LÁMPABÉLCSIPESZ

Aranyeszköz, amelyet az izraeliták a lámpatartó(k) ágain lévő lámpákhoz használtak a hajlékban, illetve a templomban (2Mó 25:37, 38; 37:23; 4Mó 4:9; 1Ki 7:48, 49; 2Kr 4:19–21). A héberben a lámpabélcsipeszt a kettős számú mel·qa·chaʹjim szó jelöli, mely a ’vesz, visz’ jelentésű alapigéből ered. A kettős szám arra enged következtetni, hogy ez az eszköz valószínűleg két részből állt. Ezzel összhangban az Ézsaiás 6:6-ban a mel·qa·chaʹjim szó a ’fogó’ szóval lett visszaadva. Egy szeráf ezzel az eszközzel vett izzó szenet az oltárról.

Különbség van a templomban használatos lámpatartó ’lámpabélcsipeszei’ és ’koppantói’ között (1Ki 7:49, 50; 2Kr 4:21, 22). Noha a Szentírásban nincs róluk leírás, a lámpabélcsipesz valamilyen fogó lehetett, amelyet arra használtak, hogy az elégett kanócot megfogják vele, míg a koppantó valamilyen ollószerű eszköz lehetett, melyet az elégett kanóc lecsippentésére használtak. A hajlékban a lámpabélcsipesszel fogott lecsippentett kanócokat valószínűleg tűztartókba rakták, mielőtt kidobták (2Mó 37:23).