-szolgálatunk áprilisi számában rámutattunk, hogy a titkár és a szolgálatfelvigyázó koordinálja ezt a kérdést oly módon, hogy kijelöl jó képességű hírnököket, akik házi bibliatanulmányozást vezetnek a tétlenekkel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyülekezet többi tagja is nem segíthet. Igen jó eredmények születtek ott, ahol minden hírnök közös erőfeszítéssel támogatta ezt az akciót.
4 Nemrég egy körzetfelvigyázó meglátogatott egy néhai különleges úttörő házaspárt, akik két év óta tétlenek voltak. Miután könnyek közt elmondták problémájukat az utazó testvérnek, mindketten elhatározták, hogy visszatérnek a gyülekezetbe. Egy idő után ismét kezdtek részt venni a szántóföldi szolgálatban. S vajon mit éreznek most? A feleség kijelentette: „Szeretném kifejezni hálámat az általad tanúsított keresztényi szeretetért és forró együttérzésért. Úgy éreztem, mintha egy kéttonnás tehertől szabadultam volna meg!” A körzetfelvigyázónak írt levelét így fejezte be: „Azért imádkozom, hogy soha ne ismétlődjön meg ilyesmi velem. Szívből köszönöm, hogy a legjobbkor jöttél s akkor is visszajöttél, amikor hidegen fogadtalak. Segítettél meglátnom, hogy a helyzet nem reménytelen. Ezt sohasem fogom elfelejteni!
5 Jól tesszük, ha felismerjük, hogy talán nehéz újra eljönni a gyülekezeti összejövetelekre azoknak, akik hosszabb ideig elmaradtak. A félénkség vagy a szégyenérzet igen megnehezíti ezt az első alkalommal. Milyen szeretetteljes eljárás lenne azért a részünkről, ha elsőként üdvözölnénk az ilyen egyéneket, amikor eljönnek a Királyság-terembe. Ez megmutatná nekik, hogy örülünk a jelenlétüknek, igen, „örülünk” annak, hogy újra köztünk vannak. De ezt a szerető figyelmességet nem szabad az első látogatásukra korlátozni, hanem valahányszor eljönnek a Királyság-terembe, mindig azt kell érezniük, hogy szívesen látott vendégek. Vajon ilyen vonatkozásban is segíted a tétleneket?
6 Örömmel látjuk, hogy sok gyülekezet jó eredményt ért el, mivel komolyan vette a tétlenek megsegítésére készült programot. Egy körzetfelvigyázó nemrég arról számolt be, hogy egyetlen gyülekezetben hét személyt sikerült újra tevékennyé tenni. Egy testvérnő elmondta a véneknek, hogy arra várt, valaki majd csak meglátogatja és segít neki, mivel igen nehéznek találta, hogy a saját erejéből újra felkeresse a gyülekezetet.
7 Lehet, hogy akadnak olyanok is, akik nem óhajtják a segítséget. Jézus azt mondta: „Ha azután megtalálja”, örül neki (Máté 18:13). Ezért ha előfordul, hogy nem sikerül újra tevékennyé tennünk valakit, nem kell túlságosan csalódottnak érezni magunkat, hiszen tudjuk, hogy megpróbáltunk igazán segíteni.
8 Rendszerint időbe telik, amíg fel tudunk kutatni ilyen elveszett egyént, azonkívül türelmet és helyes hozzáállást is követel. Az eredmény talán nem mutatkozik olyan hamar, mint ahogyan szeretnénk. Ez azonban nem ok arra, hogy elkeseredjünk. Tovább kell küzdenünk a célért abban a tudatban, hogy „nem kívánatos . . . hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül” (Máté 18:14). Bárcsak mindannyian azon lennénk, hogy segítsünk a tétleneknek!