Tanúskodjatok nyilvánosan és házról házra
1 Pál apostolt bosszantotta, amikor látta, hogyan tartotta karmaiban az athéni embereket a hamis vallás. „Vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel naponként; a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált” (Csel 17:16, 17, Ökumenikus fordítás). Efezusban Pál minden alkalmat megragadott, hogy tanúskodjon nyilvános tanítással és házról házra (Csel 20:20, 21).
2 Jehova hű szolgái az első században igen serényen prédikálták a jó hírt, ahol és amikor alkalom kínálkozott erre. Bár kimerült volt, Jézus mégis szóba elegyedett a szamaritánus asszonnyal, amikor egy kútnál megpihent. S az lett az eredménye, hogy „abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek őbenne” (Ján 4:5–42). Pál és társai egy folyó partján prédikáltak, és ennek eredményeként Lidia és háza népe alámerítkezett (Csel 16:14, 15). Mi is gazdag áldásokban részesülhetünk, mint ők, ha nyilvános tanúskodást végzünk.
3 Amikor házról házra prédikálunk, vajon megállunk-e, hogy azokkal is beszéljünk, akik éppen kint pihennek vagy dolgoznak? Ha valaki éppen hazaérkezik vagy éppen távozik, próbáljunk meg beszédbe elegyedni vele. Különben lehet hogy hetek, sőt hónapok telnek el, amíg újra alkalmunk lesz kapcsolatba kerülni az ilyen egyénnel, különösen akkor, ha ritkán van otthon, ami gyakran megesik manapság. Ha lehetséges, szeretnénk eljutni mindazokhoz, akik a területen laknak. Próbáljuk meg a tanúskodást úgy végezni, és arra törekedni, hogy később újralátogatást végezhessünk.
4 Talán olyan a területed, hogy szinte hozzáférhetetlen a házfelügyelők miatt, akik csak a lakókat és a meghívott vendégeket hajlandók beengedni? Esetleg el lehetne érni az ott lakókat utcai tanúskodás révén, amikor a legtöbben hazafelé tartanak vagy éppen eltávoznak hazulról. Az egyik gyülekezetnek éppen ily módon sikerült oly sok érdeklődést felkeltenie, hogy egy gyülekezeti könyvtanulmányozás kezdődhetett el olyan területen, ahová lehetetlen volt eljutni a házankénti tanúskodással. Akik utcai tanúskodást végeztek azon a területen, igyekeztek megszólítani az embereket, tapintatosan megtudni az érdeklődést tanúsítók nevét és lakcímét, hogy azután újra meglátogathassák őket.
5 Mindannyian kereshetjük az alkalmakat az alkalmi bizonyságtevésre. Amikor földalattin, autóbuszon, vonaton, repülőgépen vagy gépkocsin utazunk, vagy amikor gyalogosan közlekedünk, gyakran megoszthatjuk másokkal is a jó hírt. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy akikkel beszélünk, bizony nem sokat tudnak Jehova Tanúiról és a Királyság-üzenetről.
6 A Példabeszédek 1:20. versében az van feljegyezve, hogy a bölcsesség „az utcán kiált” s így mindazok számára hozzáférhető, akik keresik. Az emberiség történelme folyamán sohasem volt nagyobb szükség mint ma Isten bölcsességére, amely az ő Szavában megtalálható, és arra, hogy nyilvánosan prédikálják (Máté 24:14). Ahogy egyre jobban közeledik a dolgok jelenlegi rendszerének vége, az általa fogva tartott embereknek nagy szükségük van arra, hogy halljanak Jehova Szaváról, amíg van rá idő. Csodálatos kiváltság a számunkra, hogy részt vehetünk ’az Isten jó hírének szent munkájában’, és tanúskodhatunk nyilvánosan és házról házra (Róma 15:16).