„Vigyázzatok”
1 Amikor Jézus ezt mondta — ahogy azt a Máté 26:38–41-ben találjuk feljegyezve —, közel járt emberi élete legkritikusabb időszakához. Ez bizonyult a legfontosabb időszaknak az egész emberi történelem folyamán. Az egész emberiség megmentése forgott kockán. Jézus tanítványainak tehát ’vigyázniuk’ kellett.
2 Napjainkban a küszöbén állunk annak, hogy Jézus megérkezik kettős szerepében: megszabadító és ítélet-végrehajtó lesz. Mint éber keresztények, felismerve az idő sürgősségét, nem várunk csupán ölbe tett kézzel a megszabadításra. Tudjuk, hogy minden időben készen kell állnunk. Szükséges, hogy Jehovának végzett szolgálatunkban továbbra is ’fáradjunk és szenvedjünk’ (1Tim 4:10). Mi a helyzet velünk személy szerint? Vajon továbbra is vigyázunk?
3 Tartsunk önvizsgálatot: Jézus erre is figyelmeztetett: „vigyázzatok magatokra” (Luk 21:34, 35). Ügyelnünk kell magunkra, meg kell győződnünk, hogy „feddhetetlenek és tiszták” vagyunk „az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette” (Fil 2:15). Mindennap keresztényként élünk, utánozzuk Jézust, és összhangban járunk az Isten Szavában körvonalazott alapelvekkel? Kerülnünk kell annak a világnak a keresztényietlen viselkedési formáit, amely „a gonoszságban vesztegel” (1Ján 5:19; Róma 13:11–14). Amikor önvizsgálatot tartunk az Írások fényében, az derül ki, hogy valóban vigyázunk, ahogyan Jézus tanította?
4 A véneknek ébereknek kell lenniük, hogy szorgalmasan végezzék feladataikat a gyülekezetben, megértve azt, hogy számadással tartoznak azért, ahogyan gondoskodnak a nyájról (Zsid 13:17). A családfőknek különleges kötelességük, hogy családjukat Jehova útjain vezessék (1Móz 18:19; Józs 24:15; vö. 1Tim 3:4, 5). Mennyire létfontosságú az is, hogy mindannyian betöltsük az egymás szeretetére vonatkozó Írás szerinti parancsot! Ez az igaz keresztények ismertetőjele (Ján 13:35).
5 Legyünk éberek abban, hogy figyelmeztessünk másokat: Vigyázni többet foglal magába annál, hogy csak magunkra ügyelünk. Megbízatásunk, hogy képezzünk másokból tanítványokat (Máté 28:19, 20). Az embertársaink iránti szeretet indítson bennünket mások figyelmeztetésére, hogy túlélhessék azt a pusztulást, amellyel e világ szembenéz. Minden kereszténynek ez a felelősség nyugszik a vállán. Ez alapvető részét képezi imádatunknak (Róma 10:9, 10; 1Kor 9:16). Gyakran kerülünk szembe érzéketlenséggel vagy nyílt ellenállással ezen életmentő munka során. Kötelességünk, hogy állhatatosak legyünk, még ha a többség tudomást sem vesz figyelmeztetésünkről (Ez 33:8, 9). Az Isten és az embertársaink iránt érzett őszinte szeretet arra indít bennünket, hogy állhatatosan kitartsunk.
6 Ez nem az önelégültség ideje. Nem szabad hagynunk, hogy az élet mindennapi aggodalmai eltereljék figyelmünket, vagy hogy annyira belemerüljünk e világ élvezeteibe, hogy azok csapdának bizonyulnak számunkra (Luk 21:34, 35). Ha volt valaha is szükség a sürgősség érzésére, akkor az most van. Az idő rohamosan közeledik ahhoz, hogy Jézus Krisztus végrehajtsa az ítéletet e gonosz rendszeren. Csak azok élik túl ezt, akik ébren vannak, éberek és vigyáznak. Mennyire hálásak leszünk, ha engedelmeskedünk Jézus oktatásának, és ’méltókká tétetünk arra, hogy elkerüljük mindezeket’! (Luk 21:36).