Megállás nélkül folytassuk szolgálatunkat
1 E világ színtere gyorsan változik amint egyre mélyebben előrehaladunk a végidőben (1Kor 7:31). A bibliai prófécia beteljesedéseként világrengető események történnek. Miközben szemléljük a körülöttünk levő világban és a teokratikus szervezetben végbemenő változásokat, teljesen tisztában vagyunk azzal, mennyire sürgős a Királyság „jó hírét” hirdetnünk (Márk 13:10).
2 Jézus Krisztus, ami Vezetőnk és Példaképünk volt az, aki parancsot adott a tanítványképzésre. Ha ennek megfelelően cselekszünk, akkor a tevékenység sikerét a következő ígérete teszi biztossá: „Veletek vagyok minden nap a dolgok rendszere befejezéséig” (Máté 28:19, 20). Jézus tanítványai komolyan vették az ő szavait, és a heves ellenállás ellenére „továbbra sem szűntek meg tanítani és hirdetni a Jézus Krisztusról szóló jó hírt” (Csel 5:42). Mily nagyszerű példát állítottak fel számunkra!
3 Ahogy az 1990-es Évkönyv-et olvassuk, láthatjuk: Jehova megáldotta a szolgálatunkat azáltal, hogy szép növekedést adott az új tanítványok számában. Néhány országban a növekedés a jelentések szerint igen látványos. Világszerte az általános növekdés messze meghaladja azt, amit néhány éve még képzelni sem mert volna egyikünk sem (És 60:22). De mi a helyzet a mi területünkön? És mi a helyzet a saját egyéni szolgálatunkkal? Örvendezünk-e a szolgálatban vállalt saját részünk felett éppúgy, mint a munkatársaink által egyéb helyeken végzett szolgálatnak? Folytatjuk-e megállás nélkül személyes erőfeszítéseinket a szolgálatban?
Az egyéni részünk
4 Teljesen nyilvánvaló, hogy nem minden terület egyformán termékeny. (Vö. Máté 13:23.) Az is igaz, hogy néhány terület, mint például Írország és Quebec csak a buzgó szolgák többévi kemény munkája után vált termékennyé. Némely területen számos egyén tanúsít ellenállást, míg más területeken az emberek általában közönyösek és nem fogékonyak a Királyság-üzenet iránt. Ismét más helyeken oly sok munkás tevékenykedik a szántóföldön, hogy mindenkire csupán kis bemunkálandó terület jut. Azonban függetlenül az általunk bemunkálandó terület típusától, buzgalmunk soha ne hagyjon alább. Pál apostol ezt írta: „Mi se szünjünk meg tehát jót cselekedni, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk” (Gal 6:9). Figyelmeztető szavai minden keresztényre vonatkoznak. Hogyan leszünk képesek ezt megtenni? Mi segít nekünk, hogy továbbra is megállás nélkül végezzük szolgálatunkat?
5 Tevékenyek tudunk maradni, és képesek leszünk eredményessé tenni a szolgálatunkat, ha Jehovába helyezzük a bizalmunkat és az ő erejére támaszkodunk, hogy az tartson meg bennünket. Mindig tartsuk elménkben, hogy Jehova az, aki termékennyé teszi a területet (1Kor 3:6). Segítségért mondott imáinkra válaszként, Jehova tanáccsal, gyakorlati útmutatással lát el bennünket, valamint bőséges mennyiségű bibliai irodalmat kapunk személyes használatra, és azon segítségnyújtásunkhoz, hogy másokkal is megismertessük Őt. Vajon a javunkra fordítjuk-e teljes mértékben ezeket a gondoskodásokat?
A helyes beállítottság megőrzése
6 Ha negatív a beállítottságunk, akkor az komoly akadály lehet a gyümölcsöző szolgálat tekintetében. Ha a területünkön élő emberekkel kapcsolatban kedvezőtlen véleményt alakítottunk ki magunkban, akkor ez a beállítottság vissza fog tükröződni a hangszínünkben, arckifejezésünkben és a szolgálatra történő szorgalmas felkészülés hiányában. Mi azt a megbízatást kaptuk, hogy prédikáljunk és tanítsunk; és még nem mondták nekünk, hogy ez a munka befejeződött. Az a vágyunk, hogy engedelmesen és alázatosan elfogadjuk az isteni irányítást, arra kell késztessen bennünket, hogy továbbra is megállás nélkül folytassuk szolgálatunkat.
7 Jehovának a gonoszok figyelmeztetésére és a tanítványok begyűjtésére vonatkozó szándéka megvalósul még mielőtt eljön a vég. Most osztályrészünk lehet a szolgálat öröme, és előre tekinthetünk az örök áldásokra Isten népe között, ha hitünket és szeretetünket kimutatjuk oly módon, hogy továbbra is megállás nélkül folytatjuk a szolgálatunkat.