Vajon „emberhalászok” vagyunk?
1 Képzeld magad elé halászok egy csoportját, amint Jézus és az apostolok idejében éppen visszatérőben vannak a part felé, miután egész éjjel halásztak. Keményen fáradoztak, hogy leeresszék hálóikat, majd újra felhúzzák a fogáshoz. Bizony nehéz és kimerítő munka volt evezni, gyakran szél ellen! Ámde csapatmunkájuk szép sikerrel járt. Jó volt a fogás, s az emberek a kirakodóhelyen elvegyültek ezek közé a keményen dolgozó férfiak közé. Most már volt mit eladni a picacon. Izgalmas és örömteli időszak volt ez! A férfiak nemsokára hazamehettek, hogy lepihenjenek és aludjanak egy keveset. Mert nemsoráka vissza kellett térniük az újabb fogáshoz.
2 Jézus apostolai közül néhányan, talán heten, hivatásos halászok voltak. Négyen közülük, Péter, András, Jakab és János együtt dolgoztak (Máté 4:18, 21). Nagyszerű csoportmunkát végeztek és nagyon is függtek egymástól. Pontosan meghatározott rend szerint kellett dolgozniuk ahhoz, hogy az igyekezetük eredményes legyen. Nem kétséges, hogy Jézus hozzájuk hasonló egyéniségeket választott ki arra, hogy „emberhalászok”-ká legyenek. Vajon mi is ily módon vagyunk ma Jehova „rabszolgái”? Jó, ha megkérdezzük magunktól, vajon alkalmasak vagyunk-e arra, hogy „emberhalászok” legyünk az Úr vezetése alatt.
3 Míg a pásztorkodás munkája elsődleges néhány személyre hárul, addig Krisztus minden követője számára szól az a felhívás, hogy „emberhalászok”-ká legyenek (Máté 4:19). És hogyan lehetnek azzá? A prédikáló munka végzése által s azáltal, hogy felkutatják az arra érdemeseket és részt vesznek a szétválasztó munkában, amely Jehova felügyelete alatt folyik. Ezzel kapcsolatban feltehetjük magunknak a kérdést, hogy vajon felkészültünk-e arra, hogy a tőlünk telhető leghatékonyabb emberhalászok legyünk? Együttműködünk-e a könyvtanulmányozó csoportunkkal, segítünk-e másokat jól halászni vagy engedjük-e, hogy szakavatott, ügyes halászok segítsenek nekünk a tanító és tanítványképző munkában, hogy „jó fogást” csináljunk? Ha segítségre van szükségünk a halászat terén, halásztársaink közt könnyen megkaphatjuk azt.
4 Természetesen vannak olyan területek, ahol egészen jól megy a „halászat”, s az ilyen területeket rendszerint gyakrabban bemunkáljuk a tanúskodásunkkal. Másrészt viszont az egész területünket legalább egyszer be kell munkálnunk minden évben. S akár van azonnali „fogás”, akár nincs, felelősek vagyunk azért, hogy továbbra is merítsük le a hálónkat mindenféle vízbe (Luk 5:1–11). Ahogyan a sikeres halász mindig optimista marad és igazi megelégedést talál a munkájában, ugyanúgy nekünk sem szabad könnyen elkedvetlenedni, hanem keresnünk kell az alkalmakat, ahol ’embereket halászhatunk’.
5 Amikor alkalmakról beszélünk, gondoljunk azokra, akik nemrég jelen voltak az Emlékünnepen. Sokan azok közül, akik idén eljöttek az Emlékünnepre, már előzőleg is részt vettek összejövetelen és tudnak valamit az igazságról és Jehova szervezetéről. De vajon mit tehetünk értük, hogy segítsük őket a szellemi növekedésben?
6 Egy dolog, amit megtehetünk az, hogy késedelem nélkül meglátogatjuk ezeket az embereket, hogy megmutassuk: érdeklődünk irántuk és szellemileg segíteni akarunk nekik. Buzdítsd őket arra, hogy vegyenek részt veled az összejöveteleken. Ha még nem tanulmányozzák rendszeresen a Bibliát, miért ne kezdenéd el velük? Mi szeretnénk most segíteni ezeknek az embereknek, hogy meglássák, milyen értékes dolog kapcsolatban lenni Jehova népével.
7 Ezért szeptember első hetében arra kérjük a véneket és kisegítő szolgákat, hogy érdeklődjenek nálatok, hány ilyen embernek sikerült személy szerint segítséget nyújtanotok és elvinni őket az összejövetelekre vagy tanulmányozást folytatni velük. Ha nem jártatok sikerrel, reméljük, hogy egy vénnek, esetleg a könyvtanulmányozás vezetőnek vagy valamelyik kisegítő szolgának a látogatása meggyőzi ezeket az újakat arról, hogy valóban érdekel minket a szellemi fejlődésük. Mint Krisztus tanítványai, be kell hogy bizonyítsuk: valóban szeretjük egymást és az idegeneket is (Ján 13:35).
8 Jó ha eszünkbe jut: Az, aki ma az egész „halászat”-ra felügyel, nagyon jól tudja, hogy milyen nehéz munkával jár a halfogás. Szüntelenül dicsér minket és megjutalmaz, amiért részt veszünk a halászatban. Ha mindegyikünk megteszi, ami tőle telik és rendszeresen időt szán a halászatra, végig követve kitartóan minden egyes „kapást”, akkor számíthatunk arra, hogy Jehova vezeti és megáldja az erőfeszítéseinket.