6:20

a tanítványaira: A „tanítvány”-nak fordított görög ma·thé·tészʹ szó egy tanulóra utal, vagy valakire, aki képzést kap, továbbá aki kötődik a tanítójához, mégpedig olyannyira, hogy az az egész életére hatással van. Noha nagy tömeg gyűlt össze, hogy hallja Jézust, úgy tűnik, hogy ő legfőképpen a tanítványaihoz intézte a szavait, akik a legközelebb ültek hozzá (Mt 5:1, 2; 7:28, 29).

és a következőket mondta: Máté is (5–7. fejezetek), és Lukács is (6:20–49) feljegyezte a hegyi beszédet. Lukács rövidített formában számol be róla, míg Máté négyszer hosszabban írja le, és néhány vers kivételével az összes vers szerepel benne, melyet Lukács feljegyzett. Mindkét beszámoló hasonlóan kezdődik és végződik, gyakran ugyanazokat a kifejezéseket használja, és alapvetően ugyanazokról a témákról ír, hasonló sorrendben. Ám előfordul, hogy amikor a két beszámoló párhuzamos, a szóhasználat jelentősen eltér. Ennek ellenére a beszámolók összhangban vannak egymással. Figyelemre méltó, hogy a hegyi beszéd több hosszabb szakaszát, mely Lukács beszámolójában nem szerepel, Jézus más alkalmakkor megismételte. Például Jézus a hegyi beszédben kitért az imára (Mt 6:9–13) és arra, hogy hogyan tekintsünk az anyagiakra (Mt 6:25–34). Úgy tűnik, kb. másfél évvel később újra elmondta ezeket a gondolatokat, melyeket Lukács is feljegyzett (Lk 11:2–4; 12:22–31). Ezenkívül, mivel Lukács általában véve minden kereszténynek írt függetlenül attól, hogy milyen hátterük volt, talán kihagyott olyan részeket a beszédből, melyek kimondottan a zsidóknak voltak érdekesek (Mt 5:17–27; 6:1–18).

Boldogok: Lásd a Mt 5:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

ti szegények: A „szegény”-nek fordított görög kifejezés azt jelenti, hogy valaki ’nincstelen’; ’szűkölködő’; ’koldus’. Lukács leírása a Jézus hegyi beszédében szereplő első boldogságról némileg eltér a Mt 5:3-ban találhatótól. Máté is használja a „szegény” szó görög megfelelőjét, de egyúttal hozzáteszi még a „szellem”-nek fordított szót is, tehát a teljes kifejezés szó szerint így hangzana: „akik koldulják a szellemet”. (Lásd a Mt 5:3-hoz és a Lk 16:20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) Ez a gondolat azt foglalja magában, hogy valaki nagyon is tudatában van annak, hogy szüksége van Istenre, és tőle függ. Lukács beszámolója egyszerűen csak a szegényekre utal, ami összhangban van Máté evangéliumával, hiszen a szegények és az elnyomottak sokszor könnyebben felismerik, hogy szükségük van Istenre, és még inkább tudatában vannak annak, hogy tőle függnek. Nem véletlen mondta azt Jézus, hogy az egyik fontos ok, amiért eljött Messiásként, az, hogy jó hírt hirdessen a szegényeknek (Lk 4:18). Azok, akik követték Jézust, és abban reménykedtek, hogy Isten királyságának az áldásaiban részesülnek, főként szegény és egyszerű emberek voltak (1Ko 1:26–29; Jk 2:5). Máté beszámolója viszont egyértelművé teszi, hogy önmagában attól, hogy valaki szegény, még nem élvezi Isten tetszését. A hegyi beszédről szóló két beszámoló bevezetőjében található kijelentések tehát kiegészítik egymást.