Óvakodj a rosszul értelmezett kedvességtől
1 Jehova szolgái kedves és adakozó szellemükről ismertek. Ez gyakran anyagi téren nyilvánul meg, amikor utánozzuk az irgalmas szamaritánust, akiről Jézus beszélt megindító példázatában (Luk 10:29–37). Némelyek azonban — akik nem érdemelnek anyagi segítséget —, arra törekedhetnek, hogy kihasználják kedvességünket. Így hát a mások iránti szeretetünket egyensúlyban kell tartanunk a „pontos ismerettel és teljes megkülönböztető képességgel” (Fil 1:9, NW).
2 A gyülekezeten belül: Valaki például azt mondhatja, hogy nincs munkája, vagy egyéb magyarázatokkal támaszthatja alá, hogy segítséget kér. Időnként előfordul, hogy az ilyen egyének nem fáradoznak azért, hogy munkát találjanak, egyszerűen csak azt szeretnék, ha mások látnák el őket az életszükségletekkel. Az ilyenekről rendelkezett így Pál apostol: „ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Thess 3:10).
3 „Az idő és a[z előre nem látható] körülmények” mindannyiunkat utolérnek, úgyhogy ha anyagi szükségleteink vannak, s nincs meg a ’mindennapi kenyerünk’, nem szabad túlzottan aggodalmaskodnunk, mivel Jehova gondot visel azokra, akik szeretik őt és cselekszik akaratát (Préd 9:11, Újfordítású; Máté 6:11, 31, 32). Egy szükségben levő személy hasznosnak találhatja ha beszélne az egyik vénnel. A vének talán ismerik azokat a programokat, amelyekről a segítségnyújtás érdekében gondoskodott a kormány, és esetleg olyan helyzetben vannak, hogy segíthetnek neki elvégezni a papírral járó munkát vagy megérteni az effajta programok előfeltételeit. Bármilyen esetről legyen is szó, a vének minden segítséget kérő személy körülményeit kiértékelhetik, és eldönthetik mit lehet tenni. (Vö. 1Tim 5:3–16.)
4 Utazó csalók: Továbbra is érkeznek olyan jelentések a Társulathoz, hogy némelyektől a gyülekezetben pénzt és más anyagi természetű dolgokat csaltak ki utazó csalók. Ezen nem kell meglepődnünk, hiszen az Írások arra figyelmeztetnek, hogy ’a gonosz emberek és az ámítók [csalók, Új Testamentum] nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén’ (2Tim 3:13). Az ilyen csalók gyakran azt állítják, hogy szorult helyzetben vannak, és pénzre van szükségük ahhoz, hogy legyen miből hazautazniuk és élelmet vásárolniuk az útra. Bár őszintének tűnhetnek, az esetek többségében semmi közük Jehova Tanúihoz, csak úgy tesznek, mintha azok volnának.
5 Ha segítséget kér egy idegen, bölcsen tesszük, ha tanácsért fordulunk az egyik gyülekezeti vénhez, aki megteheti a lépéseket annak meghatározása érdekében, hogy testvér az illető vagy sem. Az illető helyzetének igazolása végett rendszerint telefonálnunk kell a gyülekezetében szolgáló vének egyikének. A valódi testvérek és testvérnők, akik váratlanul szükségben találják magukat, meg fogják érteni, hogy az ilyen tudakozódás védelmére szolgál minden érintettnek. Másfelől az effajta tüzetes vizsgálódás le fogja leplezni a csalókat. Nincs szükség arra, hogy ok nélkül gyanakodjunk mindenkire, akit nem ismerünk, de óvakodnunk kell a gonosz csalóktól.
6 A bölcs Salamon király ezt tanácsolta: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése” (Péld 3:27). Bölcs megkülönböztető képességünkkel továbbra is könyörületességet tanúsíthatunk, miközben óvakodunk a rosszul értelmezett kedvességtől.