Használjuk fel tanítói képességünket a prédikáló szolgálatban!

¹ Jézust a jó hír prédikálójaként ismerték az emberek (Luk 8:1). De még gyakrabban úgy szólították meg mint tanítót és úgy is utaltak rá (Máté 8:19; 9:11). Az ihletett beszámoló szerint „a tömeg elcsodálkozott az ő tanítási módján”, és ő „sorra járta a falvakat, és mindenütt tanított” (Máté 7:28; Márk 6:6).

² Az apostolok is tanítók voltak. Pálnak szokása volt, hogy „érvelt az Írásokból, megmagyarázva és utalásokkal bizonyítva nekik” a dolgokat, amiket tanított (Csel 17:2, 3). Alapos bizonyságot tett az Isten Királyságáról, meggyőző érvekkel bizonyítva Jézus szerepét (Csel 28:23). De mit tehetnénk mi, hogy tökéletesítsük a tanítói képességünket a szolgálatban?

LEGYÜNK ALKALMAZKODÓK!

³ Amikor prédikálunk, különböző hátterű és érdeklődési körű egyénekkel találkozunk. Némelyek hisznek a Bibliában, némelyek nem hisznek. Nekünk az egyéni házigazdákhoz kell alkalmaznunk az üzenetünket. Mit tett Jézus, amikor a „törvényben jártas” férfival beszélgetett? Az a férfi megkérdezte tőle: „Tanító, mit kell tennem, hogy örököljem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Mi van megírva a Törvényben? Hogyan olvasod?” (Luk 10:25–28). Jézus elismerte, hogy az a férfi ’jártas volt a Törvényben’, s a válasza is megmutatta ezt.

⁴ Amikor Pál az Areopáguson prédikált, megértette, hogy pogányokhoz szól, akik vajmi keveset vagy talán semmit sem tudnak a Héber Iratokról vagy Jézus Krisztusról. Ezért ennek megfelelően fogalmazta meg a magyarázatát (Csel 17:22–34). Hasonlóképpen nekünk is figyelembe kell vennünk, hogy kivel beszélünk. Ha fiatallal beszélünk, úgy kell megmagyaráznunk a dolgokat, hogy az megfeleljen az illető értelmi szintjének. Ha bibliaolvasó egyénnel van dolgunk, a helyzethez kell alkalmazkodnunk, ahogyan Jézus tette „a Törvényben jártas” egyénnel. Mivel minden egyes ember, akivel beszélünk, más és más, valahogy a mondanivalónkat is aszerint kell alakítanunk. De mi mást tehetünk még azért, hogy eredményes tanítók legyünk a szolgálatban?

ÉRVELJÜNK AZ EMBEREKNEK!

⁵ Érvelni annyit jelent: úgy tárni fel az üzenetünket, hogy a házigazda könnyebben megérthesse és ugyanarra a következtetésre jusson el, mint mi. Ez azt jelenti, hogy alaposan meg kell magyarázni az egyes pontokat, hogy a házigazda ne csupán hallja, hanem lássa is az előadásunk ésszerű jellegét. De hogyan magyarázhatjuk meg hatásosan az egyes pontokat?

⁶ A miért kérdés az okra vonatkozik. Minden házigazda jogosan kérdezi, hogy miért (mi okból) kerestük fel őt, miért olyan sürgető az üzenetünk, miért kell hinnie benne. Tedd fel ezért magadnak is ezeket a kérdéseket, amikor felkészülsz a prédikáló szolgálatra. Például, a mostani Beszélgetési témánk a következő: „Vajon Armageddon küszöbén állunk?” Ezért feltehetjük magunknak a kérdést: Miért beszélünk éppen erről a témáról az embereknek? Miért hozza Jehova ezt a háborút a világra? Miért vagyunk annyira biztosak abban, hogy ez bekövetkezik? Miért hiszünk a Jelenések könyvének? S még egyéb írásszövegeket is felhasználhatunk, vajon miért olvassuk fel azokat?

⁷ Ha már megadtuk a választ ezekre a kérdésekre, szeretnénk úgy megmagyarázni a dolgokat, hogy a házigazda is megértse. Jusson eszünkbe: Pál „utalásokat” használt fel arra, hogy megmagyarázza az Írásokat (Csel 17:3).

⁸ Igen hasznosak a szemléltetések és a kérdések. Rákényszerítik az embereket arra, hogy elgondolkozzanak az igazságok felett és segítenek felkelteni szívükben az értékelést. Amikor felolvasunk valamilyen írásszöveget, jól hangsúlyozzuk ki a kulcsszavakat! Ez arra készteti az embereket, hogy elgondolkozzanak a felolvasott részen. Ebben a vonatkozásban az Iskolai Vezérkönyv számos javaslattal szolgál a 10, 15, 25, 31 és 34. tanulmányban. Szakíts magadnak időt, hogy újra megvizsáld ezeket a javaslatokat és a gyakorlatban is alkalmazd, amikor prédikáló szolgálatot végzel.

⁹ Mivel felelősek vagyunk azért, hogy megtanítsuk az embereket mindarra, amit Jézus parancsolt nekünk, indítson ez minket arra, hogy komolyan megvizsgáljuk, miért szükséges ’állandóan ügyelni a tanításunkra’ (1Tim 4:16). Hogy megtanuljunk tanítani, ahhoz állandó erőfeszítéseket kell tennünk. Pál azt mondta Timótheusnak, hogy „akik keményen munkálkodnak a beszédben és a tanításban”, azok „kétszeres tiszteletben részesüljenek” (1Tim 5:17). Ne habozz segítséget kérni a vénektől és más képesített hírnököktől! Szüntelenül imádkozz Jehovához, hogy áldjon meg bennünket, amikor továbbra is ’szorgalmasan végezzük a tanítást’ (1Tim 4:13).