A rendszeresség a szolgálatban áldásokkal jár
1 Sokféle dolgot kell rendszeresen elvégeznünk ahhoz, hogy fizikai jólétünket biztosíthassuk. Ha ezeket elhanyagolnánk, az súlyos következményekkel járna. Ugyanígy, ha nem elégítenénk ki rendszeresen szellemi szükségleteinket, meggyengülne a hitünk és rendszertelenné válnánk a teokratikus tevékenységünkben. Vajon rendszeresen ott vagyunk az összejöveteleken, és betartjuk az egyéni tanulásra vonatkozó munkatervünket, aminek következtében erősek maradunk, és alkalmasak leszünk arra, hogy a jó hír hatékony szolgái legyünk? (2Tim 3:16, 17; 2Kor 3:5, 6). Teszünk-e határozott lépéseket annak érdekében, hogy rendszeresen részt vegyünk a szántóföldi szolgálatban?
2 A zsoltáríró ezt írta: „Hirdessétek napról napra az ő szabadítását” (Zsolt 96:2, Károli). Sokan közülünk nem tudnak mindennap részt venni a szántóföldi szolgálatban, de nem lenne vajon ésszerű, ha lehetőleg minden héten részt vennénk benne? Jóllehet Pál elismerte, hogy „szükség kényszerítette” őt a jó hír hirdetésére, azt is kijelentette, hogy kész volt a jó hírt hirdetni (1Kor 9:16; Róma 1:15). Vajon mi nem tekintjük kényszerítő szükségnek, de egyben nagy kiváltságnak is, hogy minden héten részt vehetünk a szolgálatban? Vajon nem úgy érzünk, mint Péter és János, akik lelkesen kijelentették: „Mi azonban nem tehetjük meg, hogy ne beszéljünk azokról a dolgokról, amelyeket láttunk és hallottunk” (Csel 4:20).
3 Testvéreink közül néhányan különböző okból egész hónapokat hagynak ki úgy, hogy egyetlen órát sem töltenek a szántóföldi szolgálatban. Ez annál is inkább komoly figyelmet érdemel, mert csak úgy őrizhetjük meg szellemi erőnlétünket, ha a jó hír prédikálása által gyakoroljuk a hitünket (Róma 10:9, 10). Ahogy az izmoknak is állandóan szükségük van arra, hogy használjuk őket, hogy erősek maradhassanak, hitünknek is arra van szüksége, hogy állandóan gyakoroljuk, hogy szilárd maradhasson. Az igazság csak akkor marad meg jól beágyazva a szívünkben, ha folytonosan beszélünk másoknak a Királyságról.
4 További ok arra, hogy rendszeresen megvalljuk mások előtt a hitünket az, hogy védelmül, erős falként szolgál Sátán szüntelen erőfeszítései ellen, amelyekkel megpróbálja áttörni szellemi védelmünket tüzes nyilaival (Ef 6:16). Ha nem gondozzák és nem használják, a fegyverzet berozsdásodik, és már nem szolgálja védelmünket. Miután felsorolja, hogy miből áll a mi védelmi fegyverzetünk, Pál így buzdít: „Fogadjátok el . . . a szellem kardját, ami az Isten Szava” (Ef 6:17). Ez kétségtelenül verhetetlen összetételű fegyverzet: egyrészt szellemi védőpajzs, másrészt a szellem kardja!
5 Minden gyülekezet azon igyekszik, hogy szerető személyes segítséget nyújtson azoknak, akik különféle okból nem végeznek rendszeres szántóföldi szolgálatot (Ef 4:11–15). A gyülekezeti titkár minden hónapban átadhatja minden tanulmányvezetőnek azoknak a névsorát, akik a csoportban nem jelentettek szántóföldi tevékenységet. A tanulmányvezetők pedig a maguk részéről különös figyelmet fordítanak az ilyen egyének szellemi szükségleteire, és személyes segítséget nyújtanak nekik a szolgálatban, vagy más valakit bíznak meg azzal, hogy ezt megtegye. És természetesen a szolgálatfelvigyázó, a tanulmányvezetőkkel karöltve, elöl jár abban, hogy ez a segítség csökkentse a gyülekezetben a rendszertelenséget. Sohase feledkezzünk meg arról, hogy mindannyian személy szerint felelősek vagyunk Jehova előtt azért, hogy rendszeresek legyünk abban a munkában, amelyre kijelöltek minket. (Vö. Zsoltárok 61:8, [61:9, Károli].)
6 Sok áldásban lesz részünk, ha buzgón és készségesen tartjuk magunkat a munkatervünkhöz, amely lehetővé teszi, hogy rendszeresen részt vegyünk a szántóföldi szolgálatban. Nagyobb eredményeknek örvendhetünk, ha rendszeresek vagyunk, mert a szántóföldön gyakorolt rendszeresség fejleszti a jó hír felkínálásának képességét. Az ebből fakadó boldog öröm viszont arra késztet minket, hogy keressük a még nagyobb kiváltságokat. Talán te is képes leszel módot találni arra, hogy kisegítő úttörő lehess, és idővel esetleg belépj az általános úttörő szolgálatba. Azok a testvérek, akik minden hónapban jól kiveszik a részüket a szántóföldi szolgálatból, idővel meghívást kaphatnak még nagyobb felelősségek vállalására a gyülekezetben. Valóban, a szántóföldi szolgálatban tanúsított rendszeresség nagy áldásokkal jár.
7 Ha „nap mint nap” egységben munkálkodunk azon, hogy elvégezzük a Jehovától számunkra megszabott munkát, tapasztaljuk majd azt az örömet, amely ebből az adakozásból fakad, és kifejlesztjük magunkban azt a szellemi erőnlétet, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy képesek legyünk kitartani mindvégig! (Csel 20:35; Máté 24:13).