Neveljünk fel boldog gyermekeket egy szomorú világban!

Ez az első a két tanulmányozási cikkből. Ez a szülőknek és a gyermekeknek, míg a második kifejezetten a fiataloknak szól.

„Bárcsak olyanná lenne szívük, hogy félnének engem és mindig megtartanák parancsolataimat, hogy határtalan ideig jól legyen dolguk, nekik és az ő gyermekeiknek!” (5Mózes 5:29).

1. Miért oly fontos számunkra ennek a tanulmánynak a témája?

„AZ ELSŐ KISBABÁM!” Mily boldog felkiáltás ez annak az anyának az ajkáról, aki gyengéden öleli keblére a meleg kis csomagot! A Biblia beszél a szoptató anya gyengédségéről és a keresztény gyülekezetben kinyilvánítandó gyengéd szeretet példaképeként említi meg azt. Még az igazságtól messze álló emberek is szeretik gyermekeiket és jó dolgokkal halmozzák el őket. Mennyivel inkább törődnünk kell a fiatalokkal nekünk, akik szeretjük az igazságosságot, s mennyivel inkább igyekeznünk kell az életre nevelni őket ebben a mai világban! (1Thesszalonika 2:7; Zsoltárok 127:3–5; Máté 7:11).

2. Mi a gyermekneveléssel kapcsolatos tanács és útmutatás legjobb forrása?

² Az új szülő azonban hamar rájön arra, hogy milyen súlyos felelősség a gyermekek felnevelése. Hol keressen bölcs tanácsot, útmutatást? Nos, miért ne fordulna a Teremtőhöz? Az ő elgondolása alapján születnek meg a gyerekek (1Mózes 1:28). Látta az eddig megszületett összes gyermeket; látta mindannak eredményét, amit a szülők tettek. Az ő útmutatása a legjobb. Az ő utasításait feljegyezték a Bibliában az Isten alapelveit követő és elvető emberek példáival együtt (Példabeszédek 3:5, 6).

3. a) Mire van leginkább szükségük a gyermekeinknek? b) Ez miért ne kedvetlenítsen el minket?

³ Vajon mit tanít ez a csodálatos könyv a gyermeknevelésről? Sok mindenre rámutat, amiről a modern szakemberek azt hiszik, hogy a saját találmányuk. Ez a könyv többek közt megmutatja, hogy a gyermekeknek szeretetre és biztonságra van szükségük. Meg kell ismertetni őket Istennel és Isten Szavával. Jó nevelésre, bölcs tapasztalatokra, jó példára és helyes, egészséges társaságra van szükségük. Meg kell tanulniuk az engedelmességet és a tekintélytiszteletet. Meg kell tanítani őket az erkölccsel és a házassággal összefüggő dolgokra; arra, hogy milyen férjet vagy feleséget kívánjanak maguknak és ők maguk is milyen férjjé vagy feleséggé legyenek majd, és hogyan lehet belőlük jó szülő. Számodra, mint szülőnek ez talán túl nehéz feladatnak tűnik. De gondolj arra, hogy a Bibliából bölcsességet meríthetsz. A Biblia „bölccsé teszi a tapasztalatlant és ismeretet, valamint gondolkodóképességet ad” a fiataloknak. Vizsgáljunk meg a Biblia alapján néhány gyermeknevelésre vonatkozó dolgot (Példabeszédek 1:4).

BIBLIAI PÉLDÁK

4. a) Mit tanultak meg az istenfélő szülők gyermekei? b) Kiktől és milyen módon jött ez a tanítás?

⁴ A Biblia megmutatja, hogy az istenfélő szülők gyermekei biztonságban nőttek fel azokban a családokban, ahol felismerték tökéletlenségüket és azt, hogy segítségre van szükségük (1Mózes 33:14; 43:8). A gyermekeket megtanították arra, hogyan kell kenyeret keresni: Dávid pásztorfiú volt, Jézus pedig ács (1Sámuel 16:11; Márk 6:3). De ennél sokkal fontosabbat is megtanultak: a nagy Isten, JEHOVA csodálatos útjait! Ezt az oktatást nem a hittanórákon, nem is a hétvégi bibliaórákon kapták, hanem azoktól, akik a legjobban aggódtak ezekért a gyermekekért: a saját szüleiktől. Jehova elvárta az izraelitáktól, hogy tanítsák meg fiaikat és unokáikat az ő utaira (5Mózes 4:9, 10). A szülőknek mindig tanítaniuk kellett gyermekeiket: otthon és utazás közben, amikor lefeküdtek és amikor felkeltek. Tanítaniuk kellett élőszóval és példamutatással; tovább kellett adniuk a csodálatos igazságokat az egymást követő nemzedékeknek (5Mózes 11:18–21).

5. Mit mond egy híres bibliai szótár a gyermeknevelésről?

⁵ A híres francia Dictionnaire de la Bible [Bibliai Szótár] szerint, amikor a gyermek beszélni kezdett, máris megtanították a bibliai törvény néhány részletére. „Az anya többször megismétel egy verset; amikor a gyermek már megtanulta, az anya egy másikat kezd tanítani neki. Később a versek írásos szövegét, amit már emlékezetből tudtak idézni, a gyermekek kezébe adták. Így vezették be őket az olvasás tudományába, s amikor felnőttek, folytathatták vallásos nevelésüket az Úr törvényének olvasása és az azokon való elmélkedés által.”a Az említett forrásmű így folytatja: „A családi kör biztonsága közepette és apja és anyja térdein kapta a gyermek az első és leghasznosabb erkölcsi tanítást (II. kötet, 1596. hasáb).

6. a) Milyen izgalmas élményben volt részük az izraelita gyermekeknek? b) Vajon a te gyermekeidnek is voltak ilyen élményeik, s ha igen, milyen hasznot merítettek abból?

⁶ Isten tudta, hogy a gyermekek felfigyelnek a friss élményekre s azok nagyszerű segítséget jelentenek a tanításban. Ezért a „kicsinyeket” magukkal vitték az izgalmas jeruzsálemi utazásokra, hogy hallják Isten törvényének felolvasását (5Mózes 31:12, 13). A te gyermekeid ugyanilyen áldásokban részesülhetnek, ha rendszeresen jelen vannak Jehova tanúi körzet- és kerületkongresszusain, ahol hasznukra fordíthatják a kapott tanítást, önkéntesként különféle feladatokat végezhetnek, és nagyszerű barátságokat köthetnek. Te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy ezek az események a gyermekek életének kiemelkedő élményeivé legyenek, ahogyan a jeruzsálemi utazás is különleges eseménynek számított az izraelita gyermekek számára.

7. Miért olyan fontos, hogy jó példát mutassunk?

⁷ Isten jól ismerte a jó példa fontos szerepét. A gyermekek szívesen utánozzák azt, amit látnak. Könnyen megtanulnak — a hallottak utánzásával — bármilyen nehéz nyelvet. Isten azt mondta: „Bárcsak olyanná lenne szívük [mármint a népnek], hogy félnének engem és mindig megtartanák parancsolataimat, hogy határtalan ideig jól legyen dolguk nekik és az ő gyermekeiknek!” A Biblia azt mondja: „A jó ember örökséget hagy unokáira” (5Mózes 5:29; Példabeszédek 13:22). Ez nagyban tőled függ. Mint szülőknek, mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy jó példát mutassunk, mert bizonyosan nem szeretnénk, ha a gyermekeink helytelen példát követnének.

Isten parancsolatait az ajtófélfákra kellett felírni, s a zsidóknak írott szövegeket kellett a kezükre kötniük: ezek olyan cselekedetek, amelyek vajmi keveset érnek egy írástudatlan nép számára (5Mózes 6:8, 9; 27:8). A királynak rendelkeznie kellett az írott törvény külön példányával és naponta kellett olvasnia belőle (5Mózes 17:15, 18, 19). Egy sukkótbeli fiatal férfi leírta városa vezetőinek névsorát (Bírák 8:14).

Az írni-olvasni tudás nem korlátozódott a műveltebb osztályra. A Bírák könyvéről készült magyarázatában James D. Martin azt írta, hogy „az alfabetikus írás legkorábbi bizonyítékai azok, amelyeket rabszolgák véstek a sínai bányák tárnáinak falára”. Ámos szerény állattenyésztő volt. Mikeás falusi próféta volt Moraset faluból (Ámos 1:1; Mikeás 1:1). Mégis mindketten bibliai könyveket írtak.

A Makkabeusok első könyve néven ismert apokrif írás — amely valószínűleg az i. e. második század utolsó részében készült — azt mutatja, hogy azok az emberek az otthonukban őrizték a Törvény egy példányát (1Makkabeusok 1:55–57). A zsidó történész, Josephus azt az első századi nézetet képviseli, amely szerint a Törvény előírja, hogy a gyermekeket „meg kell tanítani olvasni, és meg kell tanulniuk mind a törvényeket, mind pedig ősatyáik tetteit” Against Apion II. kötet (375. oldal, 25. bekezdés).