Nagyszülők — Örömeik és kihívásaik
„Szeretek nagyszülő lenni! A nélkül az érzés nélkül élvezed unokáid társaságát, hogy számadással tartoznál valakinek, vagy felelős lennél értük. Felismered, hogy befolyással vagy az életükre, de végül nem neked kell kimondanod az utolsó szót. Ez a szülők feladata” (Gene, egy nagyszülő).
MI AZ, ami ilyen lelkesedést tud kiváltani egy nagyszülőből? A kutatók kihangsúlyozzák, hogy a szülőknek a gyermekeikkel szembeni, normális és szokványos elvárásai sok feszültséget teremthetnek. Mivel általában a nagyszülőknek nem kell ilyen követelményeket támasztaniuk, sokkal stresszmentesebb kapcsolatot élvezhetnek az unokáikkal. Ahogyan azt Arthur Kornhaber orvosdoktor mondja, szabadon szerethetik az unokáikat egyszerűen csak azért, „mert ők az unokáik”. Egy nagymama, akit Esthernek hívnak, ezt mondja: „Mikor a saját gyermekeimet neveltem, az érzéseimre nap mint nap igen nagy hatással volt mindaz, amit tettek. Nagyszülőként azonban szabadon élvezhetem az unokáimmal eltöltött időt, és szabadon szerethetem őket.”
Aztán megemlíthetjük még a korral járó, nagyobb bölcsességet és hozzáértést (Jób 12:12). A nagyszülők többé már nem fiatalok és tapasztalatlanok, hanem többéves gyakorlatuk van abban, hogy milyen szülőnek lenni. Mivel már tanultak a hibáikból, talán most jobban értenek a gyermekneveléshez, mint fiatalabb korukban.
Dr. Kornhaber ezért ilyen következtetést von le: „A nagyszülők és unokák közötti egészséges és szeretetteljes kötelék szükséges mindhárom generáció érzelmi egészségéhez és boldogságához. Ez a kötelék a gyermekeket születésüktől fogva megilleti . . . ezt az örökséget az idősebbek hagyták rájuk, melyből a család minden tagja hasznot merít.” A Family Relations című folyóirat hasonló gondolatot ír le: „Azokban a nagyszülőkben, akik gyakorolják a nagyszülői szerepkört, és megértik, mit jelent nagyszülőnek lenni, nagymértékben kifejlődik a megelégedettség, és jobb lesz a hangulatuk.”
A nagyszülő szerepe
A nagyszülők sok értékes szerepkört tölthetnek be. „Segíthetnek a már házasságban élő gyermekeiknek — mondja Gene. — Ezzel úgy gondolom, részben kárpótolhatják a fiatal szülőket azokért a nehéz körülményekért, amelyekkel szembe találják magukat.” A nagyszülők azért is sokat tehetnek, hogy támogassák magukat az unokákat. Gyakran a nagyszülő mondja el azokat a történeteket, amelyekből a gyermek fogalmat alkothat a család történetéről. Nemegyszer a nagyszülők játszanak kulcsszerepet abban is, hogy tovább adják a család vallási örökségét.
Sok családban a nagyszülők bizalmas tanácsadók. „Talán vannak dolgok, amelyeket a gyermekek neked elmondanak, de a szüleikkel nem szívesen beszélnek róluk” — mondja Jane, akit az első cikkben már megemlítettünk. A szülők általában szívesen veszik az ilyenfajta pluszsegítséget. Egy tanulmány szerint „a tizenévesek több mint 80 százaléka tekintette bizalmas barátjának a nagyszüleit . . . A felnőtt unokák nagy hányada tart fenn rendszeresen kapcsolatot a hozzá legközelebb álló nagyszüleivel.”
Egy szerető nagyszülő különösen fontos lehet annak a gyermeknek, akivel otthon nem törődnek rendesen. „Kisgyermek koromban nagymamám volt nekem a legfontosabb személy — írja Selma Wassermann. — Nagymamám belépett az életembe, és szerető törődéssel aranyozta be az egész életemet. Mikor az ölébe vett, tudtam, hogy ott biztonságban vagyok . . . A nagymamámtól tanultam meg a legfontosabb dolgokat magamról — azt, hogy szeret engem, és ezért olyan ember vagyok, akit lehet szeretni” (The Long Distance Grandmother).
Családi feszültségek
Nagyszülőnek lenni azonban nem azt jelenti, hogy az élet mentes az esetleges feszültségektől és nehézségektől. Egy szülő például emlékszik, hogy édesanyjával egyszer elkeseredett vitatkozásba bocsátkozott amiatt, hogy miként kell helyesen megbüfiztetni a kisbabát. „Így aztán, amikor igen sebezhetőnek éreztem magam, összevesztünk.” Érthető, hogy a fiatal szülők azt szeretnék, ha a szüleik helyeselnék a gyermeknevelési módszerüket. A jóindulatú szüleiktől jövő javaslatokat ezért talán lesújtó bírálatnak veszik.
Dr. Kornhaber a Between Parents and Grandparents című könyvében két szülőről ír, akik egy másik gyakori gonddal küszködtek. Az egyik szülő ezt mondja: „A szüleim nap mint nap beállítanak hozzám, és fel vannak dúlva, ha nem vagyok otthon, amikor jönnek . . . Nem gondolnak rám, az érzéseimre és arra, hogy nekem is van magánéletem.” A másik pedig így panaszkodik: „Szüleim ki akarják sajátítani a kislányomat. A nap 24 órájának minden percét csak Susie-val töltik . . . Már a költözésen gondolkozunk.”
Néha azzal is vádolják a nagyszülőket, hogy a rengeteg ajándékkal elkényeztetik az unokáikat. Persze a nagylelkűség éppolyan természetes a nagyszülőnek, mint az, hogy levegőt vesz, de úgy tűnik, néhányan tényleg túlzásba viszik ezt. Időnként azonban a szülő panaszkodása talán irigységből fakad (Példabeszédek 14:30). „Szüleim szigorúak voltak hozzám, és keményen bántak velem — vallja be Mildred. — Gyermekeimmel nagylelkűek és [engedékenyek]. Irigy vagyok, mert az, ahogyan velem bánnak, egy cseppet sem változott.” Bármi legyen is az indíték vagy az ok, gondot okozhat, ha a nagyszülő nem tiszteli a szülők kívánságait az ajándékozással kapcsolatban.
Bölcsességre vall hát, ha a nagyszülők körültekintően járnak el, mikor kimutatják nagylelkűségüket. A Biblia feltárja, hogy még a jóból is megárt a sok (Példabeszédek 25:27). Ha nem vagy biztos benne, milyen ajándékot volna helyénvaló adni, beszélj a szülőkkel. Ilyen módon ’tudsz jó ajándékokat adni’ (Lukács 11:13, kiemelés tőlünk).
A szeretet és a tisztelet kulcstényező!
Sajnos néhány nagyszülő amiatt panaszkodik, hogy magától értetődőnek veszik, ha vigyáznak a gyerekekre és gondoskodnak róluk. Mások úgy érzik, nem találkozhatnak eleget az unokáikkal. Megint mások azt mondják, hogy felnőtt gyermekeik minden magyarázat nélkül kerülik őket. Az ilyen fájdalmas gondokat gyakran el lehet kerülni, ha a családtagok szeretik és tisztelik egymást. A Biblia ezt írja: „A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik . . ., nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra . . ., mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr” (1Korinthus 13:4, 5, 7).
Talán fiatal szülő vagy, és a nagyi, bár jó szándékú, de valami bosszantó javaslatot vagy megjegyzést tesz. Tényleg van okod ’haragra gerjedni’? Végül is a Biblia megmutatja, hogy az idősebb keresztény asszonyok szerepe az, hogy tanítsák „az ifjú asszonyokat, hogy férjöket és magzataikat szeressék, legyenek mértékletesek, tiszták, háziasak” (Titus 2:3–5). És vajon nem ugyanazt akarjátok ti is, mint a nagyszülők, mégpedig a lehető legjobbat a gyermekeiteknek? Mivel a szeretet „nem keresi a maga hasznát”, talán az a legjobb, ha a gyermek szükségleteire összpontosítasz, nem pedig a saját érzéseidre. Ha így teszel, az segíthet elkerülni, hogy minden jelentéktelen bosszúság miatt ’erőpróbára kényszerítsétek egymást’ (Galátzia 5:26, NW, lábjegyzet).
Nem kétséges, hogy talán tartasz attól, hogy a túlzásba vitt nagylelkűséggel elkényeztetik a gyermekedet. De a nagyszülőnek általában nem gonosz az indítéka, mikor nagylelkű. A legtöbb gyermekgondozó szakértő egyetért abban, hogy ahogyan te neveled és fegyelmezed a gyermekedet, az sokkal nagyobb hatással lesz rá, mint a nagyszülő alkalmankénti beleavatkozása. Egy doktor a következőt tanácsolja: „Segíthet, ha nem veszíted el a jó humorérzékedet.”
Ha valamilyen gyermekgondozási kérdés miatt alapos okod van az aggodalomra, ne akadályozd meg, hogy a szüleid vagy a házastársad szülei kapcsolatot ápoljanak a gyermekeiddel. A Biblia ezt mondja: „Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács” (Példabeszédek 15:22). Még „idejében” beszélgess el velük komolyan, és tárd fel aggodalmaidat (Példabeszédek 15:23). Gyakran meg lehet találni a megoldást.
Nagyszülő vagy? Akkor fontos tisztelned az unokád szüleit. Természetesen a kötelességednek fogod érezni, hogy kinyilvánítsd véleményedet, ha úgy érzed, hogy az unokád veszélyben van. S bár természetes neked, hogy szereted az unokáidat és babusgatod őket, a szülei, és nem a nagyszülei a felelősek a felnevelésükért (Efézus 6:4). A Biblia azt parancsolja az unokáidnak, hogy tiszteljék a szüleiket, és engedelmeskedjenek nekik (Efézus 6:1, 2; Zsidók 12:9). Próbáld hát meg elkerülni, hogy nemkívánatos tanácsokkal árasztod el a szülőket, vagy hogy aláásod a szülői tekintélyt. (Vesd össze: 1Thessalonika 4:11.)
Az igaz, hogy nem mindig könnyű megállni, hogy ne avatkozz bele a dolgukba, hogy ne szólj egy szót se, hogy talán lélegzet-visszafojtva várj, mi fog történni, míg hagyod, hogy a gyermekeid végezzék a szülői teendőket. Gene azonban azt mondja, hogy „hacsak nem kérnek tanácsot, összhangban kell cselekedned azzal, amit ők úgy éreznek, hogy a legjobb lesz a gyermekeiknek”. Jane ezt mondja: „Vigyázok rá, hogy ne mondjam: »Ezt így kell csinálni!« Sokféleképpen el lehet végezni a dolgokat, és gondot okozhat, ha önfejű vagy.”
Amit a nagyszülők adhatnak
A Biblia leírja, hogy Isten áldása, ha vannak unokáid (Zsoltárok 128:3–6). Ha érdeklődsz az unokáid iránt, akkor erőteljes hatással lehetsz az életükre, és ezzel segítesz nekik, hogy Istennek tetsző értékeket fejlesszenek ki. (Vesd össze: 5Mózes 32:7.) A bibliai időkben egy Lois nevű asszony jelentős szerepet játszott abban, hogy segítsen unokájának, Timótheusnak, hogy Isten egyik kiváló emberévé váljon (2Timótheus 1:5). Ehhez hasonlóan te is tapasztalhatsz örömöt, ha az unokáid reagálnak az Istennek tetsző nevelésre.
Az igen szükséges szeretet és gyengédség forrása is lehetsz. Igaz, talán nem vagy az az érzelgős típus, olyan, aki kimutatja a gyengédséget. Az Isten szerinti szeretetet azonban úgy is ki lehet mutatni, ha őszinte, önzetlen érdeklődést mutatsz unokáid iránt. Selma Wassermann írónő ezt mondja: „Ha érdeklődést mutatsz a gyermek mondanivalója iránt . . ., az biztosan a törődésedet fogja jelezni. Ha jó hallgató vagy, nem szólsz közbe, nem vagy bíráló, az mind azt mutatja, hogy figyelmes, gyengéd és olyan ember vagy, aki nagyra becsüli a másikat.” Az unokáknak az ilyen szeretetteljes odafigyelés lehet az egyik legszebb ajándék, amit a nagyszülők adhatnak.
Fejtegetésünk eddig arra összpontosult, hogy a nagyszülőknek milyen hagyományos szerepük van. De napjainkban sok nagyszülőnek sokkal nagyobb teher van a vállán.
[Oldalidézet a 6. oldalon]
„A nagymamámtól tanultam meg a legfontosabb dolgokat magamról — azt, hogy szeret engem, és ezért olyan ember vagyok, akit lehet szeretni”
[Kiemelt rész a 6. oldalon]
Ötletek a távol lakó nagyszülőknek
• Kérd meg a szülőket, hogy küldjenek neked videokazettákat vagy fényképeket az unokákról.
• Küldj magnókazettára rögzített „leveleket” az unokáidnak. A kisebb gyermekeknek vedd fel kazettára, amint bibliai történeteket olvasol, vagy altatódalokat énekelsz.
• Küldj az unokáknak képeslapokat és leveleket. Ha lehetséges, rendszeresen levelezz velük.
• Ha győzöd anyagilag, távolsági hívás által tarts fenn unokáiddal kapcsolatot. Mikor kisgyermekekkel beszélgetsz, egyszerű kérdések feltevésével kezdd a beszélgetéseket, például ezzel: „Mit reggeliztél?”
• Ha lehet, rendszeresen tegyél náluk rövid látogatásokat.
• Szervezd meg a szülőkkel, hogy az unokáid meglátogassanak téged. Tervezz szórakoztató tevékenységeket, például olyat, hogy elmentek az állatkertekbe, múzeumokba és parkokba.
[Kép az 5. oldalon]
Sok nagyszülő segít az unokái gondozásában
[Kép a 7. oldalon]
Feszültség alakulhat ki a gyermeknevelési módszerek miatt
[Kép a 7. oldalon]
A nagyszülők gyakran szerepet játszanak abban, hogy a gyermekek halljanak a család történetéről