TÉRD, LETÉRDELÉS

A térd a láb egyik ízülete, mely fontos a test megtámasztásában. Ennélfogva az ingó, illetve elerőtlenedett térdek a gyengeséget ábrázolják, a remegő térdek pedig a félelmet (Jób 4:4; Zs 109:24; Ézs 35:3; Dá 5:6; Héb 12:12).

Gedeon 10 000 embere közül 300 kivételével mind letérdelt, és úgy ivott; vélhetően előrehajoltak, s az arcuk a vízbe ért. Ilyen testtartásban nem tudtak készenlétben állni, felvértezve egy váratlan támadásra. Inkább a szomjuk oltásával törődtek, és nem a rájuk leselkedő veszéllyel. Viszont 300-an talpon maradtak, és a vizet kezükkel a szájukhoz emelve lefetyelték – éberen, körültekintően, készen állva. A 9700 nemtörődöm férfi pedig haza lett küldve (Bí 7:3, 5–8).

Ha egy gyermek jelképes értelemben egy olyan személy ’térdén született’, aki nem az édesanyja, s ezért annak a kegyét és gondoskodását élvezte, akkor az ő gyermekeként, illetve leszármazottjaként ismerték el. Bilha fiát is például Ráhel gyermekének tekintették (1Mó 30:3–6; vö.: 1Mó 50:23).

Jehova helyreállítást ígért a népének, és Sion, azaz Jeruzsálem gyermekeihez hasonlította őket, kiket a „térdén simogat” majd, vagyis kellőképpen a gondjukat viseli, és újra kegyelt helyzetbe kerülnek előtte (Ézs 66:12, 13).

Letérdelés: A héber ’letérdel’ (bá·rakhʹ) szónak ugyanaz lehet az alapszava, mint a ’megáld’ igének. Ez arra utalhat, hogy ha nem is mindig, de időnként az áldás osztásakor térdepelt, aki az áldást kapta.

Kegyért való esedezéskor: Tiszteletadáskor vagy kegyért való esedezéskor az egyén talán letérdelt, miként azt az Aházia királyt képviselő, „ötven fölé rendelt elöljáró” tette, amikor letérdelt Illés előtt, és a saját meg a vele lévők életéért könyörgött (2Ki 1:13, 14). Egy leprás térdre borulva kérlelte Jézust, hogy tisztítsa meg (Mk 1:40–42, továbbá: Mk 10:17–22).

Imádkozáskor: Az igaz imádók sokszor letérdeltek, amikor Istenhez imádkoztak; ez a testhelyzet megfelelően tükrözte az alázatosságukat (Ezs 9:5; Cs 9:36, 40; 21:3–6). Salamon térdre ereszkedett Izrael gyülekezete előtt, és így mondta el imáját a templom felszentelésekor (2Kr 6:13). A királyi rendelet ellenére – mely kimondta, hogy 30 napig mindenki egyedül Dáriusz királyhoz fordulhat könyörgésével – Dániel naponta háromszor letérdelt imádkozni Jehovához, mialatt tetőszobájának Jeruzsálemre néző ablakait nyitva hagyta (Dá 6:6–11). Jézus Krisztus maga is példát mutatott abban, hogy térdelve imádkozott Jehovához. Elárulásának éjszakáján a Gecsemáné-kertben „térdre ereszkedett, és imádkozni kezdett” (Lk 22:41).

A hamis vallás gyakorlói isteneik bálványai előtt térdeltek le. Illés napjaiban azonban még volt 7000 hűséges személy Izraelben – ’mindazok a térdek, amelyek nem hajoltak meg Baál előtt’ (1Ki 19:18; Ró 11:4).

Hódolatnyilvánítás vagy a magas pozíció elismerése: A letérdelés hódolatnyilvánítást, illetve egy magasabb rangú személy pozíciójának az elismerését is kifejezheti. A katonák letérdeltek Jézus előtt, és hódoltak neki, ám mindezt azért, hogy csúfot űzzenek belőle (Mt 27:27–31; Mk 15:16–20).

Jehova magasabb állást és minden más névnek felette álló nevet adott a feltámasztott, hűséges Jézus Krisztusnak, „hogy a Jézus nevében minden térd meghajoljon: az égben levőké, a földön levőké és a föld alatt levőké”. Mindazoknak, kik életet nyernek, térdet kell hajtaniuk Jehovát imádva, Jézus Krisztus nevében, és meg kell vallaniuk, hogy Jézus Úr az Istennek dicsőségére. Ebbe beletartoznak ’a föld alatt levők’ is, és ez nyilván azt mutatja, hogy a sírból feltámasztottaknak ugyancsak alá kell vetniük magukat ennek a követelménynek (Fi 2:9–11; Jn 5:28, 29; Ef 1:9, 10).

Akik szeretnék elnyerni Isten helyeslését, azoknak elsősorban azt kell elismerniük, hogy Jehova a legfőbb Úr, aki jogosan uralkodik. Jehova kijelentette: „Magamra esküdtem. . ., hogy nekem fog meghajolni minden térd” (Ézs 45:23; Ró 14:10–12). Helyénvaló tehát, hogy a zsoltáríró a következőképpen buzdította az izraelita társait: „Ó, jöjjetek, imádjuk őt, és hajoljunk meg, térdeljünk le Jehova, a mi Alkotónk előtt!” (Zs 95:6, lásd: TESTHELYZETEK ÉS MOZDULATOK).