Miért nem hajtotta még végre Isten ítéletét

JÉZUS halála után, körülbelül húsz év elteltével, egyes keresztények azt várták, hogy „eljön” Jehova ítéletre. Pál apostol emiatt szükségesnek tartotta, hogy ezt írja nekik: „Jehova napja . . . nem jön el addig, amíg előbb be nem következik a hitehagyás, és meg nem jelenik a törvénytelenség embere, a pusztulás fia.” Bár Pál apostol elismerte, hogy az ő napjaiban ’működött’ „a törvénytelenség titka”, de bizonyára nem olyan mértékben, hogy az isteni ítélet máris időszerű lett volna (2Thessalonika 2:2, 3, 7, 8).

Kettős begyűjtés

Bár a hittől való elszakadásra számítani lehetett, ez azonban nem keresztezte Istennek azt a szándékát, hogy kiválasszon 144 ezer hű keresztényt Fia mellé mennyei társuralkodóként. (Lásd Jelenések 14:1–5.) Az ítélet nem jöhetett el addig, amíg a 144 ezres szám teljesen ki nem egészült és Isten elpecsételése be nem fejeződött. A Jelenések 7:2, 3 kifejti: „A négy angyalnak [ezt mondták]: ’Ne ártsatok a földnek, sem a tengernek, sem a fáknak [azaz Isten ítéletének pusztító szelei ne fújjanak addig a nemzetekre], amíg el nem pecsételjük a mi Istenünk rabszolgáit homlokukon. ’ ” Ma már tudjuk, hogy ez a munka nem ért véget 1914-ben, amikor a Királyság létrejött.

Isten ítéletvégrehajtása nem jöhetett el abban az időben, bármennyire is reménykedtek ebben egyesek. Az Őr Torony 1914. január 1-jei száma e fejleményeknek tág lehetőséget biztosítva kijelentette, hogy bár „az 1914-es év a bibliai ’pogány idők’ utolsó éve, . . . egyáltalán nem vagyunk biztosak abban, hogy ez az év, az 1914-es esztendő, olyan mélyreható és gyors változást fog hozni a dolgok elrendezése tekintetében, mint ameilyenre számítottunk”. A cikk további fejtegetéséből kitűnik, hogy a keresztények hálásak voltak azért, hogy a bibliai időszámítás felismertette velük az isteni ítélet közelségét. Így folytatta: „Hisszük, hogy az időszámítás áldásos dolog. Ha annyit elért, hogy néhány perccel vagy néhány órával korábban felébredtünk, mint ahogy különben ébredtünk volna, máris jó szolgálatot tett. Az áldást azok tapasztalták, akik éberek voltak.”

Az áldást elnyerők között ott van a Biblia szerint „nagy sokaságnak” leírt csoport, „amelyet ember nem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, törzsből, népből, és nyelvből”. Csak 1935-ben értették meg teljesen, hogy ez a „nagy sokaság” a „nagy nyomorúságból kijövő” emberekből áll, vagyis azokból, akik elhagyják Sátán szervezetét és állást foglalnak Isten oldalán, s így túlélhetik az isteni ítéletvégrehajtást. E „nagy sokaság” begyűjtése Jehova szándékával összhangban immár öt évtizede folyik. És mi örvendhetünk, hogy erre az ítéletvégrehajtásra még nem kerül sor mindaddig, amíg ez az életmentő munka teljesen be nem fejeződik (Jelenések 7:9, 14).

Politikai fejlemények

Az isteni ítéletvégrehajtás előtt a jövendölés szerint bizonyos politikai fejleményekre is lehet számítani. Dánielnek a „két királyról” szóló próféciája (11. fejezet) most már nyilvánvalóan hamarosan végérvényesen beteljesedik.a E jövendölés betetőzéseként Isten végrehajtja ítéletét. (Vö. Dániel 2:44.)

Bár szuperhatalmak és a mellettük felsorakozó tömbök — a „déli király” és az „északi király” — egymással ellenséges viszonyban állnak, de mindkét tömb annak a politikai világszervezetnek a tagja, amelyen „ámulattal csodálkoznak” az emberek. Milyen találó leírást ad a Biblia erről az első világháború után életre hívott Népszövetségről és a második világháború után megalapított utódjáról, az Egyesült Nemzetek Szervezetéről! (Dániel 11:40; Jelenések 17:8).

A „két király”, bár ideológiailag teljesen más úton jár, mégis „egyesült” egymással, és nagy beleszólása van a világ „békéjének és biztonságának” a megőrzésébe. Ez azért olyan sokatmondó, mert a bibliai prófécia szerint, „amikor mondogatják: ’Béke és biztonság!’, akkor jön rájuk hirtelen a pusztulás”. Jelenleg természetesen nem tudjuk, hogy a „két király” külön-külön vagy az ENSZ-szel karöltve, hogyan tudja megoldani a világ politikai, gazdasági, környezetszennyezési, és társadalmi problémáit, hogy jogosultnak érezzék magukat a fenti kijelentés megtételére (1Thessalonika 5:2, 3).

Azt viszont biztosan tudjuk, hogy az ENSZ fennállásának ideje alatt tagországaival együtt — ideértve e legjelentősebbnek számító „két királyt” is — el fogja szenvedni az isteni ítéletet és ’elmegy a pusztulásba’. Azt is tudjuk, hogy az 1914-es nemzedék már sokáig nem él. Így tehát kevés idő van hátra a jövendölés végső beteljesüléséig. Persze azt is tudjuk — és erre Jézus ígérete a biztosíték —, hogy „semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek” (Jelenések 17:11; Márk 13:30).

Jehova nem késlekedik — de te késlekedsz?

Ha már a Bibliát tanulmányozod és van alkalmad megismerni Jehova szándékait, haladéktalanul menekülj jelképesen arra a helyre, ahol Isten védelmét biztosítja. „Keressetek igazságosságot, keressetek szelídséget”, így „valószínűleg rejtve maradtok Jehova haragjának napján” (Sofóniás 2:1–3).

Gondolj az első századi keresztényekre, akik i. sz. 66-ban Jeruzsálemből kimenekültek, amikor felismerték Jézusnak a közelgő ítéletvégrehajtásról adott jelét. Annak, aki — mindegy, hogy milyen okból — halogatta menekülését, valószínűleg az adhatott hamis biztonságérzetet, hogy látta a várost körülvevő római hadsereg váratlan visszavonulását, és azt gondolta, hogy most már vissza sem térnek. Hetek múltak el. A hetekből hónapok lettek. Majd a hónapokból évek. Egyesekben felmerült a kétely, talán el sem jön Jehova ítéletvégrehajtása. De hirtelen megjelentek a rómaiak i. sz. 70-ben, és a városba rekedtek már nem tudtak elmenekülni (Lukács 21:20–22).

Ezzel ellentétben ott találjuk azokat az embereket, akik életüket átadták Isten akarata cselekvésére és a biztonság helyére menekültek. Ezek nem késlekednek eleget tenni keresztényi kötelezettségüknek. Jónással ellentétben, akinek figyelmeztetnie kellett volna a ninivebelieket az isteni ítéletre, ők nem próbálják kivonni magukat Jehova ítéletüzenetének hirdetése alól és nem vonulnak durcásan félre, abbahagyva minden munkát, mivel nem várakozásaiknak megfelelően alakultak a dolgok, és nem olyan gyorsan, mint ahogy remélték (Jónás 1:1, 2; 4:2, 5, 10, 11; 2Péter 3:15).

Az Őr Torony 1906. június 1-jei számában (angolul) Isten ítéletvégrehajtásáról ezt olvashatjuk: „Idővel majd látni fogjuk teljesen Isten bölcsességét, hogy az, ami a rövidlátó ember szemében megbocsáthatatlan késésnek tűnik, valójában nem az, mert azzal, hogy Isten . . . kedvességében álláspontját értésünkre adja és bepillantást enged nekünk is a dicső jövőbe, végül is olyan megértéshez és hithez segít, ami megnyugtat és örömünket eredményezi. De addig is, bármennyire nehéz [fájdalmas] is ez a várakozási idő, türelmesen várnunk kell a kibontakozásra, miközben e felfrissítőleg ható csodálatos kilátásban gyönyörködünk.”

És mi még mindig teljes bizalommal várunk, ahogy Habakuk mondta: „Mert feltétlenül valóra válik, nem késik el” (Habakuk 2:3).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

MINEK KELL AZ ISTENI ÍTÉLETVÉGREHAJTÁST MEGELŐZNIE?

A hitehagyásnak — 2THESSALONIKA 2:2, 3

A 144 000 elpecsételésének — JELENÉSEK 7:2, 3

A „nagy sokaság” begyűjtésének, hogy túléljék Armageddont — JELENÉSEK 7:14

A Népszövetség és az Egyesült Nemzetek Szervezete megjelenésének — JELENÉSEK 17:8

A két nagy nemzeti tömb végső szembenállásának — DÁNIEL 11:40, 44, 45

A „Béke és biztonság ” világraszóló kikiáltásának — 1THESSALONIKA 5:2, 3

[Kép a 7. oldalon]

Péter Isten türelmét megmentésnek tekintette, Jónás viszont panaszkodott. Te kinek a példáját akarod követni?