Megmentették az öngyilkosságtól

Jehova Tanúi közül néhányan éppen prédikálótevékenységük befejezésénél tartottak egy kis német faluban, amikor egy idősebb férfi ment el mellettük Bibliával a kezében. Igyekeztek közölni vele a „jó hírt”, de többször megismételt válasza csak ez volt: ,Egyedül akarok lenni.’ Aztán mégis úgy alakult, hogy elfogadta az egyik Tanú meghívását, aki ebédre invitálta meg őt. Másnap egy másik Tanú kereste fel az illetőt, hogy a lakóhelyén, az aggok otthonában beszélgessen el vele a Bibliáról.

A látogatás alatt az idős férfi ezt mondta a látogatójának: „Megmentették az életemet. Tegnap elmentem a feleségem sírjához . . . s mialatt ott voltam, az járt a fejemben, hogy öngyilkos leszek. Mielőtt tegnap találkoztam volna önökkel, céltalanul bolyongtam az erdőben négy órán át. Vigaszt kerestem a zsoltároskönyvemben, de nem találtam. Éppen a legjobbkor jöttek, s ezért igen hálás vagyok Istennek.”

Idővel kiderült, hogy gonosz szellemi erők akarták öngyilkosságba kergetni ezt az idős embert. De a Szentírás ismerete lehetővé tette számára, hogy legyőzze ezt a rossz befolyást. (Ef 6:11–18) Nagy vigasztalására megtanulta azt is, hogy „lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind az igazságtalanoknak”. (Csel 24:15) Nem sokkal azután átadta magát Jehova Istennek, vízalámerítéssel jelképezve önátadását 81 éves korában. A kedves szavak és tettek az „Írások vigasztalásával” együtt megmentették ezt az idős embert az öngyilkosságtól, és az örök élet reményt keltő kilátásához vezették. — Róma 6:23; 15:4.