AZ ELLENKÉPI SÁTOROS ÜNNEP

10. Milyen értelemben hasonlít a sátoros ünnep az azt megelőző két ünnepre, s milyen tényezőket kell itt figyelembe vennünk?

¹⁰ Miként a két korábbi ünnepnek, melyet Isten elrendelt választott népe számára, a sátoros ünnepnek is ellenképi jelentőségűnek kell lennie a mi időnkben. Boldogok lehetünk, hogy ennek valóban van ilyen ellenképi beteljesülése. De hát mikor vette kezdetét? Hogyan állapíthatjuk meg? Előképi és ellenképi, valamint történelmi tényezők alapján.

11. Mit mutatnak a történelmi tények azzal kapcsolatban, hogy vajon a Máté 13:39-ben említett „aratás” 1914-ben kezdődött-e vagy sem?

¹¹ A Máté 13. fejezetében Jézus Krisztus példázatot közölt számunkra, mely a gyümölcstermés begyűjtésére helyezte a hangsúlyt. Ez a búzáról és a gyomról vagy konkolyról szóló példázata volt. A példázat főbb pontjait magyarázva Jézus ezt mondta: „Az aratás a dolgok rendszerének a befejezése.” (Máté 13:39) A bibliai jövendölés és időtáblázatok, valamint a történelmi tények azt mutatják, hogy a mai dolgok rendszerének a befejezése i. sz. 1914 őszén kezdődött, abban az évben, melyben a nemzetek [pogányok] föld feletti uralmának „hét ideje” lejárt, s mely időpontig Isten messiási Királysága nem avatkozott bele az ő ügyeikbe. (Dán 4:23–25) Vajon az igaz keresztények „búza” osztályának az „aratása” vagy begyűjtése abban az évben kezdődött el? Nem, mert a történelem azt mutatja, hogy Jehova önátadott keresztény imádói szétszóródtak az 1914-ben kitört I. világháború alatt. Világméretű szervezetüket feloszlatták Jehova messiási Királyságának az ellenségei, mely mennyei Királyságot az uralkodó Király, Jézus Krisztus szellemtől felkent tanítványai buzgón hirdették. A szervezet feloszlatása 1918-ban végül még elérte Jehova önátadott népének a főhivatalát is Brooklynban, New Yorkban.

12. Mikor kezdődött a Jézus által a Máté 24:31-ben megjövendölt egybegyűjtés, s ez milyen ünnep kezdetét jelezte?

¹² Jézus a saját jelenlétéről, valamint e dolgok rendszere befejezéséről szóló „jel”-re vonatkozóan ezt mondta a Máté 24:31-ben: „És kiküldi az angyalait nagy trombitaszóval, akik összegyűjtik az ő választottait a négy szél felől, az egek egyik végétől a másik végéig.” Ezek a szavak Krisztus „választottai”-nak az egybegyűjtését jövendölték meg mindazokról a helyekről, ahová szétszórattak, vagy ahol elszigetelten éltek. Ez az egybegyűjtés a háború utáni 1919-es évben kezdődött, közvetlenül azután, hogy a brooklyni központ személyzetét szabadlábra helyezték 1919. március 25-én, miután kilenc hónapi börtönbüntetést szenvedtek Georgia állam [USA] atlantai szövetségi börtönében. Ily módon abban az emlékezetes évben történt, hogy a begyűjtés, vagy az ellenképi sátoros ünnep kezdett életbe lépni. Ezt rendkívüli öröm kísérte Krisztus „választottai” felkent maradéka részéről világszerte.

13. a) Amikor Jézus aratásról beszélt a Máté 13:39-ben, milyen személyek aratásáról szólt? b) Az ezekhez tartozók közül kiket arattak le 1919 után?

¹³ Ahhoz, hogy ezt még jobban megerősíthessük, számos komolyabb jelentőséggel bíró dolgot kell emlékezetünkbe idézni. Például, amikor Jézus azt mondta, hogy „az aratás a dolgok rendszerének a befejezése”, vajon itt miről is beszélt? Nos, a „Királyság fiai”-nak, vagyis a mennyei Királyság szellemtől felkent örököseinek a begyűjtéséről. Itt egy szellemi felkent osztályról van szó, melyet a búza jelképezett, az ő begyűjtésük pedig valóban 1919 tavaszán kezdődött. Idővel aztán még többeket is begyűjtöttek a Királyság örökösein felül, akiket az I. világháború eseményei szétszórtak. Az 1919-cel kezdődő időszak folyamán további személyek ezrei foglaltak állást Isten felállított Királysága mellett, akik aztán átadták magukat Jehovának, alámerítkeztek, szellemi nemzésben és felkenetésben részesültek, ezután pedig maguk is felsorakoztak az eredeti maradék mellé. Ezeket az újonnan csatlakozókat — mint osztályt — a keresztényi kort megelőző bibliai drámák kiváló szereplői árnyékolták elő. Ezek közt a szemléltetésül szolgáló jellemek közt volt a moábita Ruth, aki a zsidó Naominak, az anyósának lojális kísérőtársa lett, valamint Eszter királyné, az unokahúga annak a Márdokeusnak, aki az Ahasvérus császár vagy Xerxes uralma alatt álló perzsa birodalom első miniszterévé lett.

14. Mi jelzi tehát az ellenképi begyűjtés vagy sátoros ünnep kezdetét?

¹⁴ Mind Ruth, mind pedig Eszter kapcsolatba került Dávid királyi ágával, illetve annak fennmaradásával egészen „Dávid fia”, Jézus első eljöveteléig. (Máté 1:1, 5; Ruth 4:18–22; Eszt 4:13, 14) A Ruth és Eszter osztály begyűjtése, az eredeti felkent maradékkal együtt, az ellenképi begyűjtés vagy sátoros ünnep kezdetét jelzi.

15. Az őszi ünnep kinek az ünnepe volt, s kiknek parancsolták meg, hogy sátrakban lakjanak az ünnep alatt?

¹⁵ És még valami: A keresztény kort megelőző időben a természet szerinti zsidók ünnepelték az előképi sátoros ünnepet. Rájuk vonatkozóan hangzott el Jehova parancsa Mózes által, hogy ünnepeljék meg azt. Az őszi begyűjtés idején tehát Jeruzsálembe sereglettek, ahol aztán sátorokban laktak. Ezt még az állandóan Jeruzsálemben lakók is megtették. Ez a sátoros ünnep valamilyen korábbi dolog emlékeztetőjéül szolgált. De hát minek az emlékeztetőjéül? A 3Mózes 23:42, 43 így válaszol erre:„Sátorban lakjatok hét napon át. Az Izraelben élő minden ott született lakos sátorban lakozzék, hogy nemzedéketek megtudja, hogy sátrakban lakoztattam Izrael fiait, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről. Én vagyok Jehova, a ti Istenetek.” Az ott született zsidók ezt tették.

16. a) Az Ígéret Földjéhez vezető úton hogyan élt a „hatalmas elegy tömeg” az izraelitákkal együtt? b) A korabeli Heródes templomában hogyan tettek különbséget a pogányok és az izraeliták között?

¹⁶ Persze a zsidókkal sorsközösséget vállaló nem zsidók „hatalmas elegy tömegé”-nek, akik ,velük együtt felmentek’, szintén sátorban kellett lakniuk az ígéret Földjéhez vezető úton. (2Móz 12:38) Mindazáltal a sátoros ünnep megtartására szóló parancsot nem a „hatalmas elegy tömeg”-nek adták megművelésre, hanem Izrael 12 nem lévita törzse között osztották fel, s így a föld jubileumi helyreállításával kapcsolatos törvény ugyancsak az izraelitákra vonatkozott. A begyűjtés ünnepe tehát különösképpen az izraelitáknak szólt. Isten azonban kegyesen megengedte, hogy az „idegen lakos” is részt vehessen. A Jézus Krisztus napjaiban folyó ünneplés alkalmával a nem zsidók vagy pogányok tartózkodását a Pogányok udvarára, a Kőkorlát helyére, illetve a Külső udvarra korlátozták, mellyel elválasztották őket az Izrael udvarától. Helyük Heródes templom-építményének a legalsó szintjén volt.

AZ ÁGAKAT VIVŐ ÜNNEPLŐK

17, 18. Kik vitték a „növénycsokrokat”, s melyik írásszövegből vehették ennek az alapgondolatát?

¹⁷ Az ünnep alatt az izraeliták vitték az úgynevezett „növénycsokrokat”, valamint a citromhoz hasonló citrus gyümölcsöket. Hogy némi fogalmunk lehessen arról, milyen is volt ez Jézus napjaiban, a Nehémiás 8:14–18-ban elolvashatjuk az erről a zsidó ünneplésről szóló leírást. Ez különféle fák ágaiból állt, melyet a zsidó ünneplő a kezében vitt. Ennek az alapgondolatát a 3Mózes 23:40-ből vették, ahol ezt olvassuk:

¹⁸ „És az első napon vegyétek magatoknak a pompás fák gyümölcsét, pálmafaleveleket, a gallyas fák ágait és a gyorsvizű patak völgyének nyárfáit, és örvendezzetek Jehova, a ti Istenetek előtt hét napon át.”

19. a) Miből állt ez a „növénycsokor”? b) Milyen menet alkalmával vitték az izraeliták ezt a „növénycsokrot”, s mit énekeltek közben?

¹⁹ Ez a növénycsokor a következőkből állt: (1) pálmafa hajtása, amit a kézben visszahajtottak, (2) három mirtuszág, a rajta levő levelekkel együtt és (3) két fűzfaág, melynek fája vöröses, ágai pedig hosszúak és terebélyesek. Az izraeliták ezt a növénycsokrot lengették az ünnep vége felé. A növénycsokrot és a citromhoz hasonló citrus gyümölcsöt körmenetben vitték a Papok udvarában levő oltár körül, amit egyszer kerültek meg az első hat nap mindegyikén, majd hétszer a hetedik, illetve az utolsó napon. Ezután ezt a citrus gyümölcsöt megették. A körmenet alatt a Zsoltár 118:25-öt énekelték: „Ó Jehova, kérünk, ments meg minket! Ó Jehova, kérünk, tégy minket sikeresekké!” A maguk udvarában tartózkodó pogányok nem vehettek részt mindebben.

20. Nehémiás kormányzó idejében mit mondott ő az izraelitáknak, hogy milyen szellemet nyilvánítsanak ki a sátoros ünnepükön?

²⁰ A Nehémiás idejében megrendezett sátoros ünnepen maga Nehémiás kormányzó szólt a babiloni fogságból visszatért zsidókhoz: „Ez a nap szent a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert Jehova öröme a ti védőbástyátok.” (Neh 8:10) A mai szellemi izraelitáknak ugyanígy kell érezniük, mióta megszabadultak a Nagy Babilon fogságából az i. sz. 1919-es évben.

21. a) Miért örvendezett a szellemi izraeliták maradéka 1919 tavaszán? b) Mit gondoltak ők akkor, hogy milyen munka áll előttük, de végül is ez minek bizonyult?

²¹ Nyilvánvaló, hogy a sátoros ünnep beteljesedése abban a háború utáni évben kezdődött. Az azt az évet megelőző korábbi számításaikat illetően a „Királyság” szellemi „fiai”-t némileg megzavarta az, hogy bekerültek a háború utáni időbe. Mindenesetre azonban rendkívül örvendeztek, amikor eljött a Nagy Babilonból való megszabadulásuk 1919 tavaszán. Azonnal magukra vállalták az immár előttük álló begyűjtés munkájának az elvégzését. Először azt gondolták, hogy ez csupán „tarlózás”-ból fog állni. Ezzel kapcsolatban lásd az Őrtorony 1919. május 1-jei számában a cikket: „Az aratás véget ért — mi jön ezután?”, a 138. old. 1. bekezdése. Tarlózás helyett azonban ez egy teljes méretű aratásnak bizonyult.

22. Tervében állt-e a felkent maradéknak letelepedni az örökké tartó földi Paradicsomban, s hogyan tekintik magukat a dolgok eme rendszerében?

²² Az aratók felkent maradéka úgy járt el, mintha „sátorokban” élne, ugyanis nem földi dolgokra irányították érzelmeiket. Nem egy örök időkre szóló földi Paradicsom eljövetelét várták, hogy ott lakozhassanak majd. Ők inkább a megdicsőült Urukkal, a Jézus Krisztussal való mennyei örökség birtokba vételére tekintettek előre. Következésképpen a Zsidók 13:13, 14 feltárja számunkra a nézőpontjukat: „Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, elviselve a szégyent, amit Ő is elviselt, mert nekünk nincs itt maradandó városunk, hanem komolyan keressük az eljövendőt.” Magukat ténylegesen jövevényeknek tekintik, Ábrahámhoz, Izsákhoz és Jákobhoz hasonlóan ,idegeneknek és ideiglenes lakosoknak’ a dolgok eme rendszerében. — 1Pét 2:11; 1Móz 47:9; 2Móz 6:4; Zsid 11:13; Zsolt 119:54.

23. a) Az ellenképi sátoros ünnepet ünneplő maradékot beragyogta-e szellemi világosság 1923-ban? b) A Máté 25:31–46-ban levő példázatnak hogyan látták az alkalmazását?

²³ A modernkori ellenképes sátoros ünnepen részt venni készülő felkent maradék számára szellemi világosság ragyogott elő Jehova mennyei templomából. A Ruth és Eszter által előárnyékolt szellemi osztály begyűjtésekor történt, hogy Jézusnak a juhokról és kecskékről szóló példázata — amit a Máté 25:31–46-ban találunk feljegyezve — különleges megvilágításba került, és felvilágosította értelmünket. A Los Angelesben, California, USA, 1923-ban megtartott nagygyűlésen az Őrtorony Társulat elnöke — aki akkor már négy éve volt szabadlábon az atlantai (Georgia állam) börtönből, ahová korábban bebörtönözték — megmagyarázta a juhokról és kecskékről szóló példázatot. Ennek a beteljesedésnek nem kellett Jézus Krisztus millenniumi uralmának a megkezdéséig váratnia magára. A juhokhoz hasonló egyedekből álló osztály már akkor kialakulóban volt. Tagjai máris jelen voltak, és jót tettek a megdicsőült Jézus Krisztus szellemi „testvérei”-nek a maradékával. A nyilvános előadás témáját: „Milliók élnek ma, akik sohasem fognak meghalni” rájuk vonatkozóan alkalmazzák. Ők tartoztak a „más juhok”-hoz, akiket Jézus a János 10:16-ban említ.

24. Történt-e akkor valamilyen különösebb erőfeszítés a Krisztus szellemi „testvérei” iránti jótevők begyűjtésére?

²⁴ Abban az időben, amikor a Máté 25:31–46-ban levő példázat magyarázata elhangzott, semmilyen különösebb erőfeszítés nem történt azoknak a „más juhok”-nak a begyűjtésére. Kifejezésre jutott viszont a kedvességük nagyrabecsülése, amit ők akkor Krisztus szellemi „testvérei”-nek a maradéka iránt tanúsítottak. További szellemi világosság váratott még magára, hogy kellő időben fénnyel ragyogja be az ellenképi sátoros ünnepet.

Ünnep, melyet emberek milliárdjai fognak megünnepelni

1. Milyen bizonyíték került napvilágra 1931-ben, amelyben kitűnt, hogy a „más juhok” is részt vehetnek az ellenképi sátoros ünnepen? És 1932-ben?

VAJON a Jó Pásztor, Jézus Krisztus „más juhai” is belépnek az ellenképi sátoros ünnep megünneplésébe? Az örömteli bizonyíték szerint ezt megteszik, mégpedig az Istentől erre kijelölt időben. Az ünnepi kivilágítás fénye 1931-ben beragyogta Ezékiel próféciájának a 9. fejezetét. Ez feltárta, hogy azok az elgyötört emberek, akiket a gyolcsba öltözött férfi — akinek tintatartó volt az oldalán — megjelöl a homlokukon, megegyeznek Jézusnak a Máté 25:31–46 példázatában „juhok”-nak nevezett személyekkel. A további ünnepi világosság 1932-ben arra is fényt derített, hogy ugyanezt a „juhok” osztályát árnyékolta elő Jonadáb, Rékáb fia, aki barátja lett Jehova ítéletvégrehajtójának, Jéhunak, Izrael királyának. — 2Kir 10:15–28; Jer 35:1–19.

2. a) Jézusnak „a dolgok rendszere befejezésé”-ről mondott jövendölésében milyen másfajta begyűjtésről volt szó, melynek ma meg kell valósulnia azon kívül, amit a Máté 24:31-ben mondott? b) Mi adott nagy hajtóerőt ennek a begyűjtő munkának 1935-ben?

² Ne feledjük, hogy Jézus a Máté 25:31–46-ban levő példázatot az ő láthatatlan „jelenléte”, valamint „a dolgok rendszerének befejezése” „jel”-ének részeként közölte. (Máté 24:3) Ily módon világított rá Jézus már előre a Máté 24:31-ben vázolt „választottak”-on kívüli személyek begyűjtésére „a dolgok” eme „rendszerének a befejezése”-kor. Ezeknek a „választottak” iránti jótevőknek a begyűjtése 1935 tavaszán kezdődött. Az 1935. május 31-én elhangzó előadás aztán óriási hajtóerőt adott a begyűjtésnek. Erre a Jehova tanúi által Washington D.C.-ben [USA] megtartott, széles körben meghirdetett kongresszusra különösképpen az úgynevezett Jonadáb osztályt hívták meg.

3. a) Mi volt a témája az akkor megtartott előadásnak, s hányan merítkeztek alá azután? b) A Máté 25:31–46 beteljesedése immár milyen „jel”-nek a részévé lett?

³ Az Őrtorony Társulat elnöke aznap „A nagy sokaság” témáról beszélt, s megtárgyalta a Jelenések 7:9–14-ben levő próféciát. A „nagy sokaság”-ot Jézusnak a Máté 25:31–46 példázatában szereplő „juhok”-kal azonosította. Ezt a magyarázatot örömmel üdvözölte mind a felkent maradék, mind pedig a Jonadáb osztály minden tagja. Másnap alámerítésre került sor, és 840-en vízalámerítéssel jelképezték a Jehova Istennek való önátadásukat. Ezek többségét azok a „juhok” képezték, akik baráti támogatásban részesítik a Király Jézus Krisztus szellemi „testvérei”-t. Ez immár a „jel” egyik része lett, mely bizonyítja, hogy az uralkodó Jézus Krisztus láthatatlanul jelen van, továbbá pedig, hogy „a dolgok rendszerének a befejezése” idején élünk.

4. Hogyan jutott el a felvilágosítás az összes „juhok”-hoz, s milyen begyűjtő munka vette ezzel a kezdetét?

⁴ Ezt a felvilágosítást eljuttatták a földön élő összes juhszerű egyénhez, mégpedig azáltal, hogy a felvilágosítást belefoglalták az Őrtorony 1935. augusztus 1-jei és 15-i számába. A Jonadáb osztály begyűjtése tehát akkor kezdődött el Jehova Istentől kapott felhatalmazással.

5. a) Azóta a begyűjtő munka milyen méreteket öltött? b) Mindazonáltal milyen korábbi begyűjtő munka nem állt le?

⁵ Az 1939-1945-ös második világháború által okozott minden akadály, valamint Jehova tanúinak azokban a forrongó időkben való szörnyűséges üldözése ellenére a „más juhok” begyűjtése több mint 200 országban és szigetcsoporton végzett tevékenységre duzzadt. A „nagy sokaság”-ból valók begyűjtése azonban nem állította le a Ruth és Eszter osztályhoz tartozó további tagok begyűjtését. Nem, hanem még további „ágakat” hozott létre, melyek méltók arra, hogy Krisztus még mindig begyűjtés alatt álló „szőlő”-jének a részévé váljanak. (Ján 15:1–8) További „ágak”-at gyűjtöttek be, hogy „beoltsák őket a Róma 11:17–24a leírásában szereplő jelképes „kerti olajfá”-ba. — 5Móz 16:13.

6. a) Mit mondott Jehova, milyen legyen a nép magatartása e hetedik holdhónapban megtartott ünnep folyamán? b) Vajon a sátoros ünnep és a begyűjtés ünnepe két különálló ünnep volt, melyek mind más időpontban kezdődtek?

⁶ Az 1919-es évtől kezdve tehát valóban ellenképi begyűjtés ünnepe van folyamatban, amit a sátoros ünnepre jellemző örvendezés kísér. A sátoros ünnep ünneplőivel kapcsolatban Jehova kiadja a napi parancsot: „Csak örvendezz!” (5Móz 16:15) Ennél a pontnál ne felejtsük el, hogy a sátoros ünnepnél és a begyűjtés ünnepénél egyetlen ünnepről van szó, ezért az egyik ünnep nem kezdődhet meg azután, hogy a másik már régen elkezdődött. A begyűjtés ünnepe párhuzamosan folyt le a sátoros ünneppel. Az ókori előkép szerint a hét nap ünnepe a hetedik holdhónap folyamán két elnevezést is kapott, éspedig egyszerűen azért, mert a sátrakban való lakozásnak a hetedik hónap, Tisri (Ethanim) aratási idején kellett történnie. Mivel az ókori előképben az aratás az izraelitáké volt, helyénvaló, hogy a begyűjtés ünnepének a beteljesedése 1919-ben azoknak az aratásával kezdődjék, akiket a természet szerinti izraeliták árnyékoltak elő, vagyis a szellemi izraeliták maradékával. — Hasonlítsd össze Az Őrtorony 1967. július 15-i számával a 441, 442. oldalon [angolban].

AZ ÜNNEP JÖVŐBELI KILÁTÁSAI

7. Miért vannak ragyogó jövőbeli kilátásai a sátoros ünnepnek?

⁷ Milyen kilátásai vannak az ellenképi sátoros ünnepnek vagy begyűjtés ünnepének, amiben mi már benne vagyunk? Nos, ragyogó kilátásai! Miért? Azért, mert a küszöbön álló „nagy nyomorúság” és „a Mindenható Isten nagy napjának a háborúja” nem fogja csökkenteni az ünnepünkön megnyilvánuló örvendezést. (Máté 24:21; Jel 16:14, 16) A bibliai jövendölések azt mutatják, hogy az ellenképi ünnepnek töretlenül kell haladnia az Új Rendbe, melyet Jehova Isten fog bevezetni a győzedelmes Harcos-Király, Jézus Krisztus által. Jehova Har-Magedon-i háborújának túlélői, vagyis a felkent maradék és a „más juhok” „nagy sokasága” tovább folytatják majd az ünnepet az igazságos Új Rendben.b

8, 9. Mennyi ideig fognak az életben maradó maradéktagok a földön tartózkodni, s milyen kilátást közöl számukra a Zakariás 14:16–19 a sátoros ünnepre vonatkozóan?

⁸ Hogy a felkent maradék mennyi ideig fog „ideiglenes lakosok”-ként a földön maradni a működő Új Rendben, míg végül megdicsőülnek a mennyei Királyságban, azt ők nem tudják. Jelenlegi örömteli kilátásuk azonban, ugyanis hogy megünnepelhetik az ünnepet a földön való további tartózkodásuk folyamán, valójában Jehova prófétai Szavára épül. Például a Zakariás 14:16–19-ben az ellenképi sátoros ünnepnek ezek az ünneplői szám szerint megsokszorozódnak.

⁹ „És úgy lesz, hogy mindazoknak, akik a Jeruzsálem ellen feljövő nemzetekből megmaradnak, évről évre fel kell menniük meghajolni a Király, a seregek Jehovája előtt, és megünnepelni a sátoros ünnepet. És úgy lesz, hogy akik a föld családjai közül nem jönnek fel Jeruzsálembe meghajolni a Király, a seregek Jehovája előtt, azokra nem hull eső. És ha majd Egyiptom családja nem jön fel, és ténylegesen nem lép be, ők sem fognak kapni [abból]. A sanyargatás pedig bekövetkezik, amellyel Jehova megsanyargatja a nemzeteket, amelyek nem jönnek fel megünnepelni a sátoros ünnepet. Ez lesz majd Egyiptom bűnének, és az összes nemzet bűnének a büntetése, amelyek nem jönnek fel megünnepelni a sátoros ünnepet.”

10. Kik maradnak majd életben a földön, és kik nem, amikor az összes nemzetek végső támadást indítanak az ellenképi Jeruzsálem ellen?

¹⁰ Mármost ki az a személy, akiről a leírás így szól: „mindazok, akik a Jeruzsálem ellen feljövő nemzetekből megmaradnak”? Sem a szellemi izraeliták felkent maradéka, sem a minden nemzetből való társaik „nagy sokasága”, akik felveszik Jehova imádatát, nem támadják meg az ellenképi Jeruzsálemet. Éppen a maradék és a „nagy sokaság” azok, akikre a nemzetek egyesült támadása zúdul, mivel ők lojálisak maradnak a „mennyei Jeruzsálem”-hez. (Zsid 12:22) A korábbi versekből (Zak 14:1–15) kitűnik, hogyan visel hadat Isten a támadó nemzetek ellen, s hogyan szilárdítja meg a földünk feletti királyi uralmát és szuverenitását. A Jelenések 19:11–21 leírja, hogyan fogják a nemzetek — kivétel nélkül — megtámadni a földön azokat, akik a „mennyei Jeruzsálem” mellett foglalnak állást, s hogy azok közül a nemzetek közül egy sem fogja túlélni ,a Mindenható Isten nagy napjának a háborúját’ Har-Magedon-kor. Még azok sem fogják ezt túlélni, akik úgymond otthon maradnak, de ugyanakkor onnan támogatják a fronton harcoló seregüket, s ez különösképpen igaz az emberek teljes mozgósítása idején.

11. Milyen mértékben részesülnek pusztulásban Har-Magedonkor az összes ellenségek, és miért?

¹¹ Isten Har-Magedon-i csatájában az összes ilyen ellenség örökkévaló pusztulást fog szenvedni anélkül, hogy gondoskodás történne feltámasztásukról. (Máté 25:31, 32, 41–46; És 66:23, 24; Róma 6:9; 1Kor 6:9, 10) Holttesteik a csatatéren maradt testekhez lesznek hasonlóvá, melyeket dögevő madarak esznek meg. (Jel 19:17–21) De mi lesz ezután?

12. A Szentírás alapján tehát kit érthetünk a következő szavak alatt: „mindazok, akik a Jeruzsálem ellen feljövő nemzetekből megmaradnak”?

¹² Most kap lehetőséget az, akire a következő szavak utalnak: „mindazok, akik a Jeruzsálem ellen feljövő nemzetekből megmaradnak”. (Zak 14:16) Vajon ez ki lehet? A Szentírás alapján ezeknek a „mindazok”-nak azokból a halott emberek milliárdjaiból kell összetevődniük, akik a megjövendölt „nagy nyomorúság”, illetve az azzal együtt járó Har-Magedon-i „Mindenható Isten nagy napjának a háborúja” előtt haltak meg, s akik számára van reménység a földi feltámadásra.c Jézus Krisztus beszélt olyan időről, amikor megkezdődik a feltámadása ,mindazoknak, akik az emléksírokban vannak’. (Ján 5:28, 29; Jel 20:12, 13) Megszámlálhatatlan korábbi egyiptomi is a halottak közül való feltámadottak között lesz, de akkor már nem lesz Egyiptomnak nevezett földterület, sem semmilyen más korábbi időkből való nemzeti megosztottság.

13. Krisztus Királysága alatt milyen helyes felismerésre kell jutni a földre feltámadottaknak, máskülönben mi történne velük?

¹³ Krisztus millenniumi Királysága alatt a földön feltámadott összes személyt az egyetlen igaz vallásra fogják tanítani. De vajon mindenki alkalmazkodni fog-e ehhez? Ahhoz, hogy valaki örök életet nyerhessen, el kell jönnie Jehova szellemi templomába, mely a „mennyei Jeruzsálem”-mel áll kapcsolatban. Meg kell ünnepelnie az ellenképi sátoros ünnepet a templom földi udvarában, ahol a Har-Magedon-i túlélők „nagy sokasága” máris tartózkodik. (Jel 7:9–15) El kell ismernie „a föld összes fejedelmei”-t, akiket a Király, Jézus Krisztus fog „kinevezni” a földi ügyek felügyeletére. (Zsolt 45:17) Mindenekfelett azonban a földre feltámasztottaknak Jehovát kell elismerniük Istennek, Egyetemes Szuverén Uralkodónak, mint aki „Király az egész föld felett” Jézus Krisztus által. (Zak 14:9) Máskülönben a Nagy Esőtadó Jehova nem áraszt rájuk áldásaiból Krisztus által (Zak 10:1) Az ilyen, áldásban nem részesülő személyek számára ez olyan lesz, mintha szárazságtól sújtott területen kellene élniük, ami végül is halálukat fogja jelenteni.

14. Milyen végkimenetelre számíthat az, akit Jehova sanyargatni fog Krisztus millenniumi uralma alatt?

¹⁴ Jehova rendelkezésére áll azonkívül az ahhoz hasonló „sanyargatás” is, mellyel a „mennyei Jeruzsálem” ellen hadat viselő nemzeteket sújtotta. (Zak 14:12–15) Az igaz imádat makacs ellenzőire mért csapása örökkévaló halálukat jelenti majd, még ha ez Krisztus 1000 éves uralmának a vége előtt következne is be. Ezek a sanyargatott bűnösök nem érik meg Krisztus millenniumi uralmának a végét, s ennélfogva nem lesz lehetőségük igazolást nyerni Jehova Isten előtt, hogy elnyerhetnék a paradicsomi földön való örökké tartó életet. Ideiglenes tartózkodásuk Krisztus Királysága alatt az ő esetükben nem éri el célját.

15. Kik fognak lojálisan együttműködni az életben maradt szellemi izraeliták maradékával az Új Rendben való földi tartózkodásuk ideje alatt?

¹⁵ Az Új Rend hatályba lépésével a szellemi izraeliták akkor még itt élő, maradék tagjai még mindig sátorban fognak lakni, mint „ideiglenes lakosok” a földön. Előre örülnek majd annak az időnek, amikor a földi színtérről átkerülnek mennyei örökségükbe, hogy Krisztussal, valamint király- és paptársaikkal legyenek együtt. (Jel 20:4–6) A Har-Magedon utáni földi tartózkodásuk alatt azonban lojálisan együttműködik majd velük a „vezető” osztály, „az egész föld fejedelmei”, a hetedik hónap ellenképi ünnepének, vagyis a sátoros ünnepnek a felügyeletében.d — Ez 45:17, 25.

16. a) A „vezető” osztály számos tagját kik közül választják ki? b) Milyen kiváltság élménye szerezne rendkívüli örömet az életben maradt maradék számára?

¹⁶ A „vezető” osztály tagjait a juhokhoz hasonló emberek „nagy sokaság”-ából választják ki, akik túlélik a „nagy nyomorúság”-ot a szellemtől nemzett maradékkal együtt. (Jel 7:1–15) Ezek szemtanúi lesznek majd az emberi halottak milliárdjai feltámasztásának, akiket Jehova szellemi templomának földi udvarába gyűjtenek be az ellenképi sátoros ünnep megünneplésére. Mily örvendetes élmény lenne a szellemi maradék számára még azután is a földön élni, s látni, hogy a Zakariás 14:16–19-ben prófétailag előre látott sátoros ünnep ünneplése hogyan veszi kezdetét! Kimondhatatlan örvendezéssel vennének részt a világméretű ünnepben mindezekkel a személyekkel, akiket az „Isten Báránya”, „Krisztus, a mi Pászkabárány”-unk drága vérével váltottak meg.e — Ez 44:3; 45:7—46:18; 48:21, 22.

17. a) Az ünnep megünneplése Krisztus millenniumi uralma alatt miért nem lesz hiábavaló? b) Milyen lesz a föld akkori állapota, aminek az elérése felé a földön akkor életben levők mintegy sátorlakókként meneteltek?

¹⁷ Az ünnep megünneplése nem lesz hiábavaló, hiszen Krisztus 1000 éves uralmának a végén mindazok, akik a földön élnek, Jehova előtt fognak meghajolni, s Őt imádják a „mennyei Jeruzsálem”-mel kapcsolatban álló nagy szellemi templomának az egész földre kiterjedő udvarában. A „Királyság”-ot akkor majd átadja neki az ő Fia, Jézus Krisztus, aki sikeresen befejezte a millennium idejére szóló uralmát. (1Kor 15:24–28) Ez lesz majd az a földi állapot, melynek elérése felé a földön élők sátorlakókként meneteltek.

18. Mi jut osztályrészül azoknak, akik átjutnak Jehova végső próbáján?

¹⁸ Ennél a pontnál következik aztán a Jehova mint Egyetemes Szuverén Uralkodó iránti feddhetetlenség végső próbája. Azoknak, akik akkor megbuknak a próbán, örökkévaló pusztulásban lesz részük. Akik pedig ezen a legfőbb próbán való sikeres átjutásukkal igazolják Jehovát, elnyerik a jogot arra, hogy örökké élhessenek az édeni földön. Nem lesznek ők többé sátorlakók, „ideiglenes lakosok” a földön! A paradicsomi földön való tartózkodásuk végleges lesz. (Jel 20:7–15) Az ellenképi sátoros ünnep megünneplésekor tapasztalt örömük örökké tart a boldog Isten-Királynak, Jehovának ezen a földi lábzsámolyán. — 1Tim 1:11.

[Lábjegyzetek]