Tanúskodjunk ott, ahol csak emberek vannak
1 Pál apostol elismerte, hogy Isten szelleme szerepet játszott a szolgálatában, és kijelentette: „az Isten adja vala a növekedést.” Ezt szintén elismerte: „Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3:5–9). Ez csodálatos kiváltság. Hogyan mutathatjuk ki nyilvánosan az értékelésünket azért, hogy Isten munkatársai vagyunk? Ha hirdetjük a jó hírt mindenkinek, akivel találkozunk a házról házra végzett munka során és bárhol máshol.
2 Azt a parancsot kaptuk, hogy ’tegyünk tanítványokká’ másokat (Máté 28:19). Ha csak kevés emberrel kerülünk kapcsolatba a szolgálatunk során, akkor talán hamar elcsüggedünk, és úgy érezzük, hogy keveset teljesítettünk. Másrészt igen örvendetes a szolgálatunk, ha sok embert tudunk felkeresni, és beszélgethetünk velük. Ez nagyobb erőpróba elé állíthat, mivel némi kezdeményezést követel meg a részünkről, hogy oda menjünk, ahol csak emberek vannak, hogy elérhessük őket.
3 Gyakorlati példák: Tanúskodhatunk embereknek a piacokon, a parkokban, az utak menti pihenőhelyeken és a közlekedési csomópontoknál. Amikor tömegközlekedési eszközön utazol, fel vagy készülve arra, hogy tanúskodj útközben? Két Tanú, aki egy tömött buszon utazott a szántóföldi összejövetelre, beszélgetett egymással az Ismeret könyvben levő, Paradicsomot ábrázoló képről, és megvitatták Isten jövőre vonatkozó ígéreteit. Az történt, amit reméltek, egy fiatalemberre, aki a közelükben állt, és fültanúja volt a beszélgetésnek, nagy benyomást tettek a hallottak. Mielőtt leszállt volna a buszról, elfogadott egy könyvet, és kérte, hogy valaki látogassa meg az otthonában.
4 Sok hírnök örömet talált a kötetlen formájú tanúskodásban. Egy testvérnő a helyi bevásárlóközpontba ment az egyik délután, és olyan embereket szólított meg, akik már befejezték a vásárlást, de akikről nem látszott, hogy sietnének. Minden irodalmat elhelyezett, ami a táskájában volt. Egy férfi, aki autójában várakozott, örömmel fogadta el tőle a folyóiratokat. Korábban már járt összejövetelekre, és beszélgetésük újból felébresztette érdeklődését.
5 Kiváltság felmagasztalni Jehova nevét. Ha buzgalmat mutatunk a prédikálómunka iránt, akkor nyilvánvalóvá tesszük, hogy nem tévesztjük el annak a ki nem érdemelt kedvességnek a célját, amelyet Isten ránk árasztott ki. Mivel „itt a kellemetes idő”, hogy segítsünk másoknak, ezért menjünk oda, ahol csak emberek vannak, és tanúskodjunk nekik Jehova napjáról, amely „az üdvösség napja” (2Kor 6:1, 2).